Pánik

A N Y A N Y E L V Ü N K

A páni félelem, pánik (pánikol, bepánikol) szavak gyakran bukkannak fel a mai nyelvhasználatban, s gyakoriságuknak nyilvánvalóan meg is van az oka. Elég csak arra utalni, hogy nemrég Pánik címmel készült el egy magyar film, amely a neurózisról, a pánikról és egyéb lelki betegségekről szól, egyik szereplője pánikbetegségben szenvedő harmincas nő. Páni félelem, pánik szavaink kellemetlen képzeteket keltenek, ne is beszéljünk most ezekről. Sokkal érdekesebb a szó eredete.
A páni félelem kifejezést 1832-ből datálja A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, jelentése: hirtelen támadt, rendkívül nagy félelem. Meglepő a páni melléknév eredete: tulajdonnévből, mégpedig a görög Pán pásztoristen nevéből származik, latinosan: Pan. „Az ókori hiedelem szerint Pan egész hadseregeket tudott félelmetes hangjával vakrémületbe ejteni” – írja a szótár.
A kifejezés számos nyelvben megtalálható (angol panic, német panisch, francia panique), mintájukra keletkezhetett a magyar páni (mint az apollói, jupiteri) szó. A pánikus, panicus latinos végződésű alak is adatolható a magyarból. A pánik ’tömeges, eszeveszett rémület’ nemzetközi vándorszó lett, a franciából terjedt el a panique melléknév főnevesülése után. A magyarba valószínűleg a németből került át.
Szabó György azt írja a Mitológiai kislexikonban, hogy Pán Hermész és egy nimfa fia, a mezők kecskeszarvú istene (a római Silvanus és Faunus). Kedveli a zenét, ő találta fel a pásztorsípot vagy pánsípot; a közkedvelt pásztort, Daphniszt is ő tanította meg pásztorsípon játszani.
Egy ókori regényben, a Daphnisz és Chloéban (Longosz műve Kr. u. a II. század végéről) is fontos szerepet játszik Pán és a páni félelem. Chloét kalózok ragadják el. A hajósok kikötnek, hatalmas mulatozásba kezdenek, amikor „a partok hirtelen tűzfényben izzottak fel, és evezőcsapások zúgása hallatszott, mintha hatalmas hajóhad közelednék. … Éjszakai támadásnak vélhette bárki, csak ellenségnek nem volt nyoma sehol.” Másnap a páni félelem folytatódott, az állatok üvöltöttek, a delfinek előugrottak a habokból, és farkukkal csapkodva szétzúzták a hajók gerendázatát. Iszonyatos hang hallatszott, mint egy harci kürt szava. A hajósok végül megértették, hogy mindezt Pán eresztette rájuk, s a rettenet addig tartott, míg el nem eresztették Chloét.
Pán nevével iskoláskoromban a magyarórán találkoztam, amikor tanárunk felolvasta Reviczky Gyula híres versét, a Pán halálát. Akkoriban a rádióban is lehetett hallani többször is ezt a szép költeményt Jászai Mari előadásában régi felvételről. Ennek a misztikus-filozofikus, balladaszerű alkotásnak a középpontjában is a hátborzongató hang áll. Római hajón matrózok mulatoznak, mindez Tiberius császár korában történik, amikor Jézus élt (van a versnek egy kulcsmondata, amelyre eddig nem figyeltem fel): „Padlóra öntik a caecubumit, / Tiberiust, a császárt így köszöntve.” A szilaj mulatozás közben Thamust, a kormányost különös hang szólítja meg, háromszor is. Azt kell hírül adnia a világnak, hogy „a nagy Pán halott!” Az egész természet nagy siratóénekbe kezd, hiszen vége a régi világnak, amikor „minden bokorban istenség lakott”. „A természetből elszállott a lélek” – a hajósok nem értik a változást, válaszra várnak. A válasz pedig a következő:
„Pán és családja meghalt. Él az Isten: / Nem fűben, fában, kőben, de a szívben. / A kicsapongó istenek halottak, / Kora lejárt a dölyfös boldogoknak, / A szenvedők bírják eztán a földet. / Édes gyönyör leszen hullatni könnyet. / Az erdő hallgatag szelíd magánya / A búsulóknak lesz vigasztalása. / Ki szomorú nem volt, az mind pogány, / Ő rendelé ezt így a Golgotán. / Ő, aki jámbor, irgalmas, szelíd / S elvette a világnak bűneit.” Az égen pedig feltűnik az új vallás jelképe, a kereszt: „És ím kelet felől, ahol pirosra / Leget, párát a hajnal fénye fest: / Az ég alján, a földdel összefolyva / Feltűnik a kereszt.”
A Pán halála nagy korszakváltás költeménye. (A két történet között oly nyilvánvaló a párhuzam, hogy fel kell tételeznünk: Reviczky ismerhette az ókori regényt.)
„Ha a klasszikus nemzeti irodalmat Arannyal fejezzük be, akkor a modern magyar irodalmat Reviczkyvel kell kezdeni” – írja méltatója, Hegedűs Géza. (Nem véletlen kettejük versbe fogalmazott vitája a nemzeti és a kozmopolita költészetről.) Reviczky 34 éves korában, nagyon fiatalon halt meg (1855-től 1889-ig élt), s a mai fiatalok nemigen hallanak róla (tisztelet a kivételnek, mostani elsőéveseim közül néhányan azért felemelték a kezüket). Mi még szavaltuk érzelmes-szép verseit, én még tanítottam. Bizony, páni félelem fog el amiatt, hogy a mai iskolások mennyi mindent nem hallanak a szép és gazdag magyar irodalomból.