Elleplező igyekezet

Lapunkat is érintő cikk jelent meg a tegnapi Népszabadságban. Már a címe is beszédes: Rovó az iskolából. A szerző, Szőcs László ezzel a jópofáskodó felütéssel próbálja szőnyeg alá söpörni a tagadhatatlan tényt, hogy a magyar kormányt többször is alaposan leteremtették Brüsszelből. Joggal tették, hiszen az mégsem járja, hogy Gyurcsányék képtelenek kezelni a költségvetési hiányt, és jobb híján elmerülnek a költségvetés körüli könyvelési trükkök világában. Ez a fajta magatartás, a megbízhatatlanság látszata és valósága már önmagában is elegendő ahhoz, hogy az unió döntéshozói megfeddjék a renitens budapesti kormányt. Alighanem a jövőben is megteszik, ha Magyarország továbbra sem teljesít vállalásainak megfelelően.
A nagy világlapok és hírügynökségek világosabban látnak ebben a kérdésben, mint a Népszabadság Szőcs Lászlója. A Financial Timestól a Business Weekig, a Kuriertól az AFP-ig ilyesfajta tudósításokból szemezgethetünk: „megfeddték Magyarországot”, „elszaladt a költségvetés”, „kampányszagú adócsökkentés”, „választási célú fiskális reform” és így tovább. Mindenki előtt világos minden, csak éppen az itthoni olvasók elől kell eltitkolni, hogy hazánk maradék tekintélye a posztkommunista blöffpolitika következményeként elillant, mintha sohasem létezett volna.
Rovó az iskolából. Arra gondolok, mi lenne a széles nagyvilágon, ha a brüsszeli ledorongálás idején történetesen polgári kormány vezetné az országot? Akkor egymást túlharsogva keltenének pánikot a „független” szakértők vitriolos írásokban, és a tág külföldi baráti kör segítségével köznevetség tárgyává tennék az erőtlen magyar gazdaságpolitika irányítóit, a hagymázas álmokat kergető magyar nacionalistákat. Miután azonban a miniszterelnököt még néhány hónapig Gyurcsány Ferencnek hívják, marad a rovó és a szigorú igazgató bácsi képzete. Jobb híján megteszi, bár Szőcs Lászlótól azért többet vártunk. Annak idején, amikor Kovács László biztosjelöltként látványosan megszégyenült Brüsszelben, és minden jelenlévő elképedve látta, hogy még az energiahordozó szó jelentését sem ismeri, a Népszabadság titánja segítő kezet nyújtott a szocialista pártelnöknek. Tudósításának az Energetikus kezdés Brüsszelben címet adta, amiért normális körülmények között nem rovó, hanem utolsó figyelmeztetés, esetleg azonnali elbocsátás járna.
A szerző uniós bírálatot elleplező, mostani írásába lapunkat is belekeverte. Azt írja, hogy a vonalzó suhogását „a Magyar Nemzet tudósítója személyesen is szorgalmazta Brüsszelben az illetékes EU-biztosnál”. Szőcs persze torzít, amint azt Lovas István tudósításának kifogásolt része is bizonyítja. Lapunk brüsszeli tudósítója ugyanis így fogalmazott: „Lapunk arra a kérdésére, hogy – tekintettel a Gyurcsány-kormány rendkívüli felelőtlenségére, vagyis arra, hogy a választási kampányban tovább növelheti a hiányt – nem állna-e a magyar gazdaság érdekében megindítani a strukturális alapokhoz adott uniós segély megnyirbálását, ezzel tartva sakkban a kormányt, Joaquín Almunia azzal válaszolt, hogy ez az eljárás a túlzott deficit eljárástól független, és ennek megindítását komolyabban még nem mérlegelték. Ami különösen figyelemre méltó válasz, amikor a mértékadó nyugati lapok ennek ellenkezőjét szinte biztosra veszik.”
Eddig az idézet. Tudósítónk felvetésének jogosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a nyugati sajtó már idézett, a magyar kormányt egybehangzóan elítélő véleménye. Lovasnak tehát mindöszszesen annyi a bűne, hogy – Szőccsel ellentétben – nem csak hallomásból ismeri, de olvassa és értelmezi is a külföldi sajtót.