(Pozsony)
Tíz hónapja 29 százalékos választási eredménnyel alakított kormányt Robert Fico Smer-Szociáldemokráciája, mára a népszerűségi listákat 40–48 százalékon állandósult támogatottsággal vezeti a párt. A szlovákiai választási rendszer szerint az ilyen eredmény biztos parlamenti többséget adna a pártnak, vagyis immár egyedül is kormányozhatna a Smer. A Smer népszerűsége igazából akkor szúr szemet, ha azt is tudjuk, hogy a felmérések szerint az összes többi parlamentbe jutó párt népszerűsége 8 és 12 százalék között mozog, hol több, hol kevesebb egy-két százalékkal, de legtöbbször a szociáldemokraták támogatottságának a negyedét sem éri el. Robert Fico a politikusok hitelességi mutatóit hasonló mértékben uralja, azaz népszerűsége folyamatosan meghaladja a negyven százalékot. Vannak olyan felmérések, amelyekben a kormányfőt követő öt politikus együttesen sem örvend olyan nagymértékű elfogadottságnak, mint Fico.
Szárnyaló gazdaság
E nem mindennapi jelenségre a szlovákiai elemzők általában két magyarázattal szolgálnak. Egyfelől Szlovákia gazdasága szárnyal, szinte nem telik el nap, hogy valamelyik nemzetközi minősítő intézet, külföldi politikus vagy éppen pénzügyi szakember ne „üzenne” az országba – szó szerint – csodálatát kifejezve. Érthető, hiszen a szlovák gazdaság tavalyi növekedése meghaladta a 9 százalékot, s vannak olyan elemzők, akik szerint az idén a növekedés mértéke akár a tíz százalékot is meghaladhatja. Igaz, készült egy speciális elemzés arról, hogy a kiváló eredményekhez milyen mértékben járult hozzá Fico kormánya, s a 100 pontos mutatóból mindössze kettőt ítéltek neki a szakértők, ám a közvélemény-kutatások szerint az emberek ezt egészen másként látják: a megkérdezettek több mint ötven százaléka „köszöni” az új kormánynak a látványos gazdasági fejlődést. Hogy ez miként lehetséges, a szakértők egy választ ismernek: az emberi feledékenységet.
Fico népszerűségének másik okaként a szakértők a gazdaság szilárd alapjait és egészséges szerkezetét szokták jelölni, ami – és ez minden bizonnyal döntő szempont – lehetővé tette az új szlovák kormánynak, hogy nemcsak első száz napja során, hanem az új esztendő beköszöntével sem kellett egyetlen népszerűtlen intézkedést – adó-, járulék-, áremelés, netán megszorítás – sem foganatosítania. Ezzel párhuzamosan azonban azt is fel-felemlegetik az elemzők – főként a gazdasági szakértők –, hogy „szerencsére a Smer, illetve Robert Fico nem teljesíti választási programját, nem nyúlt hozzá sem az adórendszerhez, sem a közigazgatási reformot nem szüntette meg, de a szociális ellátórendszerek is maradtak a Dzurinda-kormány által megszabott szinten, ennek is köszönhető, hogy a gazdaság növekedése továbbra is egészséges alapokon nyugszik, kiegyensúlyozottan hat rá a termelés és a fogyasztás növekedése”.
És ez is igaz, ugyanakkor első látásra paradoxonként hat, hogy az ígéreteit nem teljesítő párt és annak vezetője minden eddigi népszerűségi rekordot megdöntött az országban. De valóban csak az első látásra, mert nagyon egyszerű titka van Robert Ficónak: megtanulta, nem az a fontos, mit tesz, hanem az, hogy miről beszél és hogyan. Egyszerűsítve azt is mondhatnánk: „dumapolitikus” Robert Fico, aki tökéletesen érzi, mikor milyen hangnemben kell előállni egy közérdeklődésre számot tartó kérdéssel, s mikor kell előszedni egy másikat, hogy az első megvalósításának az elmaradásáról megfeledkezzenek az emberek, és ne kérjék számon, hanem szajkózzák az új témát.
Robert Fico az egészségügy teljes reformját ígérte, szapulva a Dzurinda-kormány által bevezetett változásokat. Tény, hogy kormányra lépését követően alig egy hónap alatt eltörölte a vizitdíjat és a kórházi hozzájárulást, valamint csökkentette a vénydíjat. Ugyanakkor azt is ígérte, hogy „lezárja a magánbiztosítókon keresztül elfolyó pénzek kapuját”, sőt – éppen lapunknak nyilatkozva mondta el – mindenkinek azt ajánlja, „amennyiben átlátható helyzetet és az egészségügyi szolgálatok színvonalának növelését akarja elérni, ne vezesse be a több-biztosítási rendszert”. A politikai feladatot meg is kapta a kormánytól az egészségügy-miniszter, aki ki is dolgozott már vagy három változatot arra, miként tudnák két állami biztosítóba „terelni” az egészségügyi járulékokat, és megakadályozni a magánbiztosítók „tőkefelhalmozását és osztalékosztását”, illetve rákényszeríteni őket, hogy minden „beszedett koronát a betegellátásra fordítsanak”, de gyakorlatilag nem történt semmi. Igaz, a Fico által beharangozott változást leginkább a jogászok támadják, mondván, alkotmányellenes lenne a már működési engedélyt szerzett biztosítók kiiktatása a rendszerből, s valószínű, az ugyancsak jogi végzettségű kormányfőt is ez riasztja vissza a konkrét lépésektől. De attól nem, hogy folyamatosan beszéljen a „biztosítók megregulázásáról”, amit jó hallaniuk azoknak a betegeknek, akik – joggal – elégedetlenek az egészségügyi szolgáltatások színvonalával.
