Kovásznai napok

A múlt hét végén tartották meg nyolcadik alkalommal a Kárpát-könyök híres fürdőhelyén Kovászna város napjait. Nem ért még oda akkor a mostohább idő, szép őszelő köszöntette az érdeklődőket, akik kedvükre szemlélődhettek a vásárban, hallgathatták a fúvószenekar vidámságra hangoló muzsikáját, méregethették – talán kóstolhatták is – a főzőverseny nyertes alkotásait, a háromszéki konyha ínyencségeit, a túrós puliszkát meg a nyárson sült berbécshúst. A látványosságok és a műsorok ilyenformán hasonlóak voltak, mint hasonló alkalmakon szerte Európában. Megjelentek a Kárpát-medencei testvérvárosok képviselői is. Föltételezem, hogy ők sem maradtak éhkoppon, torkuk nem maradt szárazon.
Hogy a Háromszék című kitűnő megyei lap (a kultúrára szánt terjedelem jóval több benne, mint a magyarországi megyei újságokban) tudatosan időzítette-e erre a hétvégére a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub bemutatását, Budáról nem vagyok képes megállapítani. 1999 óta működik a városban ez a kulturális intézmény. Az innen elszármazott írónő emlékszobájának megnyitása jelentette az alkalmat két helyi tanárnőnek, Szabó Etelkának és Gödri Mártának, hogy szervezni kezdjék a klubot. Tudatosan vállalták, hogy méltatlanul elfeledett műveket, életműveket keltsenek életre.
Az egész magyar irodalmat kívánják népszerűsíteni – tekintet nélkül a politikai határokra. A „Született Moldvában” szerzője biztos örvendene, hogy emlékét így ápolják szülőhelyén. Úgy gondolom, nagyon fontos törekvésről van szó. Hiszen közelebbi és távolabbi irodalmunkból sok nevet és művet kitörölt a kommunista korszak. Nemcsak a tankönyvekből és az antológiákból maradtak ki, hanem még szűkebb pátriájuk is megfeledkezett róluk. Pedig volna mit előkeresni irodalmi örökségünkből. Különösen akkor, amikor a bestsellerlisták hatalmas reklámhátterével nem könnyű a magyar könyveknek versenyezniük. Irodalmunk megbecsüléséért sokat tehetnek a kovásznaihoz hasonló helyi kezdeményezések.