Siklás dunakanyari panorámával

Most megmutatjuk az antantnak! Hiába vették el a hegyeinket, tudunk mi síelni a dombok hátán is, Kis-Magyarországon. Ha valaki a városi odúk mélyéről nem vette volna észre: harminc–hetven centisre hízott a hóréteg a hazai hegyeken, így olyan sípályák is megnyitottak a múlt hét végén (és az időjárási előrejelzés szerint még legalább egy hétig működni is fognak), amelyek hóágyúk hiányában évek óta szárazon várták a jobb időket.

2009. 03. 04. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Közülük ezúttal kettőt próbáltunk ki: kedvencem a dobogókői pálya lett, amelyet pár éve a Dobogókőért Alapítvány elszánt csapata vett kezelésbe. A havat tömörítik, a lekopott helyeken pótolják, így már egészen kis hó hátán is beindul az üzem, hétköznapokon is. Annak, aki a környéken lakik (Budapest központjától csak 39 kilométer Dobogókő, ráadásul a tömegközlekedés is kitűnő, érdemes inkább busszal jönni, akkora a tumultus az autósok miatt), akár a munkát délutánra halasztva, néhány órára is érdemes felugrani a hétszáz méteres hegycsúcsról induló, egy kilométer hosszú, lendületes, középnehéz pályához. Lefelé a dunakanyari panorámában gyönyörködhetünk, felfelé (a kissé lassú tányéros felvonón) a madárcsicsergéssel tarkított erdei csendben hosszan elgondolkodhatunk az életünk értelmén. Egyébként is betelt a hó-(sí-)cipőm azokkal a pályaüzemeltetőkkel, akik azt hiszik, hogy az Irigy Hónaljmirigy bömböltetése közben szeret síelni a magyar. A dobogókői sílift tetejénél megvan még a Makovecz-féle síház, ahol még nyársat is lehet rendelni a nagy kandallóhoz, és olcsó ételekkel, italokkal várják egész héten a vendégeket.
A panorámánál maradva: ebben verhetetlen a másik teszthelyszínünk, a visegrádi nagy sípálya. Ez a fellegvár szomszédságából, a nagyvillámi kilátó tövéből indul. A piros fokozatú meredek pálya valóban nem sok havat kapott az elmúlt években, köszönhetően a szerény, 370 méteres induló magasságának. Viszont amikor az ember kisiklik a príma korongos lift tetejéről, feltárul előtte az egész Dunakanyar és a Börzsöny összes vonulata. A pálya meredek felső szakaszát nem tudják kezelni a gépekkel, ezért már a hét végén is köves volt kissé, viszont az élmény megéri azt a néhány karcolást. A sícentrum alja igazi kezdőparadicsom: itt három tolókaros és egy köteles, körülbelül háromszáz méter hosszú lift épült a két széles kis pálya mellé, a tulajdonosok hóágyúk és a ratrak segítségével külhoni színvonalon ápolják ezt a szakaszt.
A következő hétvége és a hét közepe tehát kitűnő alkalom az elfeledett hazai pályák felkereséséhez: kinyitott Bánkút, a sátoraljaújhelyi ülőliftes síközpont, a három új felvonó (igaz, csak hétvégén) a Nagy- Hideg-hegyen (itt egy tanuló-, egy kezdőpálya és a nagy északi felső része áll rendelkezésre, de jövőre a régi lift nyomvonalán új épül. Így teljes egészében használható lesz az ország talán legjobb és leginkább hóbiztos pályája, ahol most is hetvencentis a lepel), és persze teljes gőzzel üzemel a három hóágyúzott magyar síközpont, a divatos mátraszentistváni, a kékestetői és az eplényi. Kékestetőn kuriózum, hogy az új osztrák korongos lift megépítése óta először van megfelelő hó a meredek északi pályán. Péntekre és szombatra szinte minden központ ígér esti sízést is.
(Naprakész információ minden magyar sípályáról: sielok.hu)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.