Bach és Kurtág, művészetek és spiritualitás háromnapos találkozása

Nagyon szép és őszinte esemény – Keller András hegedűművész így foglalta össze az idei Arcus Temporum hangulatát. A Concerto Budapest zeneigazgatója a fesztivál zenei művészeti vezetőjeként Bach és az idén százéves Kurtág György műveit tette egymás mellé. Augusztus 21-23. között a Pannonhalmi Főapátságban a két zeneszerző darabjait felvonultató öt koncert mellett, spirituális, képzőművészeti és irodalmi programok sora várta a közönséget.

Fotó: Andras D.Hajdu

Fotó: Andras D.Hajdu

Az író egyebek mellett mesélt az első találkozásáról a költészettel, a pécsi éveiről és arról is, miért tért át a költészetről a prózaírásra. Harmadik könyve, a Szódalovaglás megjelenése után jutott el oda, hogy váltania kell, mert „hogyha az ember már belekeveredett ebbe az irodalom nevű csodába, akkor miért ne próbálnám ki a prózát.” Kíváncsi volt arra – ahogy ő fogalmazott a beszélgetésben – „hogy néz ez ki faltól a falig, más sűrítettségi fokon.” Először azt gondolta, hogy prózában majd más nyelven szólal meg, de végül nem így lett. „Igazából az ember nem tud kibújni a bőréből. Tud különféle bőrszíneket, meg hámlásfokokat mutatni, de ugyanaz a bőr marad – erre kellett rájönnöm.”

A beszélgetés után a tíz éve elhunyt Esterházy Péterre emlékezett a fesztivál. A zenés felolvasószínház gerincét Hasnyálmirigynaplójának szövegei adták, de az életmű számos további darabja is megidéződött, így a Termelési-regény (kisssregény) és a Harmonia caelestis is. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium zsúfolásig megtelt dísztermében Bánfalvi Eszter és Mácsai Pál színművészek megrendítő tolmácsolásában elhangzott szövegeket tovább értelmezték, mélyítették és finoman kiegészítették Kurtág György darabjai Osztrosits Éva hegedűművész előadásában, valamint Nádler István kivetítőn látható Hét utolsó szó című sorozatának festményei.

A zenei és irodalmi programok mellett a közönség idén is felfedezőútra indulhatott a kortárs képzőművészet világában. K. Horváth Zsolt kurátor és az alkotók kalauzolták végig az érdeklődőket a Pannonhalmi Főapátság Iskola a láthatáron című kortárs kiállításán. A tárlat a nevelés és az iskola fogalmát vizsgálja történeti és kortárs perspektívából, a Bildung eszméje köré szervezve, amely az ember testi, szellemi és érzelmi formálódását egyszerre jelenti.

Fotó: Andras D.Hajdu

Idén is visszatértek a fesztiválra Mélyi József kurátor vezetésével a Magyar Képzőművészeti, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói. Mélyi egykori és jelenlegi tanítványaival hozott létre a képzőművészet és a színház, az installáció és a performansz határterületén elhelyezkedő „alkotást”. A fiatal alkotók műveit egy rögtönzött kortárs műalkotások értelmezése órán elemezték, amelybe a nézőket, mint alkalmi diákság vonták be. Miközben a valódi tanítványok provokatív, pimasz és humoros megnyilvánulásaikkal, kérdéseikkel egy perce sem engedték feledtetni, hogy milyen is egy iskola.

Fotó: Andras D.Hajdu

Az Arcus Temporum Fesztivál nem tud máshol lenni, csak Pannonhalmán. Ez a fesztivál itt született, és lényegében azt ragadja meg, ami Pannonhalma: a párbeszédet, valamint a kortárs és a hagyomány egymás mellett élését

 – véli Dejcsics Konrád atya, a fesztivál igazgatója. Éppen ezért az Arcus egyik fontos pillére a spiritualitás. A látogatókat a szerzetesközösség nemcsak a zsolozsmákra hívta meg, hanem arra is, hogy fedezzék fel és mélyüljenek el a bencés spiritualitás hagyományaiban.

A fesztivál nyitányaként két, generációkon átívelő életút találkozott. Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát a monasztikus hagyomány, a kultúra és a párbeszéd elkötelezett képviselője, míg Korniss Péter Kossuth- és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus évtizedeken át fényképezte a változó magyar falusi világot és közösségeit. A Seres Gerda vezette beszélgetésen szó volt múltról, jelenről, megőrizhető értékekről és közösségről.

Fotó: Andras D.Hajdu

Ahogy Korniss Péter fogalmazott: a fotográfiában csodálatos, hogy kihegyezi az ember érdeklődését és a kamera ráirányítja a tekintetet azokra a dolgokra, amelyeket jobban meg kell figyelnie, és segít mögéjük látni. „Jó pár éven keresztül fényképeztem szokásokat és megfogalmazódott bennem, hogy csodálatosak ezek a szokások: látványosak, színesek, gazdagok, de a lényeg az, ami ezeket megteremtette és működteti. Az pedig a közösség.”

Várszegi Asztrik emeritus főapát a beszélgetésben arra hívott mindenkit, hogy 

olyan értéket próbáljunk megvalósítani, magunkévá tenni, amik az embert gazdaggá, boldoggá és az emberi méltóságot megörzővé teszik.

Mint mondta, idővel változnak körülöttünk a dolgok, de az ember igényei és a vágyak ugyanazok maradnak: 

mindannyian elfogadásra, szeretetre vágyunk.

A fesztivál második napját is egy hasonlóan izgalmas párbeszéd nyitotta. Magyarország legősibb, ma is működő bentlakásos fiúgimnáziumának, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak a világába és tereibe tekinthettünk be, Hortobágyi T. Cirill főapát, Juhász-Laczik Albin atya, az iskola igazgatója és Rubovszky Rita a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia oktatási főtanácsadója vezetésével. Továbbá a látogatók egyebek mellett betekinthettek a Főapátság orgona- és képzőművészeti gyűjteményébe, valamint orgonameditáción és labirintusjáráson is részt vehettek.

A fesztivál szinte még véget sem ért, a szervezők azonban már a jövőn gondolkoznak. A 23. Arcus Temporumot 2027. augusztus 27-29. között tartják, amelynek zenei művészeti vezetője Kirill Gerstein orosz-amerikai zongoraművész lesz. A hangversenyek pedig Ludwig van Beethoven és Francisco Coll művei köré épülnek majd.