Harcban a monopóliumokkal
Azt is „jó hallani” a munkanélkülieknek vagy a nyugdíjból, netán minimálbérből élő százezreknek, hogy a kormányfő mindent meg fog tenni „a monopolhelyzetben lévő, népnyúzó energia- és gázszolgáltatók s az ugyancsak monopolhelyzetben lévő üzemanyaggyár ellen, amelyek a világpiaci árakkal indokolják drága szolgáltatásaikat, de nem veszik figyelembe, hogy a szlovákiai munkavállalók bére nyolcszor-tízszer alacsonyabb, mint a fejlett nyugati országokban”, ugyanakkor milliárdos nagyságrendű nyereséget halmoznak fel, és „visznek ki az országból”. Igaz, a szakértők az ilyen kormányfői megnyilatkozásokat jobb esetben „szerencsétlennek” minősítik, de már „xenofób magatartással” is megvádolták Robert Ficót. Tény, hogy az emberek többsége tapsol mindezért a Smer elnökének. S tapsolhat is, mert időről időre visszatér a kérdéshez a miniszterelnök, hangzatosan jelenti be, mikor melyik monopólium vezetőivel tárgyal „az emberek érdekében”, de – mint ahogy azt a karikaturista frappánsan megfogalmazta – Fico is tudja, hogy amennyiben a kőolaj világpiaci ára emelkedik, a kőolaj-finomító nem csökkentheti árait. De ki figyeli a kőolaj világpiaci árának az alakulását, és kit érdekel az ilyen gazdasági összefüggés? Senkit, csak azt látják és hallják, hogy megint drágább a benzin, amiért maga a miniszterelnök is ostorozza a „telhetetlen kapitalistákat”.
A példák még sorolhatók lennének, de Fico népszerűségének van még egy oka, amiről szintén nem szabad megfeledkezni. Jól ismeri a „galamblelkű szlovák népet”, s annak gyengéit is, nevezetesen azt, hogy szeretik, ha valaki megvédi őket – bármitől és bárkitől. Talán a leginkább attól, ami vagy aki nem is fenyegeti őket, merthogy a politikus szempontjából, ugyebár, ez utóbbi eset a legegyszerűbb. Nos, ebből kiindulva hívott össze Robert Fico még ellenzéki politikusként Szlovákia európai uniós csatlakozásáról sajtótájékoztatót azzal a címmel, hogy „Észak-Magyarország lesz-e Dél-Szlovákia?”, s bár tudta, hogy az uniós csatlakozás a legbiztosabb mód Szlovákia és Magyarország országhatárainak garantálására, mégis felvázolta, amennyiben hatalomra jut, miként „védi meg Szlovákia területi épségét”, Dél-Szlovákiát pedig az elmagyarosítástól – miközben már ismerte a legfrissebb népszámlálási adatokat, amelyek szerint 50 ezerrel csökkent a magyarok száma, s a szakértők szerint ebből mintegy 42 ezren aszszimilálódtak, azaz szlováknak vallották magukat a lakossági összeírás során.
A „dumapolitikus”
Talán ennél is látványosabb robert Fico legújabb népszerűség-erősítő trükkje, a „dumapolitikus” mintapéldányú megnyilatkozása. Szlovákiában nem igazán szeretik a NATO-t és az Egyesült Államokat, mindkettő valamilyen furcsa félelmet kelt az emberek egy jelentős részében, ami csak felerősödik, ha Washington vagy Brüsszel Moszkvával kerül vitába. Ez ösztönözhette a szlovák kormányfőt arra, hogy hangzatosan jelentse ki: „Soha nem egyeznék bele, hogy az Egyesült Államok akár rakétaelhárító, akár rakétakilövő állomást telepítsen Szlovákiába!” E kijelentés igaz lehet, csakhogy: soha senki nem kérte Szlovákiát, hogy járuljon hozzá a rakétatelepítéshez, sőt fel sem merült, hogy az USA bármilyen alakulatát vagy hadászati eszköztárát Szlovákiába telepítené. De azért Robert Fico ezt is megakadályozza.
Mert ő tudja, hogy nem az a fontos, mit tesz, hanem az, miről beszél. Különösen akkor, ha a sajtó aztán „tovább-beszéli” témáit, a sör mellett pedig arról dumálnak az emberek, mitől mentette meg és kitől védte meg őket a kormányfő.
origo.hu
Egy várandós kismama frontálisan karambolozott – megrázó videón az ütközés
