Kereszt és célkereszt

Megvallom, nem sok értelmét látom a Magyar Nemzet hasábjain a világmindenség pozitív energiáiról való vitatkozásnak, de ha már reagálnom kell Kardos Géza reflexiójára, szeretném megismételni, hogy a nemzeti ezotéria felerősödése megítélésem szerint biztos mutatója a nagy, közösségi frusztrációnak. Így volt ez az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni időkben, az első világháború és Trianon után, az 1945-öt követő öt évben. Amikor a diktatúra sok más nézettel együtt a nemzeti ezotériát is száműzte, eltűnt, de nem szűnt meg végleg. Napjainkban vélhetőleg a rendszerváltás visszásságai, a romló gazdasági helyzet, a kilátástalanság és kisemmizettség érzése miatt virágzik ismét, és minthogy a nemzeti ezotéria gondolatai nem racionális felismeréseken alapulnak, céltalannak tartom a belső ellentmondások bemutatását. Rettenetes nagy keserűség jelenik meg minden sumer-magyaros, Attila-dombos okoskodásban; észre kellene venni végre ezt a szomjúságot és éhséget, amelyik innen-onnan felszedegetett morzsákból próbál megelégülni.
Nem is Kardos Gézának, Pap Gábornak vagy Németh Zsoltnak szánom azt a költői kérdést, hogy amennyiben a Szent Koronát ügyes mesterek világenergia-fogó készülékként konstruálták meg, amelynek „kapcsolási rajzát” lassan felfedi a tudomány, akkor mi benne a szent?
Fáy Zoltán

Fáy Zoltán Csak kereszt című cikkéről (Magyar Nemzet Magazin, 2008. január 19.) nem sok jót lehet elmondani, azt ellenben igen, hogy az elképzelhető legkártékonyabb írásmű.
1. A szerző olyan kérdésben nyilatkozik, amelyről érezhetően nem sokat tud. S teszi ezt egy olyan napilapban, amelyet az olvasók nemzeti beállítottságúnak tartanak, és ezért azokat, akiket e lap hasábjain kikezdenek, könnyen az ellenséges táborba sorolják.
2. Németh Zsolt A magyar Szent Korona című könyvének veszedelmes, kártékony hibájául rója fel Fáy a szerzőnek a korona működésével kapcsolatos megállapításait, s ennek a – „fizika és az ezotéria” ötvözeteként előálló – elméletnek a szülőatyjaként Pap Gábor művészettörténészt nevezi meg. Ettől kezdve a bírálat nem annyira Németh Zsoltnak, sokkal inkább Pap Gábornak szól.
Fáy Zoltán remélhetőleg csak hallomásból ismeri Pap Gábor munkásságát – ellenkező esetben bizony nehezen tételezhetnénk fel a részéről jó szándékot. Ha ugyanis van valaki széles e hazában, aki nem „rádiónak vagy hamburgersütőnek”, hanem éppen ellenkezőleg, a legmagasabb rendű szakrális minőségnek tekinti a Szent Koronát, akkor az Pap Gábor. Ennek a ténynek a felismeréséhez azonban ismerni kellene Pap Gábornak a Szent Koronával foglalkozó – több száz oldalra rúgó – publikációit (Hazatalálás, Mag hó alatt, Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből, Angyali korona, szent csillag) és a CD-n vagy DVD-n hozzáférhető számtalan előadását.
3. A Szent Korona nem csupán nemzeti ereklye. A magyar nemzet – királytól a szegény parasztig – mindig is élő minőségnek tekintette, és akként is viszonyult hozzá. Ennek a ténynek a tudományos magyarázata azonban – sok egyébhez hasonlóan – nem található meg a fizikakönyvekben.
4. A magyar Szent Korona valóban beavató korona, s mint ilyen, egyedülálló az európai történelemben. Aki analógiáira kíváncsi, az olvassa el James G. Frazernek, a klasszikus brit etnológia világhírű, utolsó képviselőjének Az aranyág című művét. Persze aki a beavatás létezését is elutasítja, annak a beavató korona fogalma is abszurd. Ám aki komolyan veszi, hogy Isten a saját képére formálta az embert, annak a számára az is érthető, hogy az ember nem csupán mikrokozmosz, hanem egyszersmind makrokozmosz is, s mint ilyen, képes a saját kis univerzumát a nagy mindenségre hangolva közvetlen kapcsolatot létesíteni a – Csontváry szavaival élve – „világteremtő hatalommal”. És ettől szent a magyar Szent Korona, és ettől szentek az igazi szentképek: nem témájuk okán, hanem mert hozzásegítenek a magasabb lét felé való tájékozódáshoz. Ez a beavatás lényege. Ehhez azonban tiszta lélek, hit és teljes önfeladás szükséges. Ezért nem történhetett meg a beavatás egyik magyar királlyá koronázott Habsburg esetében sem.
5. Ne higgyük el, hogy nincsenek szent helyek, és nincs szent idő! A Földnek mint élő minőségnek – már csak a földkéreg eltérő vastagsága miatt is – különböző helyeken más és más a sugárzása. Tételezzük fel bátran őseinkről, hogy nem véletlenszerűen választották ki szakrális épületeik helyszínét. Hasonlóképpen az évkörnek sem azonos a telítettsége. Sajnálatra méltó az az ember, aki nem tud különbséget tenni egy karácsonyi, húsvéti vagy pünkösdi nap és az év egy „telítetlen” napja közt. Amikor annyian csendesítik el lelküket, s annyi jóakarat fonódik egybe, a csodák is szívesebben keresik fel az embert.
A Fáy Zoltán által lekezelően említett „bizonyos szabályszerűségek” éppen a szent időre és a szent helyre vonatkoztak. És ha minden együtt volt: szent időben, szent helyen, a magyar Szent Korona és egy arra érdemes személy (történelmünkben utoljára Hunyadi Mátyás), valamint a közös akaratát háromszor, hangos szóval kinyilvánító nép, akkor a koronázás beavatási szertartás volt, amelynek során a beavatott valamennyi pozitív tulajdonsága a legmagasabb szintre emelkedett.
6. Fáy Zoltán úgy tanulta (a fizikakönyvből), hogy az energia munkavégző képesség, és semmi más. A mindenségben létező pozitív energia definíciójával sehol sem találkozott. És mivel szerzőnk a „Sola Scriptura” elvét követi, így ami nincs leírva, az számára nem is létezik. Van ennek a mérhetetlenül kártékony gondolatmenetnek egy meglehetősen tragikus aktualitása: amikor a honi egészségügyet éppen kufárok kezére készülnek adni, amikor egyre kevesebben tudnak megfelelő orvosi ellátáshoz jutni, akkor próbálja elvenni az emberektől a hagyományos népi gyógyászatba vetett hitet is, amelyben pedig kiemelkedő szerepet játszik a betegségeknek energiával történő kezelése.
7. A Szent Korona keresztje valóban „csak kereszt”. De merjük végiggondolni, hogy mit is jelent ez. A kereszt nem csupán keresztény szimbólum, hanem az emberiség egyik legrégibb ősképe, s értelmét veszíti, ha nem „célkeresztnek” tekintjük. Nem önmagában fontos, hanem azáltal, amit segítségével célba veszünk. Például azt, akin rajta van! Vagy azt a minőséget, amely a tér-idő koordináta-rendszeren túl található. Tehát a kereszt – a Szent Koronán levő is! – igenis adó-vevő: ég és föld közötti kapcsolat megteremtéséhez segít. És ha úgy tekintünk rá, mint Fáy, vagyis a megváltásra „emlékeztető” valamire, akkor oda jut az emberiség, ahol most van. Születés, kereszthalál, feltámadás ne silányuljon emlékké, hanem legyen mindennapi, élő valóság! A családi asztalok váljanak az Úr asztalává, az étkezések étel-ital áldozattá, és szaporítsuk a szent helyek és a szent napok számát Pap Gábor szavait szem előtt tartva:
„Ott van a szent hely, ahol a jót cselekszed, akkor van a szent idő, amikor a jót cselekszed.”