Amíg nem késő

A miniszterelnök csúcsra tör. Találkozni akar a pénzvilág, a gazdaság, a közélet prominenseivel, hogy megbeszéljék azt a válsághelyzetet, amely a hét elején még nem gyűrűzött be az országba, pusztán a pofátlan Fidesz ijesztgette, sőt Gyurcsány helyesírása szerint: ijesztegette vele a derék magyar közembert. És mit vár a miniszterelnök a találkozótól? Már az MSZP hét végi kongresszusa is maga volt az égés és blama. Őszintén, 2020-ról ábrándozni, hogy akkor micsoda Kánaán lesz, szédületes aránytévesztés. Gyurcsány képtelen felfogni, azt sem tudjuk, mi lesz holnap: világvége vagy megtisztulás. Tiszta őrület. A világválság megrengeti a bankokat, az országokat, pénzügyi birodalmakat dönt romba, erre nálunk a miniszterelnök kormányok és választások felett átívelő baromságokról képzelődik. Hát tényleg nincs ember a sok fizetett léhűtője között, aki megrázná, hogy: Feri, ébredj, kapd össze magadat, és húzz el a pápai másfél szobába!
A magyarok tunyaságán és tehetetlenkedésén múlik, hogy még mindig nem mozdulunk semerre. A kormány tökéletesen hiteltelen, semmi olyat nem csinált, amivel a magyar nemzetet boldoggá, de legalábbis elégedetté tehette volna. Kirabolta, tönkretette, megalázta, kifosztotta, erkölcsileg nullára amortizálta az országot. Mindent eladott, mindenkit megvett, aki az érdekében állt, és mindenkit eltaposott, tönkretett, aki az útjában állt, dédunokáig eladósítva a lakosságot. A tömény hazudozásnak koránt sincs vége. Nyakó szóvivő szerint azért hagyták abba az önfényező reklámkampányt, mert annyira érzékenyek az etikettre meg az etikára, hogy nem tartják ildomosnak egy ilyen helyzetben dicsekedni az eredményeikkel. Az erre fordított pénzt a NATO-csúccsal párban elkölthettük volna mondjuk néhány ingyen elvégezhető korai rákfelismerő vizsgálatra. Ülünk nyakig a szószban – és semmit nem tudunk. Annyi feldereng, hogy ezekkel továbbmenni életveszély.
Van-e egyáltalán még valami, amivel képesek elhitetni az emberekkel, hogy ők és csakis ők tudják megoldani az ország előtt tornyosuló gondokat? A furcsa az, hogy már nincs. A nyugdíjasok öt percig örülhettek a beígért ötszázalékos nyugdíjemelésnek, ami most befuccsolni látszik. Felfüggesztik a 13. havi béreket, amelyeket már eddig is próbált az állam lerázni magáról. Befagyasztják a béreket. Ezek tudatában talán kipukkadhat a szájból szájba fújt lufi, hogy Orbán, ha hatalomra kerül, befagyasztja a nyugdíjakat. Ha így folytatódik a trend, akkor nemcsak a nyugdíjak, de a nyugdíjasok is befagynak, illetve megfagynak a gázáremelésektől.
Tessék a névcserét gyakorolni: nem Orbán, hanem Gyurcsány! Röghöz kötik az orvosokat, amit Rákosiék próbáltak utoljára. Ha és amennyiben végzés után négy évig nem helyezkedhetnek el szabadon, valószínűleg fokozódik az orvosok kivándorlása. Leállnak a beruházások, nőni fog az amúgy is magas munkanélküliség és az elszegényedés. A devizában felvett hitelek még törleszthetők. Addig, ameddig. Ha a pénzügyi válság elhúzódik, és a törlesztés meghaladja a családi kasszát, akkor jön a bank, mindent visz, benne az egész jövőt. Gyurcsány őszödi beszédében elkottyantotta, a nemzetközi pénzvilág pénzfeleslege tette lehetővé, hogy az emberek elhiggyék: nagy a jólét! És most mi lesz? Nem összevetve más országokkal magunkat, nem részletezve az MSZP számlálatlan bűneit, amit elkövettek választóik ellen, itt az idő: most vagy soha. Amilyen megbocsátó nagyvonalú ez a nemzet: menjen Gyurcsány isten hírével! Vigye a vagyonát, kozmás és szagos környezetét. Amíg nem késő.