Nagybirtokokra jut az agrárpénzek java

Befektetői csoportok kívánságait és a magyar nagybirtokrendszer megerősítését szolgálja a 2013-ig elkölthető uniós agrár- és vidékfejlesztési pénzek jó része. A brüsszeli források elosztását szabályozó Új Magyarország vidékfejlesztési program nem tükrözi a magyar falvak problémáit, nem áldoz eleget a vidéki közösségek fenntartására, aminek következménye a szociális népvándorlás elindulása lesz – állapítja meg a Budapest Analyses intézet legfrissebb, tegnap nyilvánosságra hozott elemzése.
Elsősorban a tömegtermelés növelésére helyezi a hangsúlyt az uniós források felhasználásakor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, ami ellentmond az Európai Bizottság által 2003-ban útjára indított agrárreformoknak – szögezi le a dokumentum. Az ebben az évben megszületett, úgynevezett luxemburgi döntés ugyanis arról szólt, hogy az Európai Unióban működő közös agrárpolitikában filozófiát kell váltani. A jövőben nem annyira a termés növelésére kell áldozni a brüsszeli kasszából, hiszen ez a törekvés az elmúlt évtizedekben eladhatatlan feleslegek kialakulásához vezetett. Fontosabb cél a vidéki közösségek fennmaradásának segítése, és azoknak a szolgáltatásoknak a támogatása, amelyeket a gazdálkodók a tájfenntartás és a környezetvédelem érdekében vállalnak fel, hiszen ezzel az európai társadalmak javát szolgálják. E filozófiaváltás jegyében a mennyiséghez kötött, úgynevezett elsőpilléres agrártámogatásokat az unió lépésről lépésre csoportosítja át a második pillérbe, a vidékfejlesztési kasszába. Ez utóbbi források aránya a brüsszeli agrárbüdzsében 2000–2006 között még csak 10,5 százalék volt, a 2013-ig tartó ciklusban viszont már 25 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, jelenleg évente 150-180 milliárd forint vidékfejlesztési pénz áll Magyarország rendelkezésére – állapítja meg a Budapest Analyses.
Nem ezt tükrözi az elemzőintézet szerint az Új Magyarország vidékfejlesztési program, amit egyébként az érintett társadalmi rétegek kizárásával fogadtak el. Ez utóbbi állításra a dokumentum példának hozza fel, hogy a program első változatát egyáltalán nem hozta nyilvánosságra az agrártárca. S miután az Európai Bizottság 59 fejezetben, 240 kérdéskört érintve fogalmazta meg kifogásait a magyar kormány által benyújtott tervezettel szemben, a tavaly nyáron elkészült második változat hazai véleményezésére mindössze négy napot adott az érintetteknek a szaktárca. Így elsősorban az tudta elfogadtatni az álláspontját, aki közelebb volt a tűzhöz. Mutatja ezt, hogy a beruházásokra, fejlesztésekre szánt források nagy részénél például eleve úgy alakították ki a pályázati feltételeket, hogy kizárták a programból az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységből élő 220 ezer gazdaság 78 százalékát, s emellett az összes részfoglalkozású gazdálkodót és őstermelőt – állítja az elemzés, amely szerint emiatt kijelenthető: e támogatások zömmel egy nagybefektetői klienscsoport érdekeit szolgálják.
A tőkés társaságok szempontjainak felel meg a földművelésügyi tárca azon célkitűzése is, hogy a minőségi szerkezetváltás helyett a tömegtermelés 30-40 százalékos emelése a magyar agrárpolitika sarokpontja. Mindez szemléletesen nyomon követhető a programban, hiszen a kisebb gazdaságok helyzetbe hozását, összefogását elősegítő jogcímek egy része megszűnt, a többire pedig alig jut forrás. Törölték a szaktanácsadói szolgálat létrehozását segítő intézkedéseket, illetve nem jut pénz arra sem, hogy a kisebb állattartó gazdaságokat felkészítsék a szigorú uniós előírások teljesítésére. Mindemellett a vidéki közösségek megtartásában kulcsszerepet játszó területekre az összes forrás mindössze 2,14 százaléka jut, ami gyorsítja a kis falvak szétesését, elnéptelenedését és az ott élők elvándorlását a nagyobb településekre.