Óhajokból álló kódex

Egy önkéntes etikai kódexet írtak alá tegnap a magyar áruk védelmében az élelmiszerpiac szereplői és a kereskedők. Kérdés, hogy a dokumentum az óhajokon kívül változtat-e valamit a hazai helyzeten.

2009. 04. 19. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Félévnyi egyeztetés után tegnap megszületett az az önkéntes etikai kódex, amely a magyarországi termelők, feldolgozók és kereskedők együttműködésének alapszabályait rögzíti. Eszerint júliustól a hazánkban működő áruházláncok polcain 80 százalékban magyar élelmiszereket árulnak majd, feltéve, ha a kereskedők mindegyike csatlakozik a megállapodáshoz. A dokumentumot ugyanis tegnap csak a tárgyalásokat eddig folytató kilenc érdek-képviseleti szervezet írta alá, név szerint az áruházak egyike sem. A forgalmazók képviseletében az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elnöke, Feiner Péter jelezte: a szövetség tagjaira nézve kötelezők az etikai szabályok, azonban más kereskedők nevében nem nyilatkozhat. Így például a Lidl és az Aldi diszkontláncokra, mivel nem tagjai az OKSZ-nek, nem vonatkoznak az új kötelezettségek.
A magyar árukra vonatkozóan a kódex előírja, hogy az élelmiszer-előállítók elsősorban a honi földben termett alapanyagokat használják fel, s árletörési céllal nem importálhatnak külföldi nyersanyagot. Ugyanezen elv mentén a gazdák is csak a hazai piacon már nem értékesíthető többletmennyiséget adhatják el a határon túl.
Az eseményen Gráf József agrárminiszter hangsúlyozta: a kódex lényege az önkéntesség, vagyis hogy az élelmiszerpiac szereplői maguktól vállalják a több mint ötven előírást. A tárcavezető úgy látja: jobb, hogy nem törvényben szabályozzák a vitás kérdéseket, mert az több kiskaput hagyott volna a cégek számára. Megjegyezte azt is: nem kizárt, hogy a magyar áruk polcra kerülésével emelkedni fognak az élelmiszerárak.
Továbbra is a multiknak kedvez, ahogy a kódex eljár az úgynevezett másodlagos kondíciók kérdésében. Ezek azok a kötelezettségek, amiket a beszállítók évek óta sérelmeznek. A beszállítók szerint jellemző gyakorlat idehaza, hogy a láncok visszaélnek erőfölényükkel, és a piacra kerülésért cserébe több olyan sarcot is szednek, amelyek mögött tényleges szolgáltatás nincs is. Ilyen például a polcpénz vagy az áruháznyitási hozzájárulás, amelyek átlagban egy-egy beszállító forgalmának a 15-20 százalékát is kiteszik. A korábbi tervek szerint a kódex pontosan megszabta volna, hogy a visszatérítések mértéke nem lehet több öt, egyes esetekben 12 százaléknál. Az aláírt paktumban azonban erről már szó sincs, csupán azt rögzíti: a kereskedő csak azért kérhet pénzt a beszállítótól, amiért cserébe tényleges szolgáltatást nyújt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.