Tiszta üzlet

Létezik egy – bizonyos értelemben – kamatmentes hitelt nyújtó pénzintézet, amely együtt nevet és együtt sír a hitelfelvevővel: nem csupán bevételi számoknak tekinti a betérőket, és tartózkodik mindenféle kockázatos vállalkozástól. Ez az iszlám alapelveken nyugvó bankrendszer. Vajon megnövekszik-e súlya a pénzügyi világválság éveiben?

Valószínűleg fel sem fogják, mit tesznek. Hiába nyúlt az állam milliárdos támogatással a hónuk alá, a válaszuk erre: ez jár nekik. Mert megszokták. Legyen bármilyen kilátástalan a gazdasági helyzet.
Hiába jön a felső politikai körökből a finom célzás: fiúk, vegyetek vissza egy kicsit! Az ő felfogásuk szerint ugyanúgy jár nekik az éves három-négy millió dolláros jutalom vagy egy tízezer darabos részvénycsomag. Mert megdolgoztak érte, s különben is, a szerződésükben rögzítve van. Biztos, hogy jönnek újabb igazgatók, újabb esetek. Nekik talán hiábavaló lenne egy előadás az iszlám bankok etikájáról.
Ám talán éppen ezért az utóbbi években világszerte egyre nagyobb az érdeklődés az iszlám bankok működése iránt. A közelmúltban az Perzsa-öböl térségébe a washingtoni pénzügyminisztériumból érkezett egy csapat, hogy ötleteket vigyen haza. A válság előtt számos nagy nyugati bankház nyitott iszlám alapú képviseletet, irodát, bankfiókot a közel-keleti és a dél-ázsiai országokban. A pénzpiaci gondok hatására most ez az irány megfordult: a főleg arab tőkét mozgató iszlám bankok próbálnak meg beférkőzni a nyugati piacokra. A mozlim történészek ötszáz éves múltra hivatkoznak a pénzügyi szférában, ami igaz is kezdetleges körülmények között, de a modern iszlám bankok megjelenéséről az 1970-es évek közepétől beszélhetünk. Még a kilencvenes évek végén sem érte el vagyonuk a 200 milliárd dollárt. Az Amerikát ért 2001-es támadás következtében hozott gazdasági szigorítások paradox módon az iszlám bankok forgalmát növelték, ugyanis a külföldön élő muzulmánok az őket ért inzultusok után inkább a saját bankjaikon keresztül utaltak haza pénzt. Egyes elemzők szerint mára az iszlám bankok 700 milliárd dollárt tudnak megmozgatni, de vannak olyan szakértők is, akik szerint ez a szám alábecsült, úgy 1000, sőt 1300 milliárd dollárra teszik vagyonukat. Azt azonban hozzá kell fűznünk, hogy még az előbb említett legnagyobb összeg sem sokkal haladja meg a világ bankforgalmának egy százalékát, igaz, a válság hatására a korábbinál jobban növekedhet részesedésük.
De hát akkor miért lát olyan nagy jövőt a muzulmán pénzügyi szektorban például Christine Lagarde francia gazdasági és pénzügyminiszter, aki már-már kitörő örömmel üdvözölte a hírt, hogy az idén három iszlám bank is képviseletet nyit Párizsban?
Talán mert az ágazat fejlődése töretlen. Bár az iparág iszlám ágának növekedését a korábbi évi 20–30 százalékról az idén 10–15 százalékra jósolják, melyik nyugati bank ne érné be az idén ilyen mutatókkal. A franciák öröme egyrészt annak szólt, hogy valóban Párizs lehet az iszlám bankok európai fővárosa, bahreini, kuvaiti, katari bank nyit leányvállalatot náluk, bár Nagy-Britanniában, Németországban is működik már néhány iszlám pénzintézet. Másrészt a jelenlegi helyzetben üdvözölni kell minden pénzforgalomban tevékenyen részt vevő intézmény megtelepedését. A Franciaországban élő hatmillió muzulmán lakos közül néhány biztosan díjazza, hogy most már „hithű bankban” tarthatja pénzét, vagy attól kérhet kölcsönt.
Az iszlám bankok kiszolgálnak muzulmán és nem muzulmán ügyfelet is, ha kérése megfelel a saria szabályainak. Aki hozzájuk fordul, annak arra kell számítania, hogy rendkívül udvariasan, ám a nyugati gyors bankügyintézéshez képest lassabban bírálják el a kérelmét. Például a vállalkozás tartozása nem haladhatja meg a tulajdon harminchárom százalékát. A bank sohasem ígér többet, mint amivel rendelkezik, viszont a válság idején is ügyfelével együtt kölcsönösen viseli a terheket. Igaz, hogy együtt szenvednek, de jó eséllyel a partner sem veszíti el mindenét – mondta egy bahreini bankvezető.
Ha kamatot nem számolnak fel, akkor miből élnek? – nyilván ez izgatja legfőképp a nyugati hagyományos bankrendszeren nevelkedetteket. A betétekért „ajándék” jár, ami a bank nyereségének bizonyos része, míg a hitelekért előre kialkudott árat számolnak fel, amelyet levonnak a törlesztésben. Más esetekben részesedést állapítanak meg; számos változatával találkozhatunk ezeknek a megoldásoknak.
Az alapos ellenőrzés után a kockázat azonban sokkal kisebb, mint a hagyományos pénzintézeteknél: a kölcsönért kialkudott „profit” úgy négy százalék körül mozog. Hogy a vallás szabályainak megfeleljen a bank működése, azt külön bizottságok ellenőrzik. A vallási elöljárókból álló testületek egyébként nemcsak szigorukkal tűnnek ki, hanem például agyafúrt újításaikkal is: például Malajziában a közelmúltban engedélyezték az egyébként tiltott, fix lekötésű iszlám kötvényt, amely nem kamatot fial, hanem osztalékot termel. Ma a nyugati világ bankrendszere szinte minden termékének megvan a megfelelője az iszlám rendszerben, kivéve azokat az árukat, amelyek spekulációs célt szolgálnak.
Ilyenformán az iszlám bankokban nem létezhettek másodlagos jelzálogpiaci kötvények sem, ami hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám pénzintézetek kevéssé érezték meg a válság azonnali, közvetlen következményét. Ám az eltelt néhány hónapban már őket is meglegyintette a világválság szellője. Különösen a nagy nyersanyagtermelő afrikai országok vannak bajban: megrendeléseik napról napra apadnak.
A közelmúltban követendő példaként szereplő, a Nyugattal együttműködő kisvállalkozások is megsínylik a krízist. Márpedig az iszlám bankok kisbefektetőkre alapoznak: tőlük származik a tőkeforrások, a betétek zöme és a kölcsönkihelyezés is. Nem szabad elfelejtkeznünk az olajárbevételek tavalyi drámai zuhanásáról sem, amelyek azóta is csak kevéssé emelkedtek. Az idén az iszlám államkötvényeknek kevesebb mint a fele kelt el, és problémák léphetnek fel a visszafizetés körül.
Hogy a nyugati világban milyen pályát futhat be az iszlám bankrendszer, az még igencsak kérdéses. Sokan felhozzák ellene a terroristák pénzelésének gyanúját, ám ha egy iszlám bank jelentősen aláígér a piacon dívó kölcsönöknek, akkor az ügyfelet még az sem zavarja, ha a banki alkalmazott kissé törve beszéli az ország nyelvét. Viszont felmerül egy kérdés: vajon a saria elvein nyugvó bankolás miként egyeztethető össze az Európai Unió neoliberális pénzügyi szabályaival? A saria szerint a „halal”, a „tiszta üzlet” támogatható, az erkölcsösség elvei alapján a szegényeket nem lehet kihasználni, egyfajta igazságosságra kell törekedni a társadalmi és gazdasági életben.
Hát ez ugyancsak ellentétben áll a nyugati felfogással: bár itt is a tiszta üzlet uralkodik, mármint hogy minden eladó, a szegényeken lehet még egyet csavarni, és megközelítőleg sem érdekel senkit semmiféle igazságosság.