Pszichiátriai kormányzás

Emlékezetem szerint a kilencvenes évek elején az egyik ellenzéki megnyilvánulás után egykori miniszterelnökünk, Antall József jellemezte egyszer pszichiátriai ellenzékként a vele szemben álló némelyik politikust. Gyurcsány Ferenc hétfői parlamenti megnyilatkozásai láttán immár jogosan nevezhetjük a mostani helyzetet ennek analógiájára pszichiátriai kormányzásnak. Nem lévén képzett szakember, azt nem tudom eldönteni, hogy Gyurcsány tényleg beteges hazudozó-e, esetleg valamiféle tudathasadásban szenved, vagy csupán amnéziás szegény.
Történt pedig hétfőn, hogy a parlamentben Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője Gyurcsányt korábbi szavaival szembesítette: „Ki mondja azt, hogy ha csökkentjük az adókat, akkor az adók csökkentése olyan lendületet ad a gazdaságnak, amely gazdasági növekedésből több bevétel fog majd befolyni az államháztartásba, mint annak előtte volt? Ki mondja ezt a förtelmes butaságot?” A frakcióvezető közölte: ezt a förtelmes butaságot Gyurcsány Ferenc mondta 2004 őszén egy szegedi lakossági fórumon.
Gy. F. budapesti lakos – miután Dávid Ibolyát lehazugozta, Semjén Zsoltot gyakorlatilag lehülyézte – Navracsicsnak is megválaszolt. Kénytelen vagyok hosszabban idézni reagálásából, hogy egészen elmélyedhessünk kormányunk fejének zavart lelkében: „Egy nagy különbség van – hogy akkor már beszéljünk az igazságról –, hogy az MSZP vagy az SZDSZ, a kormánykoalíció pártjai ezt a szándékot (ti. az adócsökkentést – a szerk.) vagy feltételezést soha nem tették hivatalos politikájukká, … mert kellő bölcsességgel belátták, hogy arra nem vezet út. … Az MSZP 2002 és 2006 között egyébként adót csökkentett – azzal szemben, amit korábban önök ígértek. Egyvalami biztos: azt a dőreséget hivatalos politikaként, hogy 14. havi nyugdíjat fogunk fizetni abból, hogy csökkentjük a társadalombiztosítási járulékot, ezt a dőreséget egyetlen párt tudta megtenni, s azok önök voltak…” Ezt mondta tehát bölcs vezérünk, teljes átéléssel, igaz, kicsit talán idegesen, talán néha ő maga is megretten attól az embertől, aki a nevében az ország házában ágál izgágán.
No, nézzük akkor, hogy már az igazságról is beszéljünk. Azzal már egészen ócska poén lenne betegünk orrára koppintani a valóságot, hogy mit mondott a rádió krónikájában 2005 júliusában („A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legőszintébb becsületszavamra mondom”), vagy ideidézni az éjszakában suhanó kormányzati luxusautó hátsó ülésén forgatott szájbarágós kampányfilmjét („Ez az adócsökkentés kormánya… Nem tudnak olyan adófajtát mondani, ahol ne csökkentettük volna az adót…”), mert ezek csak szavak. Van itt más is. Talán elég hivatalos politikának számít, ha elővesszük a Miniszterelnöki Hivatal honlapján még ma is megtalálható Az ötéves adócsökkentési program 13 lépése címet viselő dokumentumot. Ebben részletesen leírják, hogyan fog az áfa, a személyi jövedelemadó, a társasági adó és a társadalombiztosítási járulék mérséklődni 2010-ig. Nem csupán leírták, hanem törvényben kötelezték is magukat ezen lépések megtételére. A 2006-os választások előtt bele is húztak, tették a dolgukat, s el is kezdték az adócsökkentési programot, hogy aztán a választások megnyerése után nem sokkal vissza is vonják az egészet, emelve az adókat, a járulékokat. (Az áfa 15 százalékos kulcsának 20 százalékra emelése, a társasági adót kiegészítő 4 százalékos pótadó, az egyéni járulékok két lépésben történő 3,5 százalékos emelése, az szja-t kiegészítő 4 százalékos pótadó, a munkáltatói járulékcsökkentés visszavonása, az iparűzési adó 2008-as eltörlésének visszavonása, ingatlanadó tervezett bevezetése stb.) Mindez persze beugrott a gyenge emlékezetű szocialista pártelnöknek is, hiszen mint olvashattuk, rögtön meg is vádolta a Fideszt azzal, hogy Orbán pártja csak ígérte, de nem csökkentette az adókat, bezzeg ők! Kész tébolyda.
