Lehetőleg ne olvassunk belga lapokat a belgiumi vasárnapi választások eredményének megismeréséhez. Csupán néhány jellemző szalagcím: Janssens megállítja a Flamand Érdek pártját, hirdeti a De Standaard, a legfajsúlyosabb flamand lap. A francia nyelvű Libre Belgique Thielemans nevet, Onkelinx grimaszt vág, míg a szintén francia nyelvű brüsszeli kiadású, országos lap, a Le Soir A szélsőjobb emelkedése nem megállíthatatlan címmel vezeti be azt az egyszerű tényt, hogy a belga választásokon elsőnek a kereszténydemokraták, másodiknak pedig a hol „barnáknak”, hol „fasisztáknak”, hol „nacionalistáknak”, hol „szélsőjobboldalinak” nevezett Flamand Érdek pártja futott be. A kormányzó koalíció liberális párti miniszterelnöke, Guy Verhofstadt hatalmasat bukott. Szintén tény, hogy a kereszténydemokraták és a nacionalisták egész Flandriában megerősítették pozíciójukat, sőt a francia vidéken is teret nyertek.
Joggal nyilatkozta Verhofstadt miniszterelnök, hogy keményen kell dolgoznia azért, hogy koalíciójához visszacsalogassa a választókat, mert a jövő évi országgyűlési választásokat ellenkező esetben a jelenlegi kormány elveszítheti. A liberális demokraták egyébként a nacionalista Flamand Érdek és a Kereszténydemokrata Párttal szemben vesztett szavazatokat.
A legtöbb belga lap oldalakon keresztül értékeli azt a „hatalmas diadalt”, amelyet a szocialista Patrick Janssens antwerpeni polgármester aratott, akinek „sikerült meggátolnia”, hogy az ország legnagyobb városában a Flamand Érdek tovább erősítse pozícióját: Janssens vezetésével a flamand szocialistáknak most a Flamand Érdek helyett van többségük az antwerpeni helyi önkormányzatban. A bevándorlás ellenes Flamand Érdek pártja egyébként Flandriában megszerezte minden negyedik szavazó voksát és Antwerpenben is a hat évvel ezelőtti 33 százalékról fél százalékkal többet kapott a mostani választásokon.
Szijjártó Péter: A háborúpártiak végső támadást indítottak az új realitás ellen