Halálos sértés

Amikor 2001. szeptember 11-én a New York-i Világkereskedelmi Központ lángoló ikertornyaiból emberek százai vetették magukat a biztos halál mélyébe, akkor az erről rögzített képeket az amerikai tévéállomások nem közvetítették. A világon nem volt olyan médium, amelyik a valóság elhallgatása miatt a sajtószabadság sérülésére panaszkodott volna. Az emberi méltóság felülírta a tények közvetítésének szabadságát. Voltaire-ért sem kiáltott senki.
A magyarországi sajtó tizenöt éve teszi az ellenkezőjét: tudatosan sérteget közösségeket. Szándékosan okoz sérelmet egy vele szemben magát védeni nem tudó többségnek. Attól kezdve, hogy feltette a kérdést, mennyibe került a halálosan beteg Antall József miniszterelnök kezelése, egészen addig, ameddig a kezét dörzsölte mindannyiszor, amikor a neki nem tetsző politikusokat vagy véleményformálókat akarják bűnözők vagy rapperek láb alól eltenni. Belerúg a többség szakrális hitébe, történelmébe, hagyományaiba, és nevetségessé teszi a többség legmagasztosabb érzéseit. Eközben a sajtószabadság szentsége mögé bújik, ha megtámadják. És mindezt monopolhelyzetben teszi. Legyen az külföldi alapítvánnyal vagy állami pénzekkel támogatott médium, a legzűrzavarosabb pénzügyekkel futtatott kampánylap vagy egyenesen az MSZP által létrehozott alapítvány résztulajdonában lévő lap, mint a Népszabadság.
E médiumoknak pontosan körülhatárolt gyűlöletcéltábláik vannak, és pontosan tudható előre még az is, hogy mely szakértőik „kommentálják” azt, vajon miért nem kell az egyházi iskoláknak annyi pénzügyi támogatás, mint a világiaknak. Vagy azt, hogy miért jópofa dolog vagy bocsánatos botlás megölni akarni egy többségi vallás híveit, vagy hogy miért szalonképes az, ha saját politikusuk ellátogat egy profi gyűlöletszerző könyve bemutatójára. A belföldi gyűlöletjáték azonban – hála e médiakisebbség céltábláit képviselő tömeg gálánsságának – nem megy vérre.
Ellentétben a civilizációk egyre inkább kibontakozó összecsapásával, amelynek most éljük át mind forróbb napjait. Az ilyen helyzetekben e magyarországi lapok is rutinszerűen lépik át azt a határt, amelyet belföldi csatározásaikban naponta megtesznek. Megszokták ugyanis azt, hogy a törvényen felül állnak. Nem vonatkozik rájuk az alkotmány, nem vonatkoznak rájuk törvények, ha pedig fizetni kell („a büntetést majd később megbeszéljük”), tudják, támogatóik korlátlanul állják a számlát. Mint Gyárfás Tamás Nap-keltéje is, amely tegnap reggel tette ismét közszemlére a blaszfemikus prófétakarikatúrákat.
E médiumok azok, amelyek mindenről lehúzzák az összes lehúzható bőrt, függetlenül a lehúzott bőrök akár ellenkező természetétől. Miközben antirasszistát játszanak, rasszista alapon támadnak, mint tették most is, amikor a neokonzervatív Jyllands-Posten ócska, vallásgyűlöletet és -háborút kiváltó rajzait vették át. Ki bánja, hisz legfőbb patrónusuk nem terroristáknak nevezte amúgy is a szaúdi focistákat? Megsértenek egymilliárd muzulmánt. Azon a napon, amikor Bill Clinton volt amerikai elnök óvott attól, hogy „az antiszemita előítéleteket iszlámellenes előítéletekkel váltsuk fel”. A Népszabadság és a Magyar Hírlap utánközölte a mozlim világban bojkottot, vért és lángot kiprovokáló eredeti gúnyrajzokat. Röhögve tette túl magát a korlátokon. Amelyeket a földi hatalom nevében az amerikai külügyminisztérium „felelősségnek” nevezett éppen azon a napon, amikor az említett két magyarországi lap a karikatúrákat utánnyomta. Az égi hatalom nevében pedig a Szentszék A megsértés szabadsága? címen figyelmeztetett, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata sem tartalmazza a hívők vallási érzelmének megsértéséhez való jogot.
A prófétát gúnyoló karikatúrák nyomán Bejrúttól Damaszkuszon át Jakartáig európai missziók intézményei égnek, mert a muzulmán világban a vallás a mindennapi élet része. Aki tehát az iszlámot sérti meg, az egész muzulmán világot magára haragítja. Amelyik védelmében nem viccel: üzenetének „reálpolitikáját” a bujkáló dán karikaturistákig, a gigantikus svájci multinacionális Nestléig nagyon is megértik, mint ahogyan az utóbbi most kétségbeesetten magyarázza költséges hirdetésekben, hogy a Nido és a Klim tejpor az elterjedt hírekkel ellentétben nem dán termékek. És ez még csak a kezdet. A Magyar Hírlap frivol és a Népszabadság jól átgondolt provokációjának, illetve íróasztal mellett elkövetett szellemi terrorizmusának következményei csak most kezdenek kibontakozni: Irán máris bejelentette, hogy velünk szemben is felül kívánja vizsgálni és megszüntetni a gazdasági szerződéseket e blaszfemikus karikatúrák újraközlése miatt. A muzulmán világ nem a Tilos Rádió előtt összegyűlt szelíd tiltakozók gyülekezete.
Ha a gúnyrajzok nyomán magyar élet sérül vagy semmisül meg akár a Közel-Keleten, akár netán egy fővárosi földalattin vagy egy iskolában, akkor mind a világot megrengető hullámok láttán „műbalhéról” beszélő, üres fejű Magyar Hírlap-főszerkesztőnek, de éppen úgy a tudatosan felelőtlen, lapja legrosszabb ösztöneinek szabad teret engedő Vörös T. Károlynak a holnapi lemondását követően már civilben kell felelniük a következményekért.