Cigány kulturális szalon

Folklórműsorral, a cigány és nem cigány kultúra számos képviselőjének jelenlétében nyitotta meg kapuit tegnap a Magyarországi Cigányok Kulturális Művészeti Szalonja, amely szeptembertől havi rendszerességgel várja rendezvényeire a művészeket és az érdeklődőket az Apáczai Könyvkiadó épületébe. A kultúra, a művészet össztársadalmi ügy, ahogy a kisebbség ügye is az – mondta el a szalon nyitó rendezvényén Raduly József, aki harmadmagával – Sánta Ferenc Kossuth-díjas cigányprímással és Rostás Farkas György íróval együtt – alapította a tervek szerint klubjelleggel működő egyesületet. Raduly szerint többek között a civil kezdeményezés szerepének felértékelődése és a jelenlegi politikai légkör tette szükségessé a szalon megalakítását, hiszen az utóbbi időszak politikai döntéseinek eredményeként degradálódtak segédmunkássá a muzsikus cigányok, akik szorgalmukkal, tehetségükkel, polgári életmódjukkal mintául szolgáltak saját népük számára. – A cigány muzsika és a magyar nóta egy tőről fakad, s ezeknek nemzetmentő szerepük volt a dualizmus alatt. Szükség van egy olyan szalonra, ahol a zenészek, képzőművészek, írók, költők polgári körülmények között találkozhatnak – mondta Raduly József. Sánta Ferenc felvázolta a cigány muzsikusok helyzetének alakulását egészen a 18. századtól napjainkig, majd kijelentette: annak ellenére, hogy Kóka János úgy nyilatkozott, a miénk nem szakma, a vidéki Magyarország szomjazik a magyar nótákra.
Az ország morális válságban van, a társadalom egyre inkább elfordul a közösségalkotó kultúrától, vallástól, s az atomizálódásban egyre nagyobb szerep jut a cigányság összetartó ösztönének – mondta Bencsik Dávid Európa-jogász, s hozzátette: a cigány és a magyar kultúra csak közösen, egymás kezét fogva hozhat felemelkedést.