Paprikás hangulatban

A Petőfi híd pesti hídfője melletti egyik kis utcában van egy apró élelmiszerbolt. Január elején két megbeszélés közötti tízperces szünetben véletlenül oda tértem be, hogy vegyek valamit, amit az autóban gyorsan be lehet kapni. Az üvegpult mögött disznósajt és sós stangli kellette magát, ami azért paprikával még jobb. A pult mögött álló fiatal, szokatlanul rokonszenves boltos sajnálkozva tárta szét a kezét: paprika nincs. Csak volt.

A magyarázat egyszerű: nemrégiben jött a „Köjál”, és közölte vele, éppen az a három faláda teszi zsúfolttá a boltját, amelyben a paprikát, a paradicsomot és a citromot tartja. Ezek árusítását meg kell szüntetnie, mert ez ellentétes az EU szabályzatával. Ott az ilyenfajta zsúfoltság megengedhetetlen.
A fiatalember rámutatott az üresen álló három ládára, amely nemrégiben még tele volt. Még hozzátette: ha nem engedelmeskedik, és megtölti őket, „eltapossák”. Mármint a hatóság.
Ilyenkor jut óhatatlanul eszünkbe az olasz pizzakészítők kedélyes harca, akik úgy jó tíz évet elvitatkozgatnak az unióval, ha netán fatüzeléses pizzakészítő kemencéjük nem felelne meg a brüsszeli szabványoknak. Mármint az unió szerint nem. A római kormány szerint igen. Erre évtizedes vita kezdődik, amely alatt a pizza éppoly hagyományosan készül, mint azóta, hogy a pizzát feltalálták.
A sokak által még ma is Köjálnak nevezett ÁNTSZ persze példásan teljesíti feladatát. Annyira, hogy Brüsszelben, Európa szívében is szükség lenne rá. Sőt: ott igazán. Mint például Brüsszel lepusztultnak igazán nem nevezhető Ixelles negyedében, a Chaussée Boondael és a Rue Banning sarkán egy tunéziai házaspár hajnaltól majd’ éjfélig nyitva tartó zöldségesboltjában, amelyben a tornyosuló gyümölcs- és zöldséghegyek mellett békésen megfér a lében úszó török, görög és bolgár feta sajt, a marinált olasz szardella; a pulton ott sorakoznak a Közel-Kelet valamennyi baklavafajtái, vagyis a méztől csöpögő, diós „rétesei”; fölöttük pedig ott állnak vigyázzban a mosószerek, a borotvák és a macskaeledel, a bor és az olívaolaj társaságában. Aki pedig a bolt mélyebb bugyraiba kíván behatolni, annak szinte akrobatikus ügyességre van szüksége, hogy fel ne rúgjon néhány karton koriandert vagy avokádót.
De a tunéziaiak boltja nem kivétel. Ha elsétálunk a brüsszeli déli pályaudvar felé, akkor jobbra nézve láthatjuk a hatalmas ütemben terjeszkedő arab negyed üzletei százait. Az egyikben – nevezzük a „süteményesnek” – egy idős néni most adta át 15 éves lányának a bolt vezetését. Van egy macskájuk, amelyik mosakodását akkor kezdi, amikor a vendégek reggelire térnek be. Az ÁNTSZ fogalma szerint nyilván teljes mértékben eurokonform macska szertartásos mosakodását az egyik asztal tetején végzi, a számára kitett tálkában. Jó embernek az számít, akinek a macska tisztálkodását követően az ölébe ugrik. A süteményes mellett egyébként a fűszeres várja klienseit, akik belépéskor garantáltan felrúgják az ajtó mellé szorított ládák egyikét.
De mindennek ellenére a belga olimpiai csapat még nem kapott szalmonellafertőzést, és arról sem érkezett jelentés, hogy bárkit kórházba szállítottak volna, mert az agresszíven kitüremkedő paprika, paradicsom vagy citrom nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott.