Bikini: áttekintés zenével

A budapesti Kisstadion helyett végül a Körcsarnokban lépett fel a Bikini a hét végén. A szervezők technikai okokra hivatkoztak, a helyszín így viszont kicsinek bizonyult, az épületben alig fért el a közönség, a jegyek elfogytak, sokan az udvarról követték a kiszűrődő zenét.
Németh Alajos 1982-ben egy közös focimeccs után rávette az akkor éppen zenekar nélkül maradt Nagy Ferót, hogy csináljanak egy közös bandát. Talán ő sem gondolta volna még akkor, mennyire meghatározza későbbi sorsát a megálmodott Bikini. A tagok jöttek-mentek, két év múlva Nagy Feró is elhagyta a csapatot, lényegében az egyetlen állandó pont Németh Alajos maradt. A Bikini mégis létezik, sok változáson ment keresztül, de mindig képes volt úgy megújulni, hogy sosem vesztette el sajátos karakterét, s ezáltal a magyar rocktörténet egyik meghatározó zenekarává vált.
Huszonhárom év nem kerek, az együttes mégsem tartogatta a két év múlva esedékes negyedszázados jubileumra ezt a nagyszabású koncertet. Jubileum nélkül is ünnepelni szerettek volna, s valóban emlékezetessé tették a szombat estét. Németh Alajos viszont kerek évfordulóhoz ért, harminc éve áll színpadon, s ennek a három évtizednek a jelentős részét a Bikini teszi ki. Nem frontember, nem beszél a koncerteken, nem ő vezeti a show-t, mégis mindenki tudja: tulajdonképpen maga a Bikini, az együttes lelke. Látszólag a háttérben marad, a dalok azonban valójában róla szólnak – sokukat ő is írta –, ha megfigyeljük zenélés közben, sugárzik az arca: igen, ez én vagyok.
Tanulságos és sokatmondó volt a Bikini régi és új arcának felsorakoztatása, az ős-Bikini és a mai felállás egymásutánja. Nagy Feró és D. Nagy Lajos sem karakterben, sem stílusban nem hasonlítanak egymáshoz, következésképpen a régi nóták és az új dalok egészen más hangulatot idéztek. A régi, felejthetetlen kultuszdalok, a nagy slágerek, mint például az éhes kismadár története, az „én lettem volna a jövő nemzedék”, a „lángosképű” jellemzően Nagy Feró-s vonulata kezdte a sort huszonhárom évvel ezelőtti korszakból, amelyektől nem kis változáson keresztül jutott el az együttes a dallamosabb rockig, az örökzöld, halhatatlan slágerekig, mint a Közeli helyeken, a Részegen ki visz majd haza, a Nyaljuk a fagylaltot, vagy a Ha volna még időm.
A zenekar jelenlegi felállásának – D. Nagy Lajos, Németh Alajos, Csillag Endre, Mihalik Viktor, Makovics Dénes és Bördén Szabolcs – megjelenésére Nagy Feró hozta a formáját, s fergeteges hangulatot csiholt a közönség soraiban, amelyet D. Nagy Lajos a buli végéig fenn tudott tartani. Ki kell még emelni Csillag Endre rendkívül szórakoztató, bravúrokban bővelkedő gitárszólóit. Csillag a Hobo Blues Bandben, majd az Eddában vált híressé. A koncert csúcsán két szám erejéig a népszerű egykori zenésztárs, a remek billentyűs Gallai Péter is színpadra lépett, hogy a közönség elénekelhesse egyik kedvenc lírai, Piramis-nótáját: „Szállj fel magasra!” Amikor lecsengett az utolsó szám is, és a hatalmas tömeg hazaindult, mindenkinek csillogott a szeme. Talán azért, mert a Bikini mindig őszinte. Nem alakoskodik, nem pózol, nem nagyzol. S bár lassan már minden hónapra esik egy-egy „szuper” koncert, mégis viszonylag kevés a családias hangulatú, élőzenés rockbuli, ahol tényleg önfeledten szórakozhat, ünnepelhet, találkozhat egymással zenész és közönség.
A hét végi Bikini-koncert ilyen volt.
(Bikini. Körcsarnok, május 14., 19.00.)