Siklás dunakanyari panorámával

Most megmutatjuk az antantnak! Hiába vették el a hegyeinket, tudunk mi síelni a dombok hátán is, Kis-Magyarországon. Ha valaki a városi odúk mélyéről nem vette volna észre: harminc–hetven centisre hízott a hóréteg a hazai hegyeken, így olyan sípályák is megnyitottak a múlt hét végén (és az időjárási előrejelzés szerint még legalább egy hétig működni is fognak), amelyek hóágyúk hiányában évek óta szárazon várták a jobb időket.

Közülük ezúttal kettőt próbáltunk ki: kedvencem a dobogókői pálya lett, amelyet pár éve a Dobogókőért Alapítvány elszánt csapata vett kezelésbe. A havat tömörítik, a lekopott helyeken pótolják, így már egészen kis hó hátán is beindul az üzem, hétköznapokon is. Annak, aki a környéken lakik (Budapest központjától csak 39 kilométer Dobogókő, ráadásul a tömegközlekedés is kitűnő, érdemes inkább busszal jönni, akkora a tumultus az autósok miatt), akár a munkát délutánra halasztva, néhány órára is érdemes felugrani a hétszáz méteres hegycsúcsról induló, egy kilométer hosszú, lendületes, középnehéz pályához. Lefelé a dunakanyari panorámában gyönyörködhetünk, felfelé (a kissé lassú tányéros felvonón) a madárcsicsergéssel tarkított erdei csendben hosszan elgondolkodhatunk az életünk értelmén. Egyébként is betelt a hó-(sí-)cipőm azokkal a pályaüzemeltetőkkel, akik azt hiszik, hogy az Irigy Hónaljmirigy bömböltetése közben szeret síelni a magyar. A dobogókői sílift tetejénél megvan még a Makovecz-féle síház, ahol még nyársat is lehet rendelni a nagy kandallóhoz, és olcsó ételekkel, italokkal várják egész héten a vendégeket.
A panorámánál maradva: ebben verhetetlen a másik teszthelyszínünk, a visegrádi nagy sípálya. Ez a fellegvár szomszédságából, a nagyvillámi kilátó tövéből indul. A piros fokozatú meredek pálya valóban nem sok havat kapott az elmúlt években, köszönhetően a szerény, 370 méteres induló magasságának. Viszont amikor az ember kisiklik a príma korongos lift tetejéről, feltárul előtte az egész Dunakanyar és a Börzsöny összes vonulata. A pálya meredek felső szakaszát nem tudják kezelni a gépekkel, ezért már a hét végén is köves volt kissé, viszont az élmény megéri azt a néhány karcolást. A sícentrum alja igazi kezdőparadicsom: itt három tolókaros és egy köteles, körülbelül háromszáz méter hosszú lift épült a két széles kis pálya mellé, a tulajdonosok hóágyúk és a ratrak segítségével külhoni színvonalon ápolják ezt a szakaszt.
A következő hétvége és a hét közepe tehát kitűnő alkalom az elfeledett hazai pályák felkereséséhez: kinyitott Bánkút, a sátoraljaújhelyi ülőliftes síközpont, a három új felvonó (igaz, csak hétvégén) a Nagy- Hideg-hegyen (itt egy tanuló-, egy kezdőpálya és a nagy északi felső része áll rendelkezésre, de jövőre a régi lift nyomvonalán új épül. Így teljes egészében használható lesz az ország talán legjobb és leginkább hóbiztos pályája, ahol most is hetvencentis a lepel), és persze teljes gőzzel üzemel a három hóágyúzott magyar síközpont, a divatos mátraszentistváni, a kékestetői és az eplényi. Kékestetőn kuriózum, hogy az új osztrák korongos lift megépítése óta először van megfelelő hó a meredek északi pályán. Péntekre és szombatra szinte minden központ ígér esti sízést is.
(Naprakész információ minden magyar sípályáról: sielok.hu)