Dejcsics Konrád atya: Már nem azért jönnek, mert a szüleik hozzák őket, az Arcus Temporum az életük részévé vált

Augusztus 21. és 23. között érdemes lesz Pannonhalmára látogatni, ugyanis kezdődik az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál, melyet huszonkettedik alkalommal rendeznek meg. A nyolcszáz éves bazilikában egymásra talál Bach zenéje és az idén százéves Kurtág György életműve, két egyetem fiatal művészei pedig performansszá alakítják a monostor tereit. Az esemény az iskola témáját járja körül a bencés rend ezerötszáz éves jubileuma felé vezető, hároméves készületi folyamat első állomásaként, Szent Benedek gondolata nyomán: „az Úr szolgálatának iskolája.”

Dejcsics Konrád atya, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese Fotó: Polyák Attila

Dejcsics Konrád atya, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese, az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál igazgatója Fotó: Polyák Attila

Mesterek és tanítványok 

– A fesztivál zenei programjában az iskola mint fogalom, könnyedén jelenik meg, hiszen eleve mesterek és tanítványok, illetve különböző alkotói generációk találkoznak. Kiemelt szerepet kap Kurtág György, aki nemcsak világhírű zeneszerző, hanem iskolateremtő tanáregyéniség is – tette hozzá Konrád atya.

Az Arcus Temporum zenei arculatát idén is Keller András hegedűművész, a fesztivál zenei művészeti vezetője formálja, aki a százéves Kurtág György alkotótársául Johann Sebastian Bachot választotta. Bach a kottáinak végére mindig odaírta: „Soli Deo Gloria”, azaz egyedül Istené a dicsőség. Míg Kurtág életművének talán legismertebb szimbóluma a „Virág az ember” költői cím. Ahogy a zenei művészeti vezető fogalmazott: 

Évezredek óta a művészet fő témája ez: az ember és Isten kapcsolata.

 A háromnapos fesztiválon öt hangversenyt rendeznek, amelyek mindegyike a klasszikus és a kortárs zeneszerzők műveit vonultatja fel. Az augusztus 21-i pénteki nyitókoncerten, amelynek a címe „Üzenetek…virág az ember….” Kurtág György üzenetei mellett Bachét is hallhatjuk, hisz az egyik fő műve, A fúga művészete is elhangzik. A hangversenyeken olyan kiváló Bach és Kurtág előadók működnek közre, mint Simon Izabella és Várjon Dénes zongora-, Kaczander Orsolya fuvola-, Szalai András és Lukács Miklós cimbalom-, vagy Niek de Groot nagybőgőművész. Különleges zenei találkozásnak ígérkezik a tizenegy éves Noa Hendrikx zongorista és a nála mintegy hatvan évvel idősebb Maria Husmann szoprán szereplése. 

„Megismerjük a ránk bízott embert”

A képzőművészeti kiállítás központi témája szintén az iskola és a nevelés.

Ez számunkra mélyen keresztény gondolat: nem kész elméletekből vagy elvárásokból indulunk ki, hanem abból, hogy megismerjük a ránk bízott embert. A saját tapasztalataiból, előzetes tudásából és személyes útjából kiindulva segítjük őt abban, hogy otthonra találjon a világban

 – mondta el lapunknak Konrád atya, aki úgy folytatta: – A fesztiválon a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is részt vesznek. Tanárukkal, Mélyi Józseffel közösen dolgoznak egy alkotótáborban, majd performanszokban reflektálnak az iskola témájára. Számomra ez is azt mutatja, milyen termékeny tud lenni a közös alkotás, amikor tanár és diák együtt gondolkodik – mondta az atya, majd hozzátette: – Az irodalmi programban Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos életműve kerül párbeszédbe. Mindketten meghatározó alakjai a XX. század végi magyar irodalomnak és nyelvteremtésnek. 

„Az iskola közösséget is ad” 

Konrád atya szerint, ha két szóval össze lehetne foglalni, mi szólítja meg a fiatalokat, az a részvétel és a közösség. – A pedagógiai kutatások is azt mutatják, hogy abból, amit frontális oktatásban hallunk, viszonylag kevés marad meg. Sokkal mélyebb tudás születik akkor, amikor a diák maga is gondolkodik, kérdez, logikai műveleteket végez, részt vesz a tanulási folyamatban. A legtöbb munkát már nem egyedül végezzük. Együttműködésre, kreativitásra és közös problémamegoldásra van szükség. A fiatalok számára ezért különösen fontos, hogy bevonják őket, számítson a véleményük, és biztonságos környezetben hibázhassanak is – mondta az atya, majd kiemelte: 

Ez önmagában is keresztény szemlélet. A kegyelem mindig az emberi természetre épít, nem annak ellenére akar működni. A nevelésnek is abból kell kiindulnia, akik valójában vagyunk.

 Konrád atya úgy véli, a jövő egyre inkább arról szól, hogy képesek vagyunk-e együtt dolgozni. A mai fiatalok számára nagyon fontos a felhatalmalzás érzése: részesei lehetnek egy folyamatnak, számít a véleményük, együtt alkothatnak másokkal, és hibázhatnak is. 

A család szerepe és a személyes döntés

A Pannonhalmára érkező fiataloknál mindkettőre sok példát lát Konrád atya, egyfelől a családi háttérnek köszönhető, hogy oda kerülnek, és vannak olyanok is, akik saját döntésből választják ezt az utat. – A gimnázium diákjai esetében meghatározó a családi háttér. A hozzánk jelentkező fiatalok 12–14 éves korukban kerülnek Pannonhalmára, és fontos szempont, hogy valóban ők maguk is szeretnének ide jönni. Nem veszünk fel olyan diákot, akit kizárólag a szülei szeretnének ideíratni. 

A diákjaink mintegy hatvanhárom százaléka nagycsaládból érkezik, tehát létezik egy erős kulturális és értékrendi hagyomány, amelyre büszkék vagyunk. Ugyanakkor sok olyan tanulónk is van, aki saját maga fedezi fel a bencés gimnáziumot. Előfordul, hogy ezért még a családjával is vitába száll, mert ő maga érzi úgy, hogy itt szeretne tanulni. 

Ezek a fiatalok rendkívül motiváltak, és velük öröm együtt dolgozni.

A kortársak hitelessége

– A gimnázium legjobb „nagykövetei” maguk a jelenlegi diákjaink. Saját tapasztalatból tudnak beszélni arról, mit jelent itt élni és tanulni. Nem is az a fontos, hogy csak a szépet mondják el, hanem az, hogy hitelesen beszéljenek arról, amit valóban átélnek. 

Nagyon sok olyan diákunk van, aki azért került kapcsolatba Pannonhalmával, mert találkozott egy bencés diákkal, vagy részt vett egy olyan apátsági vezetésen, amelyet egy diák tartott

 – mondta az atya, majd elmesélt egy történetet: – Néhány évvel ezelőtt diákokkal külföldön jártam egy magyar kulturális rendezvényen. Ott találkoztunk egy családdal. Két évvel később ugyanazzal az édesapával ismét összefutottam – akkor már az egyik új diákunk szülőjeként. Azt mondta nekem: „A feleségemmel azt szeretnénk, hogy a fiunk olyan emberré váljon, mint azok a fiatalok, akikkel akkor találkoztunk.” Ezért választották Pannonhalmát.

Fiatal példaképek

Egy kortárs művészeti fesztivál természetes módon inkább a valamivel idősebb korosztályt szólítja meg, hiszen bizonyos kulturális tapasztalatot feltételez, ugyanakkor van egy nagyon lelkes önkéntes csapatuk, amelyben gimnazisták és egyetemisták is részt vesznek. Erre különösen büszkék, mert ezek a fiatalok egymást hívják, egymást hozzák el önkéntesnek. Ez a személyes meghívás sokkal erősebb, mint bármilyen reklám, és jól mutatja, hogy a közösség milyen vonzó erővel bír.

A képzőművészeti programnak is ez az egyik célja. K. Horváth Zsolt kurátor és az alkotók kalauzolják végig az érdeklődőket a Pannonhalmi Főapátság Iskola a láthatáron című kortárs kiállításán. A tárlat a nevelés és az iskola fogalmát vizsgálja történeti és kortárs perspektívából, a Bildung eszméje köré szervezve, amely az ember testi, szellemi és érzelmi formálódását egyszerre jelenti.

– A zenei programban is tudatosan adunk teret a fiatal művészeknek. Berecz Mihály például visszatérő vendégünk, rendkívüli tehetségű fiatal zongoraművész. A fesztiválon több olyan fiatal előadó is fellép, akik már most meghatározó személyiségei saját művészeti területüknek. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatal látogatók ne csupán nagy mesterekkel találkozzanak, hanem olyan alkotókkal is, akik korban közelebb állnak hozzájuk, és akikkel könnyebben tudnak azonosulni – mondta Konrád atya, majd hozzáfűzte: 

Azt is örömmel látjuk, hogy kialakult egy olyan generáció, amely gyermekkorában a családjával érkezett a fesztiválra, ma pedig már önállóan tér vissza. Már nem azért jönnek, mert a szüleik hozzák őket, hanem mert az Arcus Temporum a saját életük részévé vált. 

Kíváncsiak arra, mi történik évről évre, és természetes számukra, hogy a nyár végéhez a fesztivál is hozzátartozik.

Megtartó erő

– Ha ma egy iskola igazán maradandót tud adni a gyerekeknek – az élethosszig tartó tanulás igénye mellett –, akkor az a közösség megtapasztalása. 

Az iskoláknak nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogyan segítik a kortárs közösségek kialakulását, és hogyan teremtenek olyan légkört, amelyben a fiatalok valódi közösségre találhatnak – akár az iskolában, akár az egyházban

 – fogalmazott az atya, majd azt mondta, ebben ismét a személyes példa a legfontosabb. Amikor egy tantestület maga is élő közösségként működik, tagjai tanulnak egymástól, nyitottak a fejlődésre és a megújulásra, akkor ez lesz az első és leghitelesebb példa a rájuk bízott diákok számára. Ugyanez igaz az egyházra és a családra is.

A fesztivál mint értékválasztás

A fesztivál egyik alapelve, hogy a lehető legmagasabb művészi értéket mutassa meg, mégpedig a maga sokszínűségében. 

 A klasszikus zenéről, a klasszikus művészetekről vagy az építészetről könnyebben felismerjük, hogy maradandó értéket képviselnek. Ugyanez azonban igaz a kortárs művészetre is. Ehhez viszont művelnünk kell magunkat. 

Energiát kell fordítanunk arra, hogy megismerjük és felismerjük azokat az alkotókat, akik valóban értéket képviselnek. Érdemes nyitottnak lenni a kortárs művészetre is. Ez is része az igényes értelmiségi létnek – fogalmazott a fesztivál igazgatója. 

Dejcsics Konrád atya, az Arcus Temporum Művészeti fesztivál igazgatója Fotó: Polyák Attila

Baráti kör

A fesztivál lényege a közösség, amelyről a monostori élet is szól. Két éve megalakult az Arcus Baráti Kör, amelynek tagjai – a művészeti vezetők, a fellépők, a közönség és az önkéntesek mellett – „tenyerükön hordozzák” a fesztivált. Az Arcus Barátok jelenléte és elkötelezettsége is hozzájárul ahhoz, hogy a fesztivál évről évre különleges művészeti és közösségi találkozás maradhasson. Idén a baráti kör tagjainak két különleges programmal készülnek a szervezők. Szombaton a barokk ebédlő képi világát fedezhetik fel Smohay András művészet- és Tóta Péter Benedek irodalomtörténésszel. Míg vasárnap Konrád atyával járhatják be a Hallgatás Ösvényét az Arborétumban. 

A fesztivál idei házigazdája Mácsai Pál színművész, aki visszatérő vendége, közreműködője és házigazdája az Arcusnak. Ahogy fogalmazott a legjobban azt szereti a fesztiválban, ahogy a múlt és a jelen egybekapcsolódik. „A hagyomány és a kortárs egy, egymásból való, egymást értelmezik és egymást erősítik.” Erre lesz példa idén is az Arcus Temporum fesztivál augusztus 21-23. között Pannonhalmán.

Konrád atya lapunknak elárulta, a győri bencés gimnázium diákjaként nőtt fel. Eredetileg bölcsésznek készült, latin–német szakra szeretett volna jelentkezni. 

Közben azonban egyre többet foglalkoztatott a kérdés, hogyan tudnám a keresztény hitemet igazán mélyen és hitelesen megélni. Lassan világossá vált számomra, hogy ehhez a bencés hagyomány adja meg azt a keretet, amelyre szükségem van. Úgy éreztem, ez az a közösség és életforma, amelyben azt a keresztény életet élhetem, amire vágyom. Nagyon fontos volt számomra a közösséghez való tartozás és az elköteleződés is. 

A bencések ezt a stabilitás fogalmával fejezik ki: azt jelenti, hogy az ember egy közösség mellett kötelezi el magát, és abban növekszik. Ugyanilyen meghatározó volt számomra a Szentíráshoz való viszony, az imádság és a élet mindennapjai. Ezek mind olyan értékek voltak, amelyekről úgy éreztem, az én személyes utamhoz tartoznak. Ezért döntöttem úgy, a monostor lesz az a hely, ahol a hivatásomat szeretném megélni– fogalmazott a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese.