A közelmúltban Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója és Nathaniel Rothschild, az Atticus Capital elnöke megvásárolta a TriGránit Rt. részvényeinek 25 százalékát az AIG New Europe Fundtól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD). Miért volt a váltás?
– Az AIG egy idén lejáró alappal fektetett be, ezért árusította ki vagyonelemeit. Az EBRD pedig a jövőben csak egyes projektjeinknél fektet be. Nem vesz részt az összes beruházásban, mert a TriGránit agresszív terjeszkedési politikát folytat a régióban, és vannak olyan országok, ahol az EBRD nem lehet jelen.
– Kikkel tárgyaltak még a tranzakcióról?
– Annyit tudok, hogy az eladók könnyen vevőre leltek. Ennek az az oka, hogy a befektetők a kiegyensúlyozott nyugat-európai piacon már 4-5 százalékos hozammal is elégedettek, a TriGránit hozama viszont ezt jóval meghaladja. Szabályzatunk nem engedi, hogy az igazgatóság olyan projektet tárgyaljon és tervezzen, ahol a megtérülési ráta nem éri el az évi húsz százalékot.
– Nemrég Lengyelországban, szinte még az első kapavágás előtt eladták a Sylesia Center központot, míg az üzemeltetés jogát megtartották. Utóbbira nem volt jelentkező?
– Nem erről van szó. Nekünk elsődleges piacunk a bérlők piaca. Ahol megjelenünk, a tervek bemutatása után három-öt hónappal már több mint az ötven százalékát bérbe adjuk az üzlethelyiségeknek. Párhuzamosan könnyen szerzünk bankfinanszírozást. Mostanában agresszívebb vevőkkel van dolgunk, akik az első kapavágást követően megveszik a jövendő bevásárlóközpontnak helyet adó ingatlant. Ilyenkor az üzemeltetéssel kapcsolatos tapasztalatainkat tudjuk hatékonyan érvényesíteni.
– Régebben – például a Westend City Center bérlői – azzal vádolták önöket, hogy központjaikban rendkívül magas bérleti díjat állapítanak meg.
– Ez az első évben volt jellemző. Az első esztendőkre jellemző, hogy a bérlők 15-20 százaléka kicserélődik, az elején még olyanok is beszállnak az üzletbe, akik túlvállalták magukat. Általában az ötödik évre stabilizálódik a bérlők köre. Terveink és reményeink szerint a Westend második ütemét is hamarosan elkezdhetjük, ahol újabb üzleteket nyitunk, s a föld alatt kötjük össze a két komplexumot.
– Tavaly az év kereskedelmi befektetője volt Lengyelországban a TriGránit, s Romániában is egymilliárd eurót fektetnek be. Miért nem Magyarországon ilyen aktívak?
– Magyarországon a bürokrácia rémisztővé vált, nehéz bármit is felépíteni, megvalósítani. Egy építési engedély megszerzéséhez minimum 27 pecsét szükséges. Az önkormányzatok problémáikat sokszor a befektetőkkel akarják megoldatni. Ez jelentős pluszköltség, a befektetések így már gazdaságosak. Ezzel szemben Romániában több példa is van arra, hogy a telket ingyen odaadják, mert tudják, hogy ebből később bevétele származik az önkormányzatoknak. Magyarországon még mindig jellemzőek a belterjes játszmák, a helyi érdekek előtérbe kerülése, és a gyors és rövid távú „kaszálási” törekvések.
– Nyugaton nem fektetnek be. Ez tudatos, vagy nem férnek hozzá a tortához?
– Nyugaton alacsonyak a hozamok, telített a piac. Mi pedig soha nem a bejáratott utat választjuk, mindig a sajátunkat járjuk. Ráadásul tőlünk keletebbre ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint nyugaton, így alacsony rizikó mellett jóval magasabb hozam érhető el a keleti régióban.
– Nemrég vásárolták meg a francia GL Eventsszel a Hungexpo 77 százalékos állami tulajdoni hányadát. Azóta nagy a csend a tervezett projekt körül.
– Konzorciumot hoztunk létre, melyben kisebbségi tulajdonnal rendelkezünk. A GL Events 20 millió eurós fejlesztést hajt végre 2009-ig, azt gondolom, hogy a munkálatok rövidesen elkezdődhetnek.
– Hol tart a Ferihegyi repülőtér és a Westend közé megálmodott gyorsvasút létrehozása?
– Ez egy magántőke bevonásával zajló állami program. Még hiányzik a kormányzati szerepvállalás egyértelmű meghatározása, a MÁV-nak pedig rentábilisan kellene üzemeltetnie a vonalat.
– Lecsúsztak a Budapest Airport Rt.-ről. Miként értékeli ezt?
– Egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészt örülünk, hogy a nemzetközi tőke ilyen magasra értékeli a Ferihegyi repülőteret üzemeltető céget. Másfelől viszont a társaságért kínált, több mint 390 milliárd forint talán túlzott optimizmust tükröz, e tekintetben némi bizonytalanságot érzek. Nem tudni ugyanis, hogy az eladás tárgyát képező vagyonkezelői jog körüli kétségek mennyire megalapozottak, és például mekkora garanciát vállal az eladó az elmúlt időszak anyagi kötelezettségei után. Fontos lenne az állam következetes magatartása az ár fenntartása érdekében.
– Ezt a vesztes mondja?
– Mint a konzorcium tagja, pályázó cég azt szeretném, ha az árat netán újratárgyalnák, akkor arra minket is hívjanak meg. Fontos lenne, hogy a hazai konzorciumé (Mol, OTP, TriGránit) legyen a reptéri cég, mert amíg a külföldi befektető csak a létesítményt illeszti be portfóliójába, addig a magyar cégeket tömörítő konzorcium ennél szélesebb körű, hosszú távú érdekeltséget is megtestesít. Budapest fejlesztése pedig magyar érdek, amit jobban érvényesítene a hazai vállalkozókat tömörítő konzorcium.
– Mi a tervük a már megszerzett tököli repülőtérrel?
– Jó helyen fekszik ez a 400 hektáros terület: közel a Duna, az autópálya, a főváros, és repülési engedéllyel is rendelkezik, így ideális hely egy logisztikai központ kialakításához. Jelenleg az engedélyeztetés folyik. Bízom benne, hogy jövő tavasszal el tudjuk kezdeni a fejlesztést, s 2006-ban be is fejezzük.
– Merre terjeszkednek tovább?
–Románia, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária jelentik a fő célpontokat.
digitális nomád
Digitális nomádok: élet munkaidő és országhatárok nélkül
