Felesleges volt az indonéziai út

Több száz millió dolláros együttműködési megállapodást írt alá Jakartában, Indonézia fővárosában tavaly július végén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János, a gazdasági tárca vezetője, valamint a velük utazó, közel húszfős üzletember-delegáció. A befektetések és a kötött segélyhitel lehívása körül azonban máig nem történt semmi a távol-keleti államban.

Egy rendkívül különös tavalyi tudósítás bukkant fel a napokban különféle hazai világhálós levelezőlistákon. Elektronikus lánclevelekben is terjednek a Reuters hírügynökség és a Jakarta Post tavaly júliusi jelentései, amelyek egy négymilliárd dollárt elérő, magyar beruházásokat érintő megállapodás aláírásáról számolnak be Gyurcsány Ferenc és Kóka János indonéziai, tavaly július végi látogatásakor. A távol-keleti ország szénbányászati, infrastrukturális és energiaszektorát fejlesztő magyar részvételről állítólag Dél-Szumátra kormányzója és a Gyurcsánnyal együtt utazó magyar üzletemberek írtak alá együttműködési nyilatkozatot, melyről a jakartai magyar nagykövetség honlapja is említést tesz. – Megvan a pénz! Közel 900 milliárd forint állampénz Indonéziában! – kommentálják a hírt az interneten terjesztett levelek, a Jobbik honlapja pedig Gyurcsány milliárdjai Szumátrán? címmel közöl összefoglalót a látogatásról.
Lapunk megpróbált utánajárni a felröppent értesüléseknek. A birtokunkba került információk nem támasztják alá azt, hogy az esetleges beruházások elindultak volna, illetve akár közvetetten is magyar közpénz került volna Indonéziába. A távol-keleti államba tervezett magyar beruházások értékével kapcsolatban a Figyelőnet internetes portál 350 millió dolláros részvételt emleget, mely a kormányfőt kísérő üzleti delegáció egyik tagjához, Kern Józsefhez, a Diagon nevű cég vezéréhez köthető. A Diagon Holding szumátrai erőműprojektjének tényét lapunk kérdésére alátámasztotta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szóvivője, Ábrahám Gergely is, aki azonban hangsúlyozta: „a tárca semmilyen kötelezettséget nem vállalt, és pénzügyi támogatásban sem részesíti a beruházást”. A honlapja szerint diagnosztikai és klinikai termékekkel foglalkozó Diagon Kft. ügyvezetője, Kern József lapunknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy cége soha egyetlen állami forint juttatást nem kapott, vállalata az egyetlen, amely Indonéziában gyártó, magyar érdekeltségű üzemmel van jelen, a dél-szumátrai, saját forrásból megvalósuló programjuk pedig még el sem kezdődött.
Az együttműködési megállapodás összegéről, a megvalósulási idejéről a Külügyminisztérium sajtóosztálya nem adott lapunknak információt, mondván: a kérdés a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) hatáskörébe tartozik, ahol azonban elhárították az érdeklődést, és a kormányszóvivői irodát jelölték meg illetékesként. Az iroda állásfoglalása tisztázza a kétoldalú keretegyezménnyel, illetve a cunami áldozatainak megsegítését célzó segélyhitel-megállapodással kapcsolatban a magyar termékek külföldre jutását segítő, állami kézben lévő Eximbank és a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) szerepét. Bodnár Zoltán, az Eximbank vezérigazgatója lapunknak elmondta: egyértelműen szét kell választani a magyar privát beruházásokat az Indonéziának felajánlott magyar segélyhiteltől. Bodnár, valamint a Kormányszóvivői Iroda emlékeztetett: a magyar kormány által vállalt kötött segélyhitel legfontosabb feltétele, hogy kizárólag hazánkból származó áru vásárlására fordítható az öszszeg, amelynek csak a hitelbiztosítását és kedvezményes kamatát biztosítja az állam, vagyis a „segély” gyakorlatilag itthon marad. A segélyhitelt ugyanakkor a mai napig nem hívta le az indonéziai partner.