A demokrácia és az éhes proletárok

Úgy hírlik, Soros Györgynek 11 milliárd dolláros a vagyona. Nem buta ember. Időnként kemény megállapításokat tesz a mai kapitalizmusról is, amely őt táplálja. Majd elindul Busht dönteni – hiszen fő a demokrácia. De hát miért szolgálná a demokráciát az, hogy az OTP Bank kisrészvényesei sokat veszítenek, míg Soros felesleges vagyona (hiszen sem elfogyasztani, sem elkölteni önmagára és családjára nem tudja) meg csak duzzad? Kedvének, rokonszenveinek előnyét vagy súlyát aztán sokan érzik. Soros azonban rendíthetetlenül demokrata – ami állítólag nagyon jó a világban. Két dollárnál alacsonyabb napi jövedelem mellett is.
E sorok írója nem ellensége a magántulajdonnak, még csak nem is antikapitalista. De nagy kételyei vannak az olyan demokráciával és demokratákkal kapcsolatban, akikben nincs gátlás – s mondjuk – szülőhazájukat is megtámadják. Persze tudomásunk van a sokszoros identitásokról. Azt azonban nem lehet elfogadni, hogy megszületett emberek között ne a kiegyenlítődés (nem az egyenlőség) legyen a politikai (etikai) cél. Ha ez nem cél, akkor talán hallgatni kellene az istenített demokráciáról is. Ha a pénz az isten, akkor egyértelmű az engedelmesség tartalma.
Ahogyan a „proletárokról” sem érdemes beszélni. Nézi az ember a jól öltözött elvtársakat és elvtársnőket – zömmel igen jelentős vagyonokkal a hátuk mögött – amikor biztatják magukat, hogy aszondja: „Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár…”. Énekelnek azok, akik csaknem egyhangúlag megszavaztak egy olyan jelöltet miniszterelnöknek, aki elveszi a koldus nyugdíjastól a botot, a nagycsaládok gyerekeitől az uzsonnát stb. Demagógia ennek emlegetése? Nem, ez a valóság emlegetése, elvtársak. Milliárdok birtokában legyen viszont annyi bátorsága egy bukott libás vállalkozónak, hogy nem a megtollasodott klientúrára támaszkodik, hanem a (valódi) proletárok szavazatait kéri. Mert így az ének megcsúfolása mindannak, ami kevés a szocializmus eszméiben is tiszteletre méltó volt.
Kedves elvtárs urak! Önöknek már régen sem volt köze a szegény emberekhez. Most helytartó (komprádor) burzsoákként miért kell énekelni a megöregedett valódi proletárok szavazataiért? Eddig olcsón megfizették őket, ma már csak a dalra futja – mert a nagytőke gyarapodása nem korlátozható. Tisztességes ember sohasem lehetett, lehet osztályharcos hangulatban, hiszen az emberi egyenlőtlenségek teremtései rendet jelentenek. De a sunyiság, a tiszta hatalmi zsebpolitika a teremtési rend elleni bűntény. Önök tönkretettek egy országot, s az emiatt nem felelős honfitársaikkal akarnak fizettetni. Ez a Bajnai nevezetű szocialista csomag SZDSZ-es sunyiság által támogatott lényege.
Nem illenék ezt inkább gulyáságyúk támogatásával, média-tömegidétlenséggel választáson „demokratikusan” alátámasztani? Tudják, Hitler – a másik sátánnal, Sztálinnal ellentétben – demokratikusan jutott hatalomra. Van az önök bagázsának sok eszköze, hogy a hiszékeny embereket behúzzák a csőbe. Ezt tették 2002-ben és 2006-ban is. Miért félnek ma a néptől? Persze, végét járja ismét a rendszer, amely e társaságot felemelte… A „reálszocializmus” után bedőlt a neoliberális gazdasági hazugság is. S akkor a demagógiához kell nyúlni (=populizmus), a szociális érzékenység most kevés, s önök most elkezdik bemocskolni a hazafiságot is (máskor ez e társaságnál csak nacionalizmus). Új, sokadik klónjuk hazafiságról beszél úgy, hogy közben offshore cégek és hazai tönkrement családok tömege jelzi áldásos korábbi menedzseri tevékenységét! Előbb vagy utóbb – mint az elődnél a bérmálkozás gyakorisága – előjön majd valami jámbor zarándoklat is. Nem tartják önök tragédiának azt, hogy régen a proletárdiktatúrának csak a fehérterror, a mostani neoliberális hülyeségnek pedig csak a rasszizmus, a cigányellenesség, a homofóbia az alternatívája? Új kormányfőjük persze nem a pszichikusan is problémás Gyurcsány. Őt már rajongói nem ideológiai okok miatt tapsolják. De azért az Internacionálé milyen szép nóta! Még szerencséje a Gordonnak, hogy Ildikónak nem szotytyant kedve a vezénylésre. Elvégre persze ez nem baloldali program. Most éppen az észt csúfolják.
Mert mi is a felháborító e szocialista tőkés dzsemboriban? Az, hogy ők a több évtizedes tudattermelés eredményeit máig szüretelik. Minimumszinten kielégített nyugdíjasok szavazataival villognak. S közben verbálisan hirdetik azt, amit a gyakorlatban megtagadnak. A szegény emberek jelentős része félrevezethető. Nem érti a nóta értelmét. Ezek a milliárdos fazonok tényleg felszabadultak. Számukra a múlt eltörlése annak eltörlése, hogy hogyan gereblyézték össze milliárdjaikat. A közeljövőben nem árt ezt egy kicsit tisztázni, akár bíróságilag.
Hiszen nincs undorítóbb annál, mint amikor milliárdosok sarcolnak – nemzetközi tetszés közepette – pár tízezret kereső szegényeket. Mert ők – úgymond – túlfogyasztottak. Közben közpénzeket kapó ostoba – hiszen saját szakmájuk törvényeit negligáló – gazdagok bónuszokat osztogatnak világszerte maguknak. Demokratikus persze a világ. Nem kellene, elvtársak egy kicsit mérséklődni, akkor talán más szélsőségek sem volnának olyan sikeresek? A demokrácia ugyanis nem azt jelenti, hogy a vesztes mindig a nép, s nincs alternatíva (lásd Horn Gyulát, Demszky Gábort, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont).
A fenti urak soha nem foglalkoztak ugyan az etikával – ők csak magukkal foglalkoztak –, de azért illenék legalább érveket felsorolni, hogy demokratikusan ők miért különböznek. De ehelyett zeng a kocsmai nóta a felszabadult proletároktól, Soros nyerészkedhet a kistulajdonosok rovására. Minden rendben van. Elvégre is, mi köze a népnek a demokráciához?

A szerző történész, egyetemi docens