Már csak bő két hónap van hátra a divízió I-es világbajnokságig, ezért lassan ki kell választani azt a huszonkét játékost, akik majd Japánba utaznak. Az első két sor gyakorlatilag magától összeáll, mint az elmúlt években rendszerint, a harmadik és a negyedik ötös megtalálása jelent gondot. A tilburgi torna éppen azt a célt szolgálja, hogy a perememberek versenyezzenek egymással a csapatba kerülésért. Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya ennek megfelelően a már számtalanszor bizonyított kulcsembereket, így Szuper Leventét, a Milánó kapusát, a Franciaországban, a Brianconnál szolgáló dunaújvárosi légiót (Szélig Viktor, Ladányi Balázs, Vas Márton), valamint az osztrák ligában szereplését befejezett Alba Volán húzóembereit (Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Kangyal Balázs, Horváth András, Tokaji Viktor) nem válogatta be. Kissé váratlanul az először kihirdetett keretet néhány nap múlva módosította, négy játékos ki-, négy pedig (köztük Horváth és Tokaji) bekerült. Az is felvethet kérdéseket, ugyan mi alapján változtatta meg döntését, hiszen edzést nem tartott a játékosoknak, meccsen sem látta őket; Kassai Györgynél, a Ferencváros szakosztály-igazgatójánál mégsem ez verte ki a biztosítékot.
– Ladányiékat és Ocskayékat, valamint a négyes cserét is ideértve a mostani keretbe olyanok is bekerülhettek, akik elvileg nincsenek a legjobb harminc magyar játékos között. Furcsa, hogy Hoffmann Attila és Jánosi Csaba miért nem került így sem számításba. Tavaly tagjai voltak a vb-keretnek, s idén is jó formában vannak. A magyar bajnokság kanadai listáján az ötödik, illetve a kilencedik helyen állnak úgy, hogy az első tíz között zömében légiósokat találunk, továbbá rendszeresen testvércsapatunkban, az Érsekújvárban is pályára lépnek az ob I színvonalát meghaladó szlovák első ligában. Nem hinném, hogy kisebb terhelést kapnak, mint azok a Volán-játékosok, akik csupán percekre jutottak szóhoz az osztrák ligában. De hogy ne vádoljanak elfogultsággal, mondván, két ferencvárosi hokisért lobbizom, ugyanígy nem értem a pontlistát vezető, a Csíkszeredai Sport Klubot erősítő Sándor Szilárd mellőzését sem. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a keret hemzseg a volánosoktól, a válogatottnak és az Alba Volánnak ugyanúgy Énekes Lajos a másodedzője, akkor szerintem indokolt a feltételezés, hogy a fehérvári befolyás immár a nemzeti csapatnál is elsöprő.
Az ügyet elintézhetnénk azzal, hogy Pat Cortina joga és dolga a választás. Az ő véleménye előtt azonban érdemes körbejárni egy-két kérdést. Először is, az Érsekújvárral kötött megállapodás értelmében a ferencvárosiak valóban szerepelhetnek a szlovák másodosztályban – az első liga ennek felel meg –, ám tényleg inkább csak lehetőségről van szó. Jánosi és Hoffmann szeptemberben és októberben összesen hétszer, illetve hatszor került be az Érsekújvárba szlovák bajnokin, novemberben és decemberben egyszer sem. Az ottani edzőváltás, illetve pénzügyi nehézségek miatt a felvidéki klub januárban életet lehelt a kapcsolatba, s a két ferencvárosi azóta újabb három meccsen játszott, ráadásul két-két gólpasszt is jegyzett. Érdeklődésünkre Sucharda Ferenc, a gárda ügyvezetője úgy összegzett, bár Hoffmann és Jánosi ügyes játékos, még szokniuk kell a szlovák hoki légkörét.
Ami pedig a Volán-befolyást illeti, ennek létét kár is lenne letagadni. A szövetség, illetve a válogatott és a legerősebb magyar klub kölcsönösen egymásra van utalva. A fehérváriaknak a szakmai szempontokon túl olyan módon fűződhet érdeke hokisainak a válogatottba juttatásához, hogy a klubok játékosonként 350 ezer forint műhelytámogatásban részesülnek. Tíz fő esetén ez három és fél millió forint, ám Ocskay Gábor szakosztály-igazgató kikéri magának, hogy így akarnák kiegészíteni a Volán durván 250 millió forintos költségvetését.
Mindezekkel együtt jogosan felmerülő kérdés, hogy Hoffmann és Jánosi, valamint Sándor miért nem tagja a válogatott keretnek.
– Elöljáróban hadd szögezzem le, nincs helye lobbinak, a válogatottságot mindenki maga érdemli ki – kezdte válaszát Pat Cortina, aki tegnap már Magyarországon vezényelt edzést. – Ismerem Hoffmann és Jánosi képességeit, nem is ezzel van baj. A tavalyi vb megmutatta, hogy a magyar bajnokságban lehetetlen felkészülni a nemzetközi fellépésekre. Ugyanez a véleményem Sándor Szilárdról. Idehaza a legjobbak közé tartozik, de nem elég harcos. A nemzetközi mezőnyben az erénye elsikkad, a hiányossága kiütközik. A harmadik és a negyedik sorba olyan embereket keresek, akik keményen küzdenek és képesek az eredmény megtartására.
Az említett három hokisnak tehát marad a küzdés és a bizakodás. Emberi dolog, és még csak nem is tragédia.
Erdogan
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
