Három majom

Krónikus fáradtságot, csökkenő munkateljesítményt, az immunrendszer károsodását, a spontán vetélések kockázatának növekedését okozhatja, és még számos betegség forrása lehet, ha négy óránál többet töltünk képernyők előtt és sokat mobilozunk. A számítástechnika világában élünk, érdekünk, hogy elhárítsuk a munkánkat megkönnyítő, de veszélyeket is rejtő eszközök okozta ártalmakat. Volna rá lehetőség.

Öt éve ismeri a tudomány a megoldást, amint azt az UNESCO biomedikális technológiai akadémiájának (WABT) múlt heti budapesti konferenciáján megtudtuk. A hazai tudomány elismerését jelenti, hogy Párizs mellett Budapest lesz a WABT közép-európai központja. A tanácskozáson ismertették a Műegyetemen Szacsky Mihály vezetésével létrejött Palatinus Klub elsőéves jelentését is.
Tízéves kutatás és tizenkét évig tartó tesztelés után fogadta el százszázalékosan hatékonynak a tudományos közösség azt a ritka földfémeket tartalmazó folyadékkal megtöltött két kis fehér műanyag golyót, amely képes arra, hogy kiszűrje a televíziók, számítógépek, videojátékok képernyőjének sugárzása okozta ártalmakat. Az eszközt a kutatásra, fejlesztésre és technológiai újdonságok gyártására 1969-ben létrehozott genfi SEIC-ben dolgozták ki Jacques Surbeck vezetésével. A tesztelést és a hatékonyság bizonyítását hét ország – köztük Magyarország – tudósai végezték el. A laboratórium anyagilag önfenntartó, soha semmilyen intézménytől, cégtől, kormánytól nem kapott anyagi támogatást, így lehet abszolút független.
Mint oly sok más világraszóló találmányt életre hívó kutatást, a képernyővédőre vonatkozót is a véletlen indította el. Egy egészen más munkán dolgozó laboratórium egyik randevúra siető fiatal munkatársa a hét végén elfelejtette kikapcsolni a televíziót, és otthagyta előtte a sejtkultúrával teli Petri-csészét. Hétfőn a kutatók döbbenten látták, hogy az így besugárzott kultúrában kétszáz százalékkal több volt az elhalt sejt. Meg akarták érteni, mi történt, keresni kezdték az okokat. Egyetlen hivatalos laboratórium sem akarta beismerni, hogy a tévé által kibocsátott sugárzás lehet a felelős a történtekért. De Jacques Surbeck – amint ő maga mondta, amikor a konferencia után beszélgetésre kértük – makacs ember. Nem adta fel. Kis csapatával kitartóan küzdött azért, hogy a gazdasági, politikai és jogi ellenkezés dacára bebizonyítsa: a világnak olyan veszéllyel is szembe kell néznie, amelyről nem akar tudomást venni. Nem először került összeütközésbe a kereskedelmi és a tudományos érdek.
A bizonyítás azért is volt nagyon nehéz, mert hagyományos mérőeszközökkel nem lehet kimutatni a pulzáló elektromágneses sugárzás okozta károkat. A kilencvenes évek elejétől azonban sorra jelentek meg róluk a tudományos közlemények. Németországban kifejlesztettek egy számítógéppel segített eszközt, amellyel meg is jeleníthető az ártalom, illetve bizonyítható Surbeckék védőrendszerének hatékonysága.
Jacques Surbeck és francia, német, amerikai, lengyel tudóstársai cikkekkel, előadásokkal, konferenciákkal riasztották a tudományos közösséget. De a gyártók építette falat nem tudták áttörni. Azok ugyanis be nem vallanák, hogy ártalmas hatásai is lehetnek az életünk részét képező „varázsdobozoknak”, hiszen ha ezt elismerik, perek sorozatával kell számolniuk. Egyetlen kormány sem volt hajlandó arra, hogy moratóriumot rendeljen el, és kimondja: eddig nem tudtuk, ettől a naptól kezdve azonban tudjuk, minek milyen veszélyei vannak, tehát vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy megvédjük az embereket ezektől az ártalmaktól. A biztosítók előbb megértették, miről van szó. 2003. január 1-jétől nem kötnek biztosítást ilyesfajta munkahelyi ártalmakra.
Az európai törvénykezésben mégis megjelent az óvintézkedés elve, ami azt jelenti, hogy azonosítani kell az ártalmakat, és ki kell védeni őket, „feltéve, ha ez gazdasági szempontokkal is összeegyeztethető”. Ma már tudjuk, hogy összeegyeztethető. Az eszköz, amelyet Jacques Surbeckék kifejlesztettek, elfogadható áron hozzáférhető. A svájciak az alternatív és kiegészítő gyógymódok terjesztésére szakosodott, több biztosítót összefogó Asca Alapítvány támogatásával mérsékelt áron vásárolhatják meg a képernyővédőt. Az alapítvány munkatársai úgy gondolkodnak: ez a befektetés gyorsan megtérül, mert a védekezésnek köszönhetően kevesebben betegszenek meg.
Jacques Surbeck továbbra is elszántan harcol azért, hogy a médiát mozgósítva eljuttassa a közvéleményhez a megfelelő tájékoztatást.
Hány szülő tudja például, hogy a gyereke műszerrel kimutatható agykárosodást szenved, ha órákig közelről néz televíziót, vagy túlságosan hosszan cseveg a barátaival mobilon? Károsodhat a jobb és bal oldali agyfélteke kommunikációjáért felelős kérgestest, ezért a gyerek képtelen lesz arra, hogy megjegyezze, amit hall. A tudósok szerint félő, hogy e károsodások miatt egyre fiatalabb korban kezdődhet el az Alzheimer-kór. Az már ma bizonyított, hogy ha a gyereket pubertás előtti korban éri biológiai ártalom, az maradandó lehet. Hányan tudják a számítógéppel dolgozók, játszók közül, hogy ha a megengedettnél tovább ülnek a monitor előtt, nemcsak halálosan fáradtnak érzik magukat, és romlik a szemük, hanem a szervezetükben felhalmozódik az agresszivitást, a stresszt, az erőszakot kiváltó adrenalin is? Nem véletlenül van annyi túlmozgásos gyerek. (Erről tart előadást Jacques Surbeck Párizsban egy októberi konferencián.)
Egy súlyosan depressziós és krónikus cisztitiszben szenvedő huszonöt éves lányt öt hónapig eredménytelenül kezeltek egy svájci klinikán – meséli Jacques Surbeck. Kezelőorvosa egy konferencián hallott a pulzáló elektromágneses sugárzás ártalmaira vonatkozó kutatásokról. Pácienséhez visszatérve kikérdezte őt arról, mennyi időt tölt televízió előtt. Kiderült, hogy sokat. Miután a készüléket ellátták a megfelelő védőeszközzel, az addig megszokott módon kezelték tovább a lányt. Hat hét alatt tökéletesen meggyógyult. Nem a televízióra rátett eszköz gyógyította meg! Az csak lehetővé tette, hogy az emberi szervezetet ne érje káros sugárzás, és az immunrendszer tegye a dolgát az orvosi kezelés segítségével.
Jacques Surbeck, aki ma a világ legrégebbi egészségügyi szervezetének, a jövőre százéves Nemzetközi Munka-egészségügyi Bizottságnak a tagja, eredetileg elektrokémiát tanult, de rögtön a diploma megszerzése után elment Afrikába. Húsz évet töltött a hatalmas kontinensen. Megtanult három afrikai nyelvet, és gyógynövényeket gyűjtött laboratóriumoknak afrikaiak segítségével. Azóta járt a világ 71 országában. Megtanulta, hogy mindig, minden körülmények között ragaszkodjon ahhoz, amit tudományos kísérletek alapján be tud bizonyítani. „Hivatalos karrierre” nem vágyik, politikai, gazdasági hatalmasságokhoz nincs köze. Azt viszont el akarja érni, hogy a társadalom végre nézzen szembe azzal: sürgősen tenni kell valamit az elektromágneses sugárzás okozta károk kivédésére. Nem tehetünk úgy – hangsúlyozza –, mint a három kínai majom, hogy nem látunk, nem hallunk, nem mondunk semmit!