Gyurkovics Tibor optimizmusával

A Gyurkovics Tibor tiszteletére rendezett tudományközi konferencián a Budakeszi úti Ökocentrumban az előadók, Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter, Vizi E. Szilveszter előző MTA-elnök, Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, Máthé Zsuzsa jogász, történész, Szerencsés Károly történész és Fekete György belsőépítész, akadémikus ugyanazt a valóságot világította meg más és más nézőpontból. Van-e kiút? – tette föl a kérdést a tanácskozás szellemi ötletgazdája, Földesi Margit történész – levezető elnökként. Igenis van – érkezett a válasz Járai Zsigmondtól, csak ehhez fel kell számolni azt az erőszakosan terjesztett apátiát, amely az ország versenyképességének zuhanásához vezetett.
A volt jegybankelnök beszédes statisztikai adatokkal bizonyította: a versenyképességi rangsorban 2002-höz képest történt drámai lecsúszásunk nem véletlen. Miként az sem, hogy minden olyan ország megelőzött bennünket, amely hét éve még mögöttünk volt. Ha egy kormányzat nem csökkenti az adókat, hanem növeli, a költségvetési kiadásokat pedig úgy faragja le a lakosság rovására, hogy a haverok nehogy kárt szenvedjenek, ott logikus a visszaesés. A szakmai, emberi tisztesség a legnagyobb hiánycikk a pénzügyi szakember szerint, s ehhez a véleményéhez csatlakozott Vizi. E. Szilveszter is. Az agykutató akadémikus Mahathma Gandhit idézte, aki azt mondta: a Föld mindenki igényeit ki tudja elégíteni, mindenki kapzsiságát viszont nem. Ahol polgárjogot nyer a hazugság, a csalás, ott a válság is törvényszerű. Széchenyi Istvánt idézte, aki úgy vélekedett: a múlt elszállt hatalmunkból, de a jövőnek urai vagyunk. A történész szerint véget kell vetni annak az állapotnak, amit Ady Endre úgy írt le: sose tudott az igazsághoz igazunk minket eljuttatni. Fekete György a politikai felvilág és alvilág küzdelmét írta le. Máthé Zsuzsa a szovjet megszállók által ártatlanul összeesküvéssel vádolt, majd meggyilkolt Kiss Szaléz ferences szerzetes és diákjai elleni, a rendszerváltásig ható koncepciós eljárás tanulságairól szólt. Kásler Miklós a kitartó munkát és az önfeladás, altruizmus képességét jelölte meg, mint a nemzeti kibontakozás zálogát.
A hagyományteremtő céllal alapított Még nem késő… díjakat első ízben Kásler Miklós, továbbá Lázár Vilmosné Piroska, a fogathajtó-világbajnok testvérpár édesanyja, a család lelke, valamint Mercsényi Marietta üzletasszony vehette át Gyurkovics Györgyitől, a nagy író özvegyétől.