Az intellektuális dzsessz rajongóinak. Míg a Zöld-foki-szigetek dívája a zsúfolásig telt nemzeti hangversenyteremben énekel, a Fesztiválszínházban free dzsessz szól hétfőn este fél nyolctól. Szabados György és a Makuz koncertjén többek között Dresch Mihály is fellép. Az improvizatív kortárs zene Európa-szerte elismert képviselője legújabb, Boldogasszony földje – Harangok című szólózongora-lemeze letisztultabb, dallamosabb, megszólalása elsősorban a hetvenedik születésnapját ünneplő művész bölcsességéből fakad. A Makuzzal való megszólalásaira ma is jellemző a hangok szabad áramlása, a végtelen energiák kollektív improvizációkban való felszabadítása. (S. Zs.)
Persze a címkék leperegnek róla. Épp egy éve, rügyfakadáskor még a szerencsétlenül megválasztott koncerthelyszín, a sportaréna steril tere sem volt képes megölni azt a csak rá jellemző atmoszférát, amely bárhol lépjen is fel, ahogy az első hangot a mikrofonba kesergi, vastagon lengi körül, mint dohányfüst a bárzongorát. Voltak, akik a koncert végén már nem bírták tovább, mindenféle szektorrendre fittyet hányva felpattantak a székből, és a színpad tövében ropták, vagy csak egészen közelről látni akarták, ahogy tulajdonképp nem történik semmi. Cesaria Evora koncertjein a show-elemek nélküli eseménytelenséggel, a puszta zenével is csordultig el lehet telni. Húsz év alatt, már bőven nyugdíjas éveit taposva, ráadásul abszolút antisztáralkattal Evora olyasmit ért el, amiről sztárgyári szakmunkás legfeljebb álmodhat; bármit énekel lemezen vagy élőben, feltétel nélkül szeretik. Vonásaiba vésődött sorsa, a hangjába ércesedett keserédes életérzés, az örök elvágyódás szomorú szépségét megvalló sodade (portugálul: saudade) zenélnek minden mornában, minden coladeirában, még az életigenlésben is ott búgnak vigasztalhatatlanul, ha épp kubai dalt énekel. Azok a milliók, akik világszerte hallgatják, érzik is ezt, így talán nem bánják, hogy egy szót sem értenek a portugál fado bluesos hangzású zöld-foki-szigeteki változatai, a mornák lírai szépségű szövegéből.
„Cize” megharcolt a sorssal, mire túllépett rajta; intézetben töltött gyerekévek után hamar szerelembe esett egy matrózzal – kislányt is szült neki –, aki aztán örökre elhagyta, neki pedig maradt a dal, a bárokban kiénekelt bánat és a pohár, kapaszkodónak. Egy Zöld-foki-szigetekről elszármazott francia producer vette rá, hogy rögzítse lemezre néhány dalát, és az akkor már ötven felé közeledő Cesariát magával vitte Párizsba. Azóta meg sem áll. Az utóbbi öt évben csak nálunk legalább évente egyszer megfordult, kiadott tíz albumot, számos Grammy-díjat kapott, mindeközben pedig megmaradt annak, ami volt. Bár eredetileg február 27-re meghirdetett koncertjét elhalasztották, hétfőn fél nyolckor újra útba ejti a Művészetek Palotáját, ráadásul úgy, hogy a szomszéd teremben vele egy időben Szabados György és vendégei tartanak majd szintén kihagyhatatlannak ígérkező dzsessz-szeánszt. Minimum skizofrénia.
