A szánalom földje

Nem egészen két héttel ezelőtt hunyt el hosszú és súlyos betegség után Tasnádi Péter, Pécs MSZP-s polgármestere. A helyi szocialisták hamar túltették magukat a gyászon, immár javában folyik az utódlási harc. Kérdés azonban, hogy érdemes-e közülük bárkinek is törnie magát a polgármester-jelöltségért azok után, amit a baloldali vezetés Tasnádi szintén tragikus sorsú elődje, Toller László 2006 nyarán történt autóbalesete óta művelt a városban.
Tollert sokan nem szerették nyers stílusa és despotikus vezetői gyakorlata miatt, ráadásul – nehéz elfelejteni – Medgyessy Péter megpuccsolása idején ő volt Gyurcsány Ferenc fő támogatója, még kortesbeszédet is mondott az új miniszterelnökről határozó MSZP-kongresszuson. Azt azonban senki nem tagadhatja: Toller idején működött Pécs, öröm volt sétálni az óváros utcáin, látni a folyamatos – már Páva Zsolt fideszes polgármester idején megindult – fejlődést. A baleset óta Baranya fővárosa olyan lett kicsiben, mint Magyarország a mostani kormányfő regnálása alatt: szerencsétlen hely. Az ügyetlenkedés, a tehetségtelenség és a szánalom földje. Az elvesztett lehetőségek és az elszúrt helyzetek városa.
Toller László még kitaposta a kormány döntéshozóiból, hogy – a színvonalasabb és megalapozottabb pályázatok ellenére – Pécs lehessen Európa kulturális fővárosa jövőre. A történet közismert: nemhogy a beígért és vállalt grandiózus építkezések maradnak befejezetlenül, de még az előadók és attrakciók egy része is hiányozni fog a programból. Sajnos nagyon is valós a veszély, hogy az Európa minden szegletéből idezarándokló vendégek egyszer és mindenkorra leírják Pécset, de az országot is.
Mindez persze nem égi sorscsapás következménye, az előzmények nagyon is kézzelfoghatóak. Pécsett valójában két MSZP létezik, a két tábor tagjai pedig immár a harmadik éve nem bírnak egymással. A tolleristák és a volt polgármester idején háttérbe szorultak belviszályának legújabb fejleménye, hogy a hét végén az MSZP városi frakciója minden tisztségéből visszahívta a párt korábbi helyi elnökét, a Toller László jobbkezeként ismert Juhász Istvánt, aki idáig a város gazdasági bizottságának élén állt, és több más önkormányzati posztot is betöltött. Az ok: Juhász állítólag híreket szivárogtatott a sajtónak az MSZP-n belüli háborúskodásról. Mégis sokkal inkább hihetünk lapunk helyi informátorainak, akik szerint Juhászt így akarták körön kívülre helyezni a Tasnádi Péter halála miatt negyedéven belül esedékes időközi polgármester-választáson.
Juhász már Toller balesete után is szívesen indult volna a posztért, akkor Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, a baranyai szocialista lobbi legbefolyásosabb alakja bírta rá a visszalépésre. Könnyen elképzelhető, hogy a méregkeverők – Tóth Bertalan városi pártelnökkel és Gonda Tibor alpolgármesterrel az élen – bakot lőttek a volt elnök kiiktatásával, Juhász ugyanis megszellőztette, hogy kész a „másik baloldalt” választhatóvá tenni Pécsett, azaz önállóan indulni a polgármesteri székért.
A „bent maradt” pécsi szocialisták most abban reménykednek: elkerülhetik a biztos bukást tavasszal, ha sikerül meggyőzni a házelnököt, hogy vegye fel a kesztyűt Páva Zsolttal, a Fidesz polgármesterjelöltjével szemben. Csakhogy Szili Katalin már többször ellenállt a csábításnak, hogy beszálljon a helyi politikai pankrációba, és nehezen hihető, hogy ezt pont most, a totális kudarccal fenyegető kulturális fővárosi program és a helyi MSZP soha nem látott népszerűtlenségének idején tenné meg. Nyilván maga is tisztában van vele, ha Pécsett elbukik, egy csapásra semmivé válik az amúgy is egyre gyengülő befolyása az MSZP országos politikájára is. Arról nem is beszélve, aligha hihető, hogy a pécsiek a baloldali kudarcsorozat után tavasszal is a szánalom földjére voksolnának.