Tisztelt Szerkesztőség!

Szula Boglárka (Budapest): Megdöbbenéssel olvastam lapjuk Olli Rehnnel, a Románia EU-csatlakozásáért felelős bővítési biztossal készített interjúját (Az unió csak figyel, Olli Rehn a kisebbségekről és Románia csatlakozásáról, Magyar Nemzet, szeptember 13.). Rehnnek a lap első kérdésére adott feleletéből – Mit tud Európa nyugati fele az erdélyi magyarokról? –, azonnal kiderült, hogy Ceausescu próbálkozásain kívül semmit. Olli Rehn szerint ha a magyarság lélekszáma Erdélyben radikálisan csökken, akkor a puszta számokból nem lehet következtetéseket levonni, „ha a magyar városokat ortodox templomokkal építik tele, akkor arról nem tud véleményt nyilvánítani”, továbbá ha Románia csatlakozhat, akkor az előnyös lesz a magyarságnak, mert a két ország közötti turizmus fejlődni fog. Egy dologban viszont világosan szól Olli Rehn: az Európai Unió nem fog segíteni az erdélyi magyarokon, „csak figyel”. Ha pedig Románia túl van a csatlakozáson, akkor ragadjanak meg az erdélyiek minden lehetőséget, amit az EU pénzalapjai kínálnak. Mi kell tehát Olli Rehn szerint az erdélyi magyarságnak? Pénz. Vajon van fogalma Olli Rehnnek arról, hogy az erdélyi magyarság nem úgy kisebbség, mint hazája, Finnország svéd nyelvű lakossága? Hanem belőlük kisebbséget csináltak azzal, hogy egy sokmilliós néphez csatolták őket? Van fogalma arról, hogy Trianon óta mennyit szenvedtek ezek az emberek – szemben a finnországi svédekkel, akik nagyszerűen megvannak? Nem kellene valakinek tájékoztatnia az EU döntéshozóit arról, hogy miben hoznak döntéseket?

Dr. Szám László (Kistarcsa): Felháborodva értesültünk rokonaimmal arról (Magyar Nemzet, 2005. szeptember 16., 14. oldal), hogy a magyar Nemzeti Bank olyan emlékérem-sorozat kibocsátásába kezdett (Magyarok szerepe a világ műszaki tudományos fejlődésében), amely szerint „idén százéves lett az első magyar postaautó”. Mint korábban lapjukban is helyesen megjelent (Gazsó Rita, Pest-Buda melléklet, 2002. március 19., 24. oldal), 2002-ben volt éppen száz éve, hogy nagybátyám, Szám Géza műszerész leszállította a Magyar Királyi Posta részére azt az automobilt, amely a posta első igazán használható motoros járműve volt, és négy évig volt üzemben a főváros utcáin. Ennek emlékére avatták fel akkor szülőháza (Bp. IX., Knézich u. 9.) helyén a ma is látható emléktáblát, amelyet a Közlekedési Múzeumtól Bálint Sándor méltatott megható, megemlékező beszédében. Nagybátyám születési időpontja pedig helyesen 1866. október 23-a (a Magyar életrajzi lexikon adata pontatlan).

Reményfy László (Eger): Valósághű cikket olvastam lapjukban a vadászatról (Csákó Attila: Hosszú, méla lesben…, Magyar Nemzet, szeptember 13.). Két dolgot azért szabadjon hozzáfűzni! Attól, hogy egy vadásztársaságnak kevés a pénze, az még nem szűnik meg. A vadásztársaság jogi értelemben egyesület. Pénzszűke miatt legfeljebb olyan vadásztársaság lesz, amelyiknek nem lesz bérelt területe, de attól még nem szűnik meg. Másfelől a vadászati törvény egyik ostoba rendelkezésének a kijátszására is megvan a kiskapu. Ma magánszemély nem bérelhet vadászterületet. De ha egy pénzes vadász maga mellé vesz kilenc öreg, kispénzű vadászt, vagy akár egy hajléktalant, aki adja a nevét, megalakíthat egy egyesületet, és ennek nevében máris bérelhet vadászterületet. Ennyit kívántam az egyébként jó íráshoz hozzátenni.