Zsigmond kori remekek

Vannak dolgok, amelyekre csak a szakértők tudnak magyarázatot adni. Csak éppen az a kérdés, hogy kielégíti-e azokat, akiknek szól. Például a nagyközönséget.
Ez az egyik nagy talánya annak az 1969 óta már minden második évben Brüsszelben, illetőleg Belgiumban megrendezett Europaliának, amelyen most, októbertől jövő februárig az Európai Unió huszonhét tagja állíthat ki. A kérdés nevezetesen az, hogy a Nagy műhely – A művészet útja Európában címmel megrendezett főkiállítást miért a Szépművészetek Palotájának meglehetősen elhanyagolt benyomást keltő épületében rendezték, amikor a pár száz méterrel arrébb fekvő Szépművészeti Múzeum sokkal méltóbb helye lehetne ennek a kiállításnak. Ott egyébként éppen Rubens remekei láthatók.
Mindenesetre aki átverekszi magát a Nagy műhely kiállítótermeibe, annak kétségtelen kárpótlást nyújt az új szempontok szerint megrendezett kiállítás. Ahol – ellentétben a hagyományos felfogással – nem a kiállított tárgyak, hanem a művészek és a műtárgyak mai szemmel is elképesztő mozgása válik hangsúlyossá az egykori Európában. Amely mozgás egyfajta „európai kulturális teret” hozott létre a római birodalom bukásától a felvilágosodás, a „fény” századáig, s a hosszú korszak művészeti kölcsönhatását tizennégy teremben mutatják be, háromszázharminchat műalkotás – közöttük negyedszázadnyi magyar műremek – felhasználásával. A magyar látogatóknak minden bizonnyal a VIII-as teremben dobban meg különösen hevesen a szíve, ahol angol, francia és holland felirat hirdeti (érdemes szó szerint idézni): „1974-ben a budai Várban látványos felfedezések révén igen érdekes szobrok váltak láthatóvá. Ezek azt mutatják, hogy Zsigmond, Magyarország királya, a Szent Római Birodalom császára nagy műhelyt hozott létre azért, hogy palotáját hatalmas szoborsorozattal ékesítse. A munka ismeretlen okokból megszakadt, a szobrokat soha nem tették helyükre. A felfedezett töredékek stílusa azonban némi betekintést nyújt a széles európai merítésre, amellyel Zsigmond a kivitelezőket toborozta (Franciaországból és a Birodalom déli részéből)”. A töredékeket egyébként a Budapesti Történeti Múzeum bocsátotta az Europalia rendelkezésére, amelynek magyar részről Sólyom László köztársasági elnök a patrónusa.
Az Europalia igen vaskos programfüzete – nyilván az adott ország rendezőjétől, vagyis Magyarországon a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet igazgatójától, Petőcz Györgytől kapott anyagok alapján – országok szerint is kiemel egyes eseményeket. A magyar rendezvényeket kínáló négyoldalas ismertetést három fénykép illusztrálja: Würtz Kláráé, Horgas Eszteré és a Schilling Árpád igazgatása alatt működő Krétakör Színház egyik nem nevesített szereplőjéé.
Az idei Europalia az első, ahol nem egyetlen ország kapta a főszerepet, hanem azon a 27 uniós ország osztozik. Mindenesetre a nagy művészeti fesztiválon kívül is van miért Belgiumba és főként Brüszszelbe látogatni: október végéig tart nyitva az Európai szecesszió bölcsője, Brüsszel című kiállítás, amelynek során a látogatóknak megnyitnak tizennégy, különben lakatlan házat is, és az év végéig várja az érdeklődőket a Bécs– Brüsszel – a szecesszió évei címet kapott kiállítás is, amely bemutatja, milyen hatást gyakorolt az Ausztriában a XX. század elején kibontakozott stílus Nyugat-Európa többi országára.