A MÚLT BŰNEI

Ahogy mindannyian tapasztaljuk, szinte szemmel látható hazánk egészségügyi ellátásának változása. Talán ennek szükségességéhez nem is fér kétség, csak az igazi probléma ott van, hogy a kialakuló betegségek és a hozzá igazítandó gördülékeny szakellátás ma már úgy tűnik, hogy a múlté. Komoly probléma ez, már csak azért is, mert a szükséges vagy néha talán a szükségtelenül megerőltetett törvényi változások nehezen, vagy talán egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a reformok bevezetésével sajnos a betegségek kialakulását párhuzamosan nem lehet szabályozni. A valós helyzet az, hogy csak az utolsó ötven évünket figyelembe véve közel sem fordítottak a mindenkori egészségügyi felsővezetők kellő hangsúlyt az egészséges életmód bevezetésére, így a ma élő középgeneráció jelentős mértékig hordozza magában a hatvanas–hetvenes évek „bűneit”. Mit is értek ezalatt? Közismert, hogy az említett évtizedekben dinamikusan fejlődő mezőgazdaság nem spórolt a műtrágyával és a különféle növényvédő szerekkel. Az akkori állattenyésztésről is jellemzően elmondható, hogy számtalan helyen és jelentős mennyiségben túlgyógyszerezték az állatállományt, hogy a különféle betegségek kialakulását megelőzzék. Igen ám, de ahogy a növényvédő szerek a zöldségeken, illetve gyümölcsökön keresztül, úgy a különféle gyógyszerek az állatok húsának elfogyasztásakor bekerültek azok szervezetébe, akik ezeket megették és lassan, de annál biztosabban elkezdték kifejteni romboló hatásukat. Nyilván az emberi szervezet védekező mechanizmusa bizonyos toxikus anyagoknak képes ellenállni hosszú időn keresztül, de egy dolog egészen biztos, az emberi szervezetben elváltozásokat okoznak, sajnos sok esetben olyanokat, amelyek észlelésekor már néha késő.
Az elmúlt hétvégét egy baráti társasággal töltöttem, ahol pontosan ez volt a téma. Tökéletesen egyetértettünk abban, hogy a mai negyvenes–ötvenes éveikben járók különösen veszélyes helyzetben vannak, mert néhány statisztikai adat szerint náluk jelennek meg leggyakoribb számban azok a különbözőféle rejtett betegségek, amelyek az előbb említett tényre utalnak vissza. Beszélgetés közben arra a megállapításra jutottunk, hogy függetlenül a jelenlegi egészségügyi megszorításoktól, célszerű lenne egy valamiféle általános szűrővizsgálatot bevezetni, hogy ha lehet, mindenkinek, de különösen a statisztikai számok szerint veszélyeztetett generációknak. Mert hát, legyünk őszinték, melyikünk ne félne attól, hogy egyszer csak kopogtat a „baj”, és az orvosunk sajnálkozva tárja szét a karját: „a kór előrehaladott állapotban van”! Társaságunk egyik tagja szerint van megoldás. Ő ugyanis időről időre meglátogatja a budapesti Ormos Intézetet, ahol korábban évente végeztetett egy ÍRISZDIAGNOSZTIKAI szűrővizsgálatot, de mostanában már ezt kiegészítteti egy úgynevezett HŐTÉRKÉPES diagnózissal is. Nagy érdeklődéssel figyeltük, amit elmondott, hiszen körvonalazódni látszott a megoldás, már ami a gyors szűrővizsgálat problémáját illeti. Barátunk elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt a felesége javaslatára felkereste az Ormos Intézetet, ahol azonnal fogadták és elvégeztek rajta egy ÍRISZvizsgálatot. Ez abból állt, hogy egy mikroszkópszerű eszközzel az orvosnő belenézett a szemébe, és alig tizenöt perc múltán fény derült a gyomor- és bélrendszeri problémájára, amelyet sajnos más intézményekben korábban megállapítani nem tudtak. Ahogy elmondta, felesége már-már krónikusnak nevezhető nőgyógyászati problémáját is ugyanez a vizsgálat derítette fel. A történetének ezzel még nem volt vége, ugyanis óriási lelkesedéssel mesélt arról, hogy ugyanebben az intézetben a tavalyi évben bevezettek egy új vizsgálati módszert, a TERMOGRÁFIAI vizsgálatot. Elsők között volt az Ormos Intézetben, akiről hőtérképet készítettek és ennek volt köszönhető, hogy a prosztatadaganatára már azelőtt fényt derült, hogy ő egyáltalán tudomást szerzett volna róla.
A barátom azzal fejezte be a történetet, hogy rossz belegondolni, ha ez az alig harmincperces vizsgálat nem akkor és ott, az Ormos Intézetben történik, hanem mondjuk egy évvel később valamelyik kórházban, akkor talán most nem mesélhette volna el azt, hogy ez az időben és anyagiakban kicsi ráfordítás mekkora értéket is képvisel mai életünkben.
A hétvégi kiruccanásból hazafelé azon töprengtem, hogy ha a mérleg egyik serpenyőjében van a rejtett betegségeinktől való félelem, a másikban pedig egy félórás megelőző szűrővizsgálat, akkor igazán felnőtt módon tudnunk kell eldönteni, hogy vajon akarunk-e nyugodtan aludni. Én a magam részéről igen!