Jobb a roma, mint a cigány?

Hányféle cenzori szájtapaszt bír el egy társadalom? A romapolitika mint vitatémacím már nevében is mutatja: még a gondolatot hordozó ártatlan szó is gyanúba keveredik, s ezzel újabb, immár nemcsak gondolati, hanem nyelvi görcsök is épülnek komplexusos közgondolkodásunkba. Alattomban terjed a beteges nyelvi idea, hogy aki nem romát mond, az „cigányozik”, tehát rasszista. A dolog szempontjából lényegtelen, hogy néhány éve Strasbourg a roma szó nemzetközi használata mellett érvelt. Egyrészt ott sem minden arany, ami fénylik, elég a zámolyi műpassió fergeteges színielőadására gondolni, másrészt most nem a nemzetközi szóhasználatról, hanem a magyar nyelvben és művelődéstörténetben nagy hagyományú cigány szó sorsáról van szó.
Nyelveket szerető emberként irtózattal gondolok Joszif Visszarionovics 1937–38-as esztendeire, amikor a birodalmi adminisztráció értelmiségiek százezrei mellett nyelvek szavait, szerkezeteit likvidálta. Talán okultunk annyit Sztálin rémtetteiből, hogy ilyesmi nem eshet meg a legsovinisztább nyelvpolitikai kurzus esetén sem, nota bene, ha Milosevics a délvidéki infernó idején hatalmon marad, akkor a vajdasági magyarságnak a cirill betűs magyar írás birodalmi rögeszméjével kellett volna megismerkednie, és az újvidéki Magyar Szó cirill karakterekkel jelent volna meg! Ez pedig történeti távlatba helyezve épphogy tegnap történt. Nincs hát okunk hátradőlni, mikor a szavaink elleni agressziót látjuk.
Mi is a cigány szó bűne? Talán az, hogy ez nem a Kárpát-medencei cigányság önelnevezése? Való igaz, a népek családjában a legtöbbnek van úgynevezett belső népneve (önelnevezése) és külső népneve (ahogy a szomszédos vagy velük élő népek hívják őket). Kétségtelen, hogy a fiatal írásbeliségű népek gyakran igénylik is, hogy a külvilág is a belső nevüket használja, mert egyes külső népneveket gúnyosnak, lenézőnek vélnek. Sokszor okkal, sokszor pedig túlérzékenységből. A németek vajon protestálnak-e naponta Brüsszelben vagy Strasbourgban szláv eredetű külső nevük miatt, amelyet pedig szláv népek azért ragasztottak rájuk, mert érthetetlen, zagyva beszédűnek, tehát némának tartották őket? Ráadásul nemcsak egy név eredetét (etimológiáját) illik figyelembe venni, hanem a szó művelődéstörténeti hátterét, a hozzá kapcsolódó nyelvi hagyományt is.
A nyelvünkben meghonosodott, legalább hatszáz éves múlttal rendelkező cigány szót is ezen a nem torzító szemüvegen át érdemes csak megvizsgálni. Először is: a cigány szó etimológiája nincs tisztázva, tehát nincs bizonyítható becsmérlő jelentése sem, mint például a szlávok említette nyemec szavának. A cigány szót Európa minden cigány etnikumára használhatja a magyar nyelvű ember, a roma eredendően szűkebb jelentéskörű önelnevezés. Valójában a Kárpát-medencei lovári cigány nyelven csak rom, a roma ennek megszólító esetű alakja. Jelentése: férfi.
Másodszor pedig: éppen elterjedt és univerzális volta miatt is a magyar nyelvű vagy kétnyelvű cigányok is természetesen használták-használják a cigány szót is. De a szó nyelvi értéke miatt is. Amikor Bari Károly 1985-ben útjára bocsátotta Tűzpiros kígyócska című népköltészeti antológiáját, természetszerűen adta a Cigány népköltészet alcímet. Ebben a csuda kis kötetben a cigány folklórról írt előszót, és Bari minden műfordításában és eredeti magyar nyelvű közlésében szinte kivétel nélkül a cigány szó szerepel. A válaszúti, Kallós Zoltán gyűjtötte karácsonyi kántálásban is, mely imigyen kezdődik: Gyertek, gyertek jó cigányok… Nem is igen mondhatta másképp Bari, hisz magyarul adta ki kötetét, és ő aztán érezte a két szó erejét, stíluskülönbségét a magyar nyelvben. A „cigánytalanítóknak” érdemes lenne elgondolkodni ezen, no meg cigánypecsenye, cigányvajda, cigányzene, cigányprímás szavainkon, és szólásainkon-közmondásainkon. Nehéz elképzelni, hogy egyszer majd romaútra szalad egy romapecsenye-falat.
Harmadszor: a megbecsülést vagy épp lekicsinylést hangsúllyal, hanglejtéssel ugyanolyan jól lehet érzékeltetni mind a külső, mind a belső népnév használatakor. Tót atyafinknak, Ján Slotának sincs szüksége eredeti szlovák szóra magyargyalázó litániáihoz, megteszi neki belső népnevünk, a magyar is, hisz szlovákul az madarsk. Ugyanezért (volt) meglehetősen steril a néger kontra fekete vita is az Egyesült Államokban. A black szót is ki lehet ejteni végtelenül undok hangsúllyal, azaz egy társadalom pozitív viszonyulását nem lehet szavak betiltásával megvenni. Egész másra van ahhoz szükség. Hogy mire? Szerintem felülről sulykolt ócska komplexusok helyett természetes érdeklődésre, ami a kölcsönös megértés alapja.
Kissrác koromban hatodmagammal évekig fociztunk, huncutkodtunk egyetértésben: két cigány fiú meg négy nem cigány. Kukoricát is sütöttünk parázson, a téesz földjeiről származott… Soha egyikünk sem használta a roma szót.