Nem kell túlzott bátorság az önök által eltervezett tizenkétmilliárdos városfejlesztéshez, ha elmarad a kormánytámogatás?
– Ehhez nem bátorság kell, hanem szavahihetőség, hitelesség és előrelátás. A program nem a polgármester fejéből pattant ki, az a lakosság akaratát tükrözi. Miként az elmúlt tizenöt évben, most is Kaposvár lakóival, köztük az itt élő vállalkozókkal közösen döntöttünk a fejlesztésekről.
– Miből finanszírozzák a beruházásokat, ha nemet mond a pénzosztó hatalom?
– Most sincs kormányzati hátszél, a város szocialista országgyűlési képviselői és kormánytagjai sajnos még nem jutottak túl az ígéreteken, sportnyelven szólva „nem játszanak haza”. Ugyanakkor azt tartom: most bizonyíthatná a kormány, hogy nem pártpolitikai alapon osztja szét a fejlesztésekre szánt uniós pénzeket. Ha kapunk támogatást, megköszönjük, ha nem, akkor szegényebbek leszünk egy illúzióval, de gazdagab-
bak tizenkétmilliárdnyi városvagyonnal.
– Ezt hogy értsük?
– Ha elutasítják a pályázatunkat, akkor két megoldás kínálkozik számunkra. Az egyik a kötvénykibocsátás, a másik pedig, hogy igénybe vesszük a Magyar Fejlesztési Bank államilag támogatott – tehát nem piaci – hitelkonstrukcióját. Kaposvár erős ahhoz, hogy elbírja a tizenkétmilliárdos beruházások esetleges hitelterheit. Van mire alapoznunk. A fejlesztés programja és terve már elkészült, bármikor benyújthatjuk.
– Mire nem jön majd pénz?
– Már most tudjuk, nem kapunk támogatást önkormányzati bérlakások építésére, pedig ilyen otthonokra elsősorban a fiataloknak lenne szükségük. Széchenyi-tervi támogatással az évtized elején 280 lakást építettünk a rászorulóknak, most másfél milliárdot tervezünk újabb otthonokra.
– Programjukban szerepel jó néhány, a város közgyűlésének ellenzéki frakciója által látványberuházásnak nevezett létesítmény is.
– Korábban, egy sikertelen politikai kampány részeként a közgyűlés szocialista frakciójának egyes politikusai így nevezték a jégcsarnokot és a virágfürdőt, ám érdekes: amióta az egykori ellenzők és családjaik is használják és élvezik ezek lehetőségeit – ezt nap mint nap tapasztalom –, mintha feledésbe merülne a látványberuházás kifejezés. És ez így van jól.
– A kívülálló számára úgy tűnik: Kaposvárott rendben mennek a
dolgok, töretlen a várospolitika. Ugyanakkor vannak megoldhatatlannak látszó gondok, teljesítetlen kormányígéretek.
– Ötezer munkahelyet ígértünk néhány éve, és ami ránk tartozott, azt meg is tettük. Ám ha a kormány nem vonná meg a támogatást Taszártól, nem engedte volna bezárni a nyáron az egykori Kaposvári Textilművekből megmaradt fonodát, vagy ha Kaposvártól az M7-es dél-balatoni szakaszáig megépülne a kétszer két sávos 67-es út – ami kinyitná a várost, és elérhetővé tenné a befektetők számára –, ötezernél is több munkahelyet teremthetnénk. Szomorú, hogy a 67-es út Kaposvár és Balatonlelle közötti szakaszának korszerűsítésére éppen akkor mondott nemet a kabinet, amikor – Gyurcsány Ferenc távollétében – a kaposvári illetőségű Lamperth Mónika vezette a kormányülést. Ígéret persze van arra, hogy újra előveszik a 67-es ügyét, ám rossz híreink vannak: nem épül meg 2009-re a város egyik kitörési pontjaként emlegetett út. És mint ismeretes, a korábban déli autópályaként emlegetett, Kaposvár határában futó M9-es gyorsforgalmi út is piros jelzést kapott a kormánytól, így az is a beváltatlan ígéretek sorát gyarapítja.
– Akárcsak a Csiky Gergely Színház felújítása. Az igazgató új, a kívül-belül omladozó teátrum gondjai viszont régiek. Már most is beázik, egy nagyobb esőtől pedig akár beomolhat a csaknem százéves épület. Mi van a felújítására tett, évek óta húzódó ígérettel?
– Két-három éve még elég lett volna hárommilliárd forint, ma viszont már ötmilliárd kellene a színház rekonstrukciójához. Arra is csak kormányzati ígéret van.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
