Johanna (Tóth Orsi) egy baleset után kómába esik, de a kórházban megmentik az életét. Múltja végképp eltörölve, isteni sugallatra más útra tér. A szerelmével a lányt ostromló orvos (Trill Zsolt) a kórházban tartja, és betanítja nővérnek. Johanna testileg és lelkileg teljes mellszélességgel a betegek mellé áll, s a gyakran már a halállal táncoló, éneklő betegeknek nyújt szerelmi vigaszt. A visszautasított orvos, a többi nővér az újszerű gyógyítási módszere miatt Johanna ellen fordul, s megkezdődik az isteni hangoktól vezérelt egyszerű lány boszorkányüldözése, akit még a hálás betegek sem tudnak megmenteni.
Omladozó vakolat, sivár folyosók. Ide kerül be Johanna, a volt drogos lány, s próbál kórházi mártírként valamiképpen segíteni. Tóth Orsi hihetően játssza az újjászületett, ám mégis elkerülhetetlen máglyahalála felé közelgő lányt, olykor csak egy apró gesztussal, mozdulattal, úgy, hogy az alakítása mellett szinte el is hisszük, hogy az operafilmben valóban ő énekel… Mert, ha még nem derült volna ki, a szereplők énekelve kommunikálnak. Meglehetősen furcsa vállalkozás ez a rendező részéről, és sokszor meglehetősen groteszknek is tűnik, megfoghatatlannak. De lehet, hogy erre nincs is szükség: hagyni kell, hogy a zene (Tallér Zsófia), a meglehetősen nyomasztó, de a filmhez tökéletesen illő képek (Nagy András, Erdélyi Mátyás), s a modern Jeanne D’Arc kórházi története idővel bennünk összeálljon. Mert hogy mindez bennünk marad egy darabig, darabokban, az biztos.
(Johanna, magyar film, 83 perc. Rendezte: Mundruczó Kornél. Forgalmazza a Mokép.)
origo.hu
250 forint a horrorért – így néznek ki Karácsony Gergely büszkeségei