A 14. havi nyugdíj esetében is ki-kihagy Gyurcsány emlékezete. Ahogyan annak idején a Magyar Nemzet is megírta, az MSZP némi ellenséges vicsorgás után egészen egyszerűen ellopta a Fidesz 14. havi nyugdíjra vonatkozó ígéretének ötletét. „2007–2010 között végrehajtjuk az évi rendszeres nyugdíjemelésen felüli, átlagosan évi egyhavi többletnyugdíjnak megfelelő nyugdíjemeléseket” – ígérte utóbb a szocialista párt. Csákabonyi Balázs MSZP-s képviselő, a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnökhelyettese lapunk kérdésére – nem gondolja-e, hogy a vállalás gyakorlatilag megegyezik az ellenzéki párt 14. havi elképzeléseivel – akkor kijelentette: „Tökéletesen így van, összességében annak felel meg.” Mindeközben még érvényben volt a kormányprogrammá vált adó- és járulékcsökkentés.
Tehát az MSZP, Gyurcsány Ferenc nem csupán ígérte ezt a „dőreséget”, hanem gyakorlatilag bele is kezdett annak megvalósításába. Ahhoz, hogy Gyurcsány hazudik, sajnos egészen jól hozzászoktunk. Magunkban talán szégyenkezünk, hogy micsoda országban élünk, de egyébként szinte fásult közönnyel vesszük tudomásul kormányunk vezetőjének sajátos valóságértelmezését. Kínunkban talán röhögünk is rajta, mint egy gyenge ripacson. Éppen a napokban lesz egy éve, hogy Gyurcsány elmondta a világ „legbátrabb” beszédét az őszödi juhakolban, ahol vicsorító farkasként köpte megszeppent juhokként lapító párttársai arcába, hogy elkúrták, és hazudtak, és nem csináltak semmit. És nagy a baj. Nem is farkasként, inkább sunyi rókaként, mert persze ahhoz nem kellett bátorság, hogy szembesítse a valóság egy szeletével a szocialista képviselőket. Mert ugyan mit várhatott? Tudta ő nagyon jól, hogy nem akad majd egyetlenegy bátor ember sem ott, aki feláll, s azt mondja neki: vegyed a betyárbútort és takarodj. Nekünk nem kell, az országnak nem kell ilyen miniszterelnök. Mert hát kormányozni jó, mert a pénzek kifizetésénél jó a pénztárhoz fáradni, s mert az is igaz, hogy sokan bizony elfelejtették már, milyen autófényezőnek lenni…
Nemrég Gyurcsány gyávasággal vádolta Orbán Viktort, hogy az ellenzék vezetője nem mer vele szembeállni. Megjegyzem, a hátulról támadó orvgyilkossal nehéz kiállni párbajozni, mindemellett azt hiszem, ha van itt gyáva ember, az maga Gyurcsány. Bátorság ahhoz kellett volna, hogy az őszödi beszédet a választások előtt, amikor városról városra járt, elmondja. Kiállni az emberek elé, s azt mondani: eddig hazudtam, és amit lehetett, elrontottam, de nagyon szeretnék még egyszer miniszterelnök lenni, történelmi beszédeket írni meg minden. Azt hiszem, hasznát vehette volna oly gyakran emlegetett futótudományának.
Gyurcsány nemrég egy közgazdasági szakkönyvet ajánlott az ellenzék figyelmébe, ebben, elmondása szerint, tételesen cáfolják azt az elképzelést, hogy az adócsökkentés gazdasági fellendülést okozna. Én egy sokkal egyszerűbb dolgot ajánlok beteg emberünk figyelmébe. Léteznek úgynevezett lelki segélyvonalak, aki ezeket felhívja, néha segítenek rajta, esetleg ajánlanak neki valami szakszerű kezelést, igaz, a Lipót nyugalmát már kevésbé élvezhetné a lelkileg és szellemileg megfáradt ember (időközben ugyanis megszüntette), de csak találna neki Horváth Ágnes valami szakintézményt, s talán várólistára sem kerülne. Sürgős eset.
De mielőtt ezt megtenné, írhatna pár sort egy üres, fehér papírra. Csak annyit: lemond hivataláról, mert pszichés betegségéből kifolyólag képtelen azt becsülettel ellátni.
A köztársaságért. Magyarországért.