Egy beismerés, egy megszorítás

Válság van – ez a tragikus hír a 2002 óta regnáló kormány számára valóságos mottóvá vált, 2006 óta pedig gyakorlatilag egy beismerés –, megszorítás alapon menedzselik mindannyiunk életét, folyamatos válságban. A Bajnai főszereplésével elővezetett újabb megszorítás, amelyet már most tudvalevő, hogy követ majd egy őszi is (ez most még csak a tavaszi-nyári kollekció), egy magát emberarcúnak hazudó hatalom politikájának a foga fehérje. Mert kiket sújt a válság legelőször? A legvédtelenebbeket. Ilyet csak azok tesznek, akik számára az itt élő emberek csak számok, akik gépen szállnak fölébe, meg helikopteren, akik lesötétített limuzinokban, pezsgővel ünnepelve suhannak keresztül e tájon, és nem tudják, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.
Minden közösség, minden ország a legvédtelenebbjeit védi legelőször, nálunk elsőként őket támadják meg. Feketegazdaság-felszámolás, jachtadók, motorcsónak- és helikopteradók, állami építkezések költséghatékonyságának vizsgálata, felsővezetők honoráriumai közpénzekből, propagandakiadások, külső cégek alkalmazásai, a szervezett bűnözés visszaszorítása – nálunk ezekről szó sincs (hogy a válság hazai okainak feltárását ne is említsük!). Nyugdíjasok, családosok, kisemberek, szegények: ők állnak a célkeresztben.
Ami a magyar nyugdíjasok utazási kedvezményeit illeti, ismét az SZDSZ-é az érdem, Horn Gábor már 2008 decemberében – 2009 januárjában jelezte, a 65 év felettiek utazási kedvezményeit felül kell vizsgálni. Ugyancsak ő volt, Horn Gábor, aki már a Gyurcsány-kormány átnevezése előtt azt nyilatkozta: sokkterápia kell. Ez a kormány úgy tesz, mintha az emberek lennének a hibásak az ő válságukért (ami 2006-ban már elkezdődött). Nem az embereknek kell sokkterápia, hanem az ilyen politikusoknak, ők azonban gondosan kerülik a sokkot, a szabad parlamenti választásokat.
A 65 év felettiek utazási kedvezményét Horn Gyula vezette be, és itt álljunk meg egy percre. Ez az intézkedés napjaink kasztokra lebontott, önzősített, ellenséges világában csak nehezen felbecsülhető jelentőségű tett volt. Ez egy történelmi jóvátétel. Történelmi jóvátétel azok felé, akik életüket egy elnyomó rendszer falai közt, vasfüggönye mögött kényszerültek leélni, és ezért nyugdíjaik a másodrendű emberré való lefokozást jelentik a nyugdíjas lakosság túlnyomó része számára. A nyugdíjasok zöme nem kaphat rendes összegű nyugdíjat, hiszen a szocializmusban töltötték dolgozó éveiket, amikor sem a forint nem volt az, ami ma, sem az árak.
A 65 év felettieknek járó utazási kedvezmény ezt a történelmi léptékű sérelmet, több generáció aktív életének ellehetetlenítését tette valamiféleképpen jóvá, hogy legalább napjainkban ne kelljen tovább szenvedniük az akkori rendszer miatt. Elegáns lépés volt ez, és ezt azóta is mindenki értékeli. Ráadásul amíg „egy nyugdíjas” (mert tisztelet helyett így beszélnek az idős emberekről) sok ezer forintot költ havonta gyógyszerre, nem valószínű, hogy ugyanennyit elköltene utazásra, ha mondjuk Debrecenből, Szegedről, Pécsről, Sopronból szeretne felutazni Pestre, vagy éppen ellenkező irányban. Ja, hogy természetesen azért megilleti őket is a kedvezmény, csak nem a térítésmentesség? Mert nyilván ez lesz a szlogen.
Jól van, nézzük hát meg, mennyit, de tényleg, mennyit szánjon egy nyugdíjas egy útra (jelen pillanatban egy ilyen út 4000 forint körül van, csak oda). 1000 forintot? Azaz oda-vissza 2000? Kérdezzük meg esetleg Horn Gábort, hogy ez vajon fair-e szerinte? (Ettől most eltekintenénk, hiszen nem túl etikus, hogy dübörgő üzletemberek turkálnak elszegényített emberek zsebeiben.) Szóval mondjuk, hogy 1000 forint egy útra. És akkor megérkezik Budapestre. A BKV-ra mennyit költsön? Az Astoriától a Kálvinig 300 forint megfelel? Vagy váltson napijegyet? Mondjuk, mennyiért? 500 forint megfelel? Egy néni vagy bácsi két napja Pesten így 1000+500+500+1000 forint. Azaz: 3000 forint. Tudvalevő, hogy a nyugdíjasok a gyógyszereik egy részét már most nem váltják ki. Már most, a legutóbbi Gyurcsány-csomag után és a legújabb Bajnai-csomag előtt sem. S ha a néni négy napot tartózkodna Pesten (vagy Debrecenben, Pécsett, Sopronban, Szegeden), akkor 4000 forint? Ráadásul az ő nyugdíjuk már most be van fagyasztva, és a másik történelmi jóváírás, az emberiméltóság-emelő 13. havi nyugdíj sem lesz többé már (ami majd felpörgeti a jelzáloghiteleket és az ingatlanpiacot). Vegyük figyelembe azt is, hogy Budapest az elmúlt tíz évben gyakorlatilag évente kétszer emelt BKV-árat, éves bontásban magasan az infláció mértéke fölött. A 3-4000 forint így simán lesz 4-5000, aztán pedig 5-6000 forint is, miközben a forint euróhoz viszonyítva veszít értékéből. Az emberek nyugdíjai már most rögzítve vannak, röghöz vannak kötve, egy süllyedő kőhöz, a forinthoz.
Ma a 65 év felettiek annyit utaznak, amennyit akarnak. Ha ezt a kedvezményüket (ami, ugyebár, történelmi jóváírás, amit nem illik elvenni) eltörlik azok, akiket a társadalomnak csak töredéke támogat, nem lesz több pénze az államnak, hiszen az ingyenesség nem igazi pénzkiadás. Nem lesz több pénz, bevétel pedig végképp nem, hiszen csak az lesz, hogy a nyugdíjasok egyszerűen nem fognak utazni. Eddig csak a külföldi utakat nem engedhették meg maguknak, ezután már a hazai utakat, sőt a tömegközlekedést sem. Otthon fognak ülni, és nézik a tévét, ameddig csak lehet. Mi a különbség egy börtön és e megoldás között?
Hogy tehetnek ilyet üzletemberek a magyar idős emberek tömegeivel? Közben az utazási kedvezmény például a külföldi személyekre ugyanúgy vonatkozik, de erről nem beszél senki. Egyébként meg mit várunk ettől a részvénytársaságtól, ettől az üzleti csoporttól, hiszen ha Horn Gáborékon, Gyurcsányékon múlik, akkor ma már a társadalombiztosítási kasszát is elprivatizálták volna. Nekik láthatóan semmi sem szent. Nekünk viszont van még egy év letöltendőnk? Az mennyi is lesz összesen?
Jósvai Péter
e-mail