Indulatok meccs közben és azután

Első látásra csupán a Budapest Bank-FTC számára volt igazi jelentősége a női kézilabda NB I alapszakasza szombati rangadójának, hiszen az elsősége múlott a pontszerzésen, míg a Dunaferr 3. helyezésén valószínűleg semmi nem változtat. Mármint pillanatnyilag, mert a rájátszásban a csapat jelenlegi formája alapján a bajnoki címért is harcba indulhat. Az újvárosiak ugyanis úgy értek el 29-29-es döntetlent a Népligetben, hogy vezettek 8-2-re, a második félidő elején indított 5-0-s rohammal 18-13-ra, három és fél perccel a vége előtt 29-26-ra, és a hazaiak az utolsó másodpercekben csikarták ki az egyenlítést.
A Dunaferr bosszúsága annyiban a Ferencváros dicsősége, hogy a zöld-fehérek Németh Helga és Zácsik Szandra sérülése miatt kényszerhelyzetbe kerültek, támadásaikban egy variációs lehetőségük maradt az alapfelálláshoz képest: a beállós Uhrakovával irányítót, Szucsánszkival jobbátlövőt játszatni. Ilyen körülmények között, elöl Tóth Tímea és helyenként Kirsner és Szucsánszki villogásával, hátul az utóbbi hetekben remeklő Ferling megfogásával a döntetlen is komoly bravúr, amelynek jutalma az alapszakasz első helyezése. Két fordulóval a zárás előtt tudniillik három pont az FTC előnye a címvédő Győr előtt, és bár legközelebb éppen az ETO csarnokában lép fel, végül a Vácot fogadja, az ügyet tehát elintézettnek tekinthetjük.
Legalábbis ezt a részét. De a meccs egyéb témákat is felvetett. A Horváth, Marton bírópáros ténykedését mindkét fél részéről vészterhes indulatok övezték; az első félidőben inkább az újvárosiak átkozták őket, a másodikban a fradisták, majd a lefújást követően össznépivé vált a kórus. Az ítélethirdetés nem feladatunk, de azzal mindenki egyetérhet: ha a számos alkalommal hibázó, folyamatosan mérlegelő, a mérkőzés ritmusát olykor felvenni képtelen, egy-egy szituációban már-már sportágidegen játékvezetők ide vagy oda el akarják csalni a meccset, bizonyára nem hagyják azt az utolsó pillanatra.
Ennyiben akár meg is egyezhetnénk, ha Németh András, az FTC mestere nem nyilatkozta volna azt a tegnapi sportnapilapban: ilyen körülmények között mindent megtesz azért, hogy a nyáron külföldre szerződhessen. Mivel Németh egyben a női válogatott szövetségi kapitánya is, kifakadása több kérdést is felvet, ezeket fel is tettük neki.
– Milyen körülményekre gondolt, kikre haragszik és miért?
– Az indulat szülte a nyilatkozatomat. Azóta videón is megnéztem a mérkőzést, és bár úgy láttam, a bírók valóban többet tévedtek a mi kárunkra, azért nem annyit, ahogyan én azt élőben érzékeltem. Egyébként pedig arra utaltam még, hogy miközben mi minden idegszálunkkal arra törekszünk, hogy ebben a helyzetben is a maximumot hozzuk ki magunkból, nem érezzük, hogy ez a szándékunk mindenütt támogatásra talál, a Ferencváros anyagi helyzetét pedig nem kell külön ecsetelnem.
– A távozáshoz nemcsak taszítás, de vonzás is kell, és újult erőkkel hívja önt az osztrák Hypo…
– Valóban keresnek, de nemcsak Bécsből, hanem máshonnan is. De ha látok esélyt rá, hogy a Ferencvárosban érdemi munkát folytathassak, akkor maradnék is.
– Ha viszont menne, el tudná képzelni, hogy külföldről irányítja a vb-re készülő női válogatottat?
– Erről csak akkor lenne értelme beszélni, ha ténnyé válna, hogy távozom. Illetve akkor kellene is.