Szili Katalin feledhetetlen pillanatai

Szili Katalin egy pozíciószerzésben érdekelt demagóg – a meghatározás nem jobboldali politikustól származik. Gyurcsány Ferenc híve és pályájának megrajzolója, Debreczeni József „közíró” foglalta így össze másfél éve a szocialisták kedvenc „Katikájáról” alkotott véleményét. A hajdani népszerűségét mára elvesztett politikus tetteiből valóban az a következtetés vonható le: inkább csak szavai, mint elvei vannak. Nyilatkozatok százai sorjáznak igazságosságról, összefogásról, baloldaliságról, a munkából és bérből élők érdekeinek érvényesítéséről, magyarságról, no és hitről. Cselekedetei viszont megalkuvásról, hatalmi pozíciója mindenáron való megőrzéséről, az aktuális pártérdekek, köztük az őt partvonalra szorító Gyurcsány kiszolgálásáról szólnak. Az MSZP elitjének perifériájára szorult politikus, aki legutóbb megszavazta a 13. havi nyugdíj eltörlését és az adóemeléseket, mint mondta: sosem akart percemberke lenni, meg is tesz mindent azért, hogy a pécsi polgármester-jelöltséget felhasználva átmentse magát.

A NATO főtitkárához fordult a tubesi lokátor miatt tegnap Szili Katalin (MSZP). Levélben közölte Jaap de Hoop Scheffer jelenlegi és Anders Fogh Rasmussen leendő NATO-főtitkárral, hogy határozottan ellenzi a tervezett lokátort. „A Tubesen nem lehet radar! Ha Pécs polgármestere leszek, akkor nem lesz radar a Tubesen, ezt garantálom” – írta közleményében Szili, hozzátéve, hogy ha a honvédelmi miniszter „eddig nem tudta megtenni a szükséges lépéseket, megteszem én”. Majd felszólította Szekeres Imre honvédelmi minisztert, hogy a pécsiek akaratával ne helyezkedjen szembe.
Nem árt felidézni, milyen szükséges lépéseket tett eddig Szili Katalin a radar építése ellen. Sokáig nem kell keresgélnünk, ugyanis Szili korábban nem igazán vállalt közösséget a radar ellen tiltakozó pécsiekkel. Pontosabban a Tubes-ügy érvénytelen népszavazása után az elutasító voksok többségére hivatkozva kiadott egy közleményt, amelyben sürgette a lokátor más helyszínen történő elhelyezését. A szavakon túl azonban tettekre nem futotta: a radar építését lehetővé tévő parlamenti döntéshozatalban pusztán eljátszotta a pécsiek érdekképviseletét.
Az Országgyűlés 2008. június 9-én fogadta el az országos területrendezési tervről szóló törvénymódosítást, amely Pécs egész közigazgatási területét kiemelt honvédségi övezetbe sorolta, megkönnyítve a radar felépítését. A javaslatot 197 igen, 24 nem és 140 tartózkodás mellett szavazta meg a Ház, főként szocialista támogatással. Szili nem voksolt. Az érdemi vitában sem szólalt fel, amelyben több Fidesz-képviselő, köztük Ángyán József hívta fel a figyelmet arra, mekkora feszültséget okoz majd a törvénymódosítás.
Becsempészett kormányzati terv
A vitában kiderült, hogy a kormányzati terv szakértői, egyeztetési fázisban nem tartalmazta a kiemelt honvédelmi övezetek kijelölését, utólag csempészték be a javaslatba. „Ez azért furcsa – és megint csak arra szeretnék mutatni, lopakodó tervezésről lehet itt szó –, hogy a honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottságot ki sem jelölte a parlament a kérdést megvizsgálására” – tette szóvá az általános vitában Ángyán József (Fidesz). A törvény indokolásában nincs is szó e pontról.
„Ha egy terület több övezetbe tartozik, mondjuk honvédségi övezetbe, Natura 2000-es övezetbe, ökológiai hálózati övezetbe, vízbázisvédelmi övezetbe, akkor tessék mondani, ki, hol dönti el, hogy ezek közül melyiknek a szabályrendszere érvényes az adott területre. Társadalmi, szakmai egyeztetést feltételezne az ember, ha egy ilyen új layer jelenik meg egy tervben. Ennek nyoma nincs. Nagyon nagy konfliktusokat kódol egy ilyen módszer” – szögezte le a fideszes képviselő, azt javasolva, hogy ezt a pontot vegyék ki a javaslatból és egyeztessenek róla. Szilinek a szavát sem lehetett hallani az érdemi vitában.
A házelnök neve a 2008. április 8-án kezdődött és május 14-én lezárult vitában egyszer bukkan fel. Május 13-án késő este, a részletes vitában pécsi képviselőtársaival együtt benyújtott módosító indítványukat indokolta. Ebben kezdeményezték a kifogásolt pont elhagyását.
„Felhívom a figyelmet arra, hogy egyébként az Európai Unió élőhely irányelve azt mondja: a Natura 2000 övezetet csak és kizárólag kiemelt közérdek előzheti meg, közbiztonság, az élethez vagy az egészséghez fűződő biztonság akkor – és erre felhívnám a figyelmüket –, ha alternatív megoldás nem található.” Majd hangsúlyozza: „Pécs országgyűlési képviselőjeként – akinek a választókörzetében létesül egy honvédségi objektum, ami nyilván NATO-érdekeket is szolgál – nekem nem ezzel, hanem azzal az előzetes dologgal van a bajom, ami a honvédségi övezet lehatárolását jelenti, és ami a törvény mellékletében foglaltan egész Pécs város közigazgatási területét is magába foglalja.”
Szóval Szilinek nem a létesülő objektummal, csak a lehatárolás módjával volt gondja. Frakciójában, de a szavazáskor sem kardoskodott azért, hogy az indítványt elfogadják. Meghatározó szocialista politikusként maga mellé állíthatta volna párttársait. Ha akarta volna…
Mert megérdemli
Költségtérítés és tiszteletdíjak formájában 130 millió forintnál is többet kapott az elmúlt hét évben Szili Katalin – számolta ki laptársunk a szociális érzékenységére és tisztességére büszke szocialista házelnök juttatásait. Az MSZP pécsi polgármesterjelöltje a Magyar Hírlap korábbi információját, miszerint 2002 óta – számla nélkül – több mint 24 millió forint költségtérítést vett fel, idén márciusban megerősítette.
„Tizenöt éve vagyok képviselő, hét éve pedig közjogi méltóság. Ugyanúgy, ahogy a többi közjogi méltóság, törvényesen és átláthatóan vettem fel a juttatásaimat. Semmi olyannal nem foglalkozom, amiről úgy látom, hogy kampánycélokat szolgál” – reagált a cikkre a politikus. Szili ugyanakkor – az adófizetők pénzéből fenntartott – budai elnöki rezidenciában lakik, szolgálati autót kap, és annak még a benzinköltségét is fedezik, továbbá állami védelem is megilleti. Mindeközben a pécsi lakhelyű politikus igényt tart havonta 301 ezer forintnyi költségtérítésre, amit a másfél milliós házelnöki fizetése mellé vesz fel.
A Helló, Pécs! szlogennel kampányoló Szili Katalin egyébként 1998 és 2008 között Pécs nevét mindössze nyolcszor ejtette ki a száján parlamenti felszólalásaiban – írta a napilap, megjegyezve: a házelnök Baranyával is csupán két ízben foglalkozott, magát a szót is csak hatszor mondta ki.
Segítség az MDF-nek
A bíróság is megállapította, hogy az MDF-frakcióból öt éve törvénytelenül zárták ki Balsai Istvánt négy másik képviselővel együtt. A Fidesz parlamenti frakciójában politizáló honatya a Magyar Hírlapnak Szili Katalin felelősségét felidézve úgy nyilatkozott: az Országgyűlés elnökének módja és lehetősége, sőt kötelessége lett volna megvizsgálni a kizárásukról szóló döntés jogszerűségét, ám ezt nem tette meg, hanem az ügyrendi bizottsághoz küldte a Dávid Ibolya-féle vonalhoz köthető döntést, és a testület napokkal később azt állapította meg, hogy nincs joga firtatni a határozat törvényességét. Font Sándor, akit ugyancsak kizártak, még aznap összegyűjtötte a papírokat, amelyek bizonyították, hogy a kizárást kezdeményező Herényi Károly frakcióvezető törvénytelenül járt el, és a csomagot eljuttatta Szili titkárságához. A házelnök pár órával később felhívta, és miután végighallgatta Font érvelését, csak annyit mondott: „sajnálom”. Később, az ügyrendi bizottság döntésével egy időben Herényi is elismerte, a frakciót megkerülve döntött. A Dávid és Herényi vezette MDF egyébként Szilit támogatja a pécsi polgármesterségért vívott küzdelemben.

Amikor kibújik a szög a zsákból. A magát a határon túli magyarok érdekképviselőjeként, egységes nemzetben gondolkodóként feltüntető Szili Katalin (MSZP) e területen is többször leleplezte tetteinek valódi mozgatórugóit. A köztudatba a házelnök például úgy vonult be, mint aki az igen mellett kampányol a kettős állampolgárság ügyében kiírt 2004. december 5-i népszavazással kapcsolatban. Holott ez nem egészen így történt…
„Nem azt mondtam, hogy igennel kell szavazni. Tévedés. Én mindvégig azt mondtam – s a parlament elnökeként nem is mondhattam mást –, hogy szavazzon mindenki lelkiismerete szerint. Ezért én sem beszéltem arról, miként szavaztam.
– Mintha Szlovákiában azt mondta volna, hogy igennel szavazott…
– Nem mondtam. Számtalanszor megcáfoltam már, de hiába.”
Az interjúrészlet a Népszava 2005. szeptember 3-i számából való. Ebben szerepel mások mellett Szili Katalin azon megállapítása is, hogy szerinte Erdélyben például nem foglalkoznak a népszavazással, hanem a jövővel. „Legfeljebb csak néhány olyan politikusnak fontos ezt állandóan emlegetni, akik ebből szeretnének tőkét kovácsolni” – vélte a szocialista politikus.
Az ügyben felidézhetjük lapunknak adott, 2007. november 24-én megjelent interjúját is, amelyben ígéretet tett a vajdasági magyaroknak, de nem tartotta be.
„– A vajdasági magyarok több okból továbbra is a kettős állampolgárságban látják a megoldást, amit a szerb vezetés sem utasít el, ám az anyaországi politikai elit különböző szereplői egymásra mutogatnak, amikor a kérdés rendezését firtatjuk. Miért nem a parlament elnöke nyújtja be a vonatkozó jogszabálytervezetet?
Sz. K. – Nem zárom ki ezt, amennyiben a politikai pártok kompromisszumra jutnak. A legfontosabbnak most azt tartom, hogy a schengeni csatlakozást és az ehhez kapcsolódó kérdéseket megoldjuk. Szerintem ha konszenzusra jutnak a parlamenti erők, akkor a vajdasági magyarok kettős állampolgárságának nem lehet akadálya. Ezt meg szeretném konzultálni az Országgyűlésben, hiszen olyan kérdésről beszélünk, amelyet egy ötpárti egyeztetésen érdemes felvetni. Ennek az ideje jövő tavasszal lehet, amikor már megfelelő tapasztalatokra teszünk szert a schengeni csatlakozással kapcsolatban.”
A közelmúlt legárulkodóbb esete viszont Szilinek a dunaszerdahelyi brutális rendőrattak kapcsán tanúsított magatartása. Emlékezetes: az Országgyűlés emberi jogi bizottságának és szlovák társbizottságának együttes ülése 2009. február 2-án elmaradt. A szlovákiai képviselők ugyanis meghallva, hogy Balog Zoltán (Fidesz) bizottsági elnök egy filmet vetítene le a Dunaszerdahelyen történtekről, be sem mentek a terembe. Szili Katalin az ügyben nem a magyarverés okait kideríteni akarók pártjára állt, hanem a Fidesz felelősségét emlegetve a szlