Rúzsa Magdi állampolgársága

Az ügy önmagában gyomorforgató, kinyílik az ember zsebében a bicska. Ha valakit felkérünk egy ország képviseletére az egész világ előtt, akkor utána azzal szórakozunk, hogy volt-e magyar állampolgár az akkor még magyar területen született, magyar nemzetiségű nagyapja?

Amikor a harmadik Megasztár valamelyik döntőjében Rúzsa Magdolna szerb állampolgár elénekelte Kaszás Attila egykori csehszlovák állampolgárral közösen a Fényév távolság című Presser–Sztevanovity-szerzeményt, nem gondolta, hogy a dal arról is szól, mennyire van ő a magyar állampolgárságtól. „Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél” – énekelték akkor, és ennek igazát ma az anyaország fényesen bebizonyította.
Vegyük a dolgokat az elejéről! A TV2 a Megasztár elnevezésű tehetségkutató harmadik szériája előtt – talán a műsor elsekélyesedésétől való félelmében – úgy döntött, hogy nyit a határon túli magyarok fele, engedi őket jelentkezni. A lehetőséggel egy törékeny alkatú, munka nélküli szülésznő is élt Kishegyesről, és a délvidéki lány túljutott az előselejtezőkön. A többi már sok millió tévénéző szeme előtt zajlott, akik hétről hétre megbabonázva figyelték a sugárzó tehetség produkcióját. Aki látta-hallotta őt akkor énekelni, tudja, miről beszélek: amikor belekezdett egy dalba, az ember letette a chipseszacskót a kezéből, és lúdbőrös háttal élvezte a csodát. Simán nyerte a döntőt, a tehetsége előtt még Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök is meghajolt: nem azt mondta blogjában, hogy határon túli magyarként Magdi elveszi az anyaországi énekesek elől a (nyeremény) lakást-autót, és ha rá szavaz a néző, akkor majd húszezer szerb dalnok özönlik Magyarországra, hanem a szabad verseny letéteményesének nevezte, aki önnön tehetsége által vált naggyá.
Magdi győzött tehát 2006-ban, népszerű lett itthon és határon túl egyaránt, lemezei jelentek meg, sőt Magyarország őt nevezte a következő évben az ország képviselőjeként az Eurovíziós Dalfesztiválra. Ott sem vallott szégyent, az utóbbi évek legjobb magyar eredményét hozva a kilencedik helyen végzett. Emellett az Aprócska blues című daláért megkapta a legjobb dalszerzőnek járó különdíjat, az Eurovision Song Contest Radio szavazásán pedig a legjobb női előadó címet nyerte el. Az ország egy emberként szurkolt neki, a Magyar Televízió által közvetített koncert nézettségi rekordot ért el. A több mint háromórás műsorfolyamba 2,7 millió fő kapcsolódott be, és az eredményhirdetéshez közeledve az m1 régóta nem tapasztalt helyzetbe került: hoszszú percekig a legnézettebb magyar tévécsatorna volt. Rúzsa Magdi a verseny után a nemzeti lobogóval a vállán nyilatkozott: „Nagyszerű érzés, hogy ez a zászló a vállamon lehet. Jó dolog magyarnak lenni!”
Az énekesnő három éve életvitelszerűen Magyarországon él, itt fizet adót és lemezeladásaival, koncertfellépéseivel komoly áfabevételt termel az országnak. Van lakása, autója, biztos megélhetése. Ismeri az egész ország, ám a magyar állampolgárságot nem tudta megszerezni. Legutóbb hiánypótlásra szólította fel őt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Nem fogadták el a nagyapja keresztlevelét, így más iratokkal is igazolnia kell, hogy felmenői között voltak magyar állampolgárok. Közjegyzővel hitelesített másolat kell arról is, hogy a középiskoláit magyar iskolában végezte.
A hír több sajtóorgánumban megjelent, ezért a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az alábbiak közlését látta szükségesnek „Rúzsa Magdi előadóművész honosítási ügyében”: „Rúzsa Magdi honosítási kérelmét 2009. január 20-án nyújtotta be az illetékes kerületi anyakönyvvezetőnél, amely a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz január 27-én érkezett meg. A hatóság a döntéshez szükséges eljárást az ügyben haladéktalanul megkezdte. Rúzsa Magdi magyar származására hivatkozással kedvezményes honosítását kérte, azonban az ezt alátámasztó okiratot a jogszabályban meghatározottak szerint a kérelméhez nem csatolta. Nem csatolta továbbá a jogszabálynak megfelelő módon a magyar nyelven történő alkotmányos alapismereti vizsga alól történő mentesülését megalapozó iskolai bizonyítványát. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv ezért megkísérelte a hiányzó okiratok hivatalból történő beszerzését, amely nem járt eredménnyel. 2009. március 6-án tértivevényes levélben hiánypótlási felhívással éltünk, amely azonban a »címzett nem kereste« megjegyzéssel érkezett vissza. A hivatal munkatársa ezt követően 2009. április 3-án elektronikus úton, illetve telefonon lépett kapcsolatba Rúzsa Magdival, akit tájékoztatott a hiányzó okiratok csatolásának szükségességéről. A megbeszélés alapján úgy tűnt, hogy ez különösebb akadályba nem ütközik. Amennyiben a kért okiratok pótlása a jogszabályban előírtak szerint megtörténik, nem látjuk akadályát annak, hogy a kérelmet az igazságügyi és rendészeti miniszter útján pozitív javaslattal terjesszük elő döntésre a köztársasági elnök részére.
Megjegyezzük, hogy Rúzsa Magdi, bár a honosítási kérelem benyújtásához alapvető feltételéül szolgáló letelepedési engedélyét már 2007 nyarán átvette, a magyar állampolgárság megszerzéséért csak ez év januárjában folyamodott. Az ügy kapcsán fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal minden honosítási kérelem döntésre történő előkészítése során törekszik – a törvényben megállapított egyéves határidőt ki nem merítve – az eljárás lehető leggyorsabb lefolytatására. 2008-ban magyar származására tekintettel a már említett jogszabályi feltételek teljesítése után összesen 6446 személy nyerte el a magyar állampolgárságot.”
Jelen esetben eltekintenék a hivatali bikkfanyelven megfogalmazott levél részletes elemzésétől. Az ügy önmagában gyomorforgató, kinyílik az ember zsebében a bicska. Ha valakit felkérünk egy ország képviseletére az egész világ előtt, akkor utána azzal szórakozunk, hogy volt-e magyar állampolgár az akkor még magyar területen született, magyar nemzetiségű nagyapja? Különben van lehetőség az állampolgárság gyorsított, feltételektől mentes megszerzésére, amennyiben az közérdekből történik. Számtalan példát tudnék erre mondani, leggyakrabban a sport területéről. Válogatott kézilabdázók (például a Pick Szeged kapusa, a szerb Nenad Puljezevics vagy a világklasszis veszprémi átlövő, Carlos Prez), birkózók, más sportágak űzői kaptak gyorsan magyar útlevelet egy-egy világverseny előtt, és bizony olyan is akadt, aki aztán gyorsan dobbantott az országból és a kék útlevélnek köszönhetően immár jobb pozícióban keresett nyugat-európai klubot magának. Rúzsa Magdinak nem járt különleges eljárás, neki papírokat kell fordíttatni, származást igazolni, hónapokat, éveket (!) várni a pozitív döntés reményében.
Még a győzelme előtt nyilatkozta a Heti Válasznak: „Én magyar vagyok, és az is leszek, amíg meg nem halok, sőt még utána is, és nagyon büszke vagyok rá!”. „A határon túli magyarok mindannyian büszkék lehetnek rá, hogy meg tudták tartani a magyarságukat úgy, hogy más kultúra veszi őket körül. Ugyanakkor büszkék lehetnek a magyarországi magyarok is, mert érezhetik, hogy vannak csápjaik, hogy megmaradunk, akármi lesz is” – mondta később. „Itt kaptam lehetőséget, és nem akarnék beleharapni abba a kézbe, ami engem etet. Úgyhogy itt maradnék, amennyiben sikerül elintézni a hivatalos papírokat is, ami nem egyszerű” – nyilatkozta pár évvel ezelőtt, és igaza lett. A Nap-keltében is megkérdezték a mostani esetről, és azt válaszolta: „Rossz érzés, hogy nem vagyok magyar állampolgár. Egyszerűen csak a kezemben akarom már végre tartani azt a papírt. Fontos lenne azt éreznem, hogy most már nemcsak azt mondom, hogy magyar vagyok, hanem bizonyítani is tudom, papírral. Nekem ez nagyon fontos. Sőt, nem csak nekem, az összes határon túli magyarnak. A családomnak.”
Az anyaországnak nem fontos Rúzsa Magdi magyarsága. Szégyellhetjük magunkat érte.