A nemzetiszocializmus kezdete

Történetének egyik tragikus dátumára emlékezik vissza Németország a napokban. Hetvenöt éve nevezték ki birodalmi kancellárnak Adolf Hitlert. A zsarnoknak tizennyolc hónap elegendő volt ahhoz, hogy elfojtson minden ellenállást, és bebiztosítsa totális hatalmát.

Az 1933. január 30-át megelőző zilált belpolitikai viszonyok, a gazdasági válság okozta tömeges munkanélküliség táptalajt nyújtott a nemzetiszocialista mozgalomnak ahhoz, hogy lefektesse az erőszakrendszer alapjait. E hideg téli nap reggelén a berlini Kaiserhof szálloda előtt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt szimpatizánsainak csoportja elkísértje Adolf Hitlert a birodalmi kancelláriába, ahol Hindenburg államfő mindössze három és fél percet szánt arra, hogy Európa központi nagyhatalmának irányítását a csak egy esztendő óta német állampolgársággal rendelkező, osztrák származású népszónok kezébe helyezze. A vezértábornagy – abba az illúzióba ringatva magát, hogy a tizenegy tagú kormányban helyet kapott kilenc polgári miniszter majd kiegyensúlyozott munkáról gondoskodik – kiadta a jelszót: „Uraim, Istennel előre!”
Történészek szerint a vezető politikusok lebecsülték Hitlert és az első pillanattól kezdve mögötte álló fegyveres erőt. A paramilitáris SA-rohamosztagok, a Führer biztonságát ügyelő SS és a Stahlhelm harci alakulatai garantálták annak az időszaknak a kezdetét.
A kancellár már a kabinet első ülésén bejelentette: meg kell akadályozni a parlamentáris rendszer visszaállítását. A belügyminisztérium élére állított Göring arra biztatta rendőreit: szorgalmasan használják fegyvereiket. Február 27-ét, a Reichstag épületének felgyújtásának napját Hitler isteni jeladásnak nevezte, mert az okot nyújtott „a nép és az állam védelmét szolgáló rendelet” életbe léptetésére: bárkit le lehetett tartóztatni bizonyítékok és vádemelés nélkül. A hadsereg vezetői ígéretet kaptak a haderő fejlesztésére a német élettér keleti kiterjesztésének céljával. A Goebbels irányította propagandaminisztérium megkezdte a hírhedt felhatalmazási törvény előkészítését, a törvényhozás a kormány hatáskörébe került. Állami elvvé vált az antiszemitizmus. Szétverték a szakszervezeteket, s megjelent a piacon az olcsó „néprádió”, a náci propaganda legfontosabb terjesztője.
1934 nyarán Hitler fenyegetőnek ítélte az SA vezetőjének, Ernst Röhmnek a szerepét, aki szervezetét az állam tulajdonképpeni hadseregének tartotta. A kancellár személyesen tartóztatta le hűséges vazallusát, majd elrendelte az SA vezetésének teljes likvidálását.
Augusztusban lezárult a nemzetiszocialista hatalom teljessé tétele. Hindenburg halála előtt felszámolták a birodalmi elnök hivatalát. A hadsereg felesküdött Hitlerre, s egy személyben lett vezér, államfő és kancellár – mindenható diktátor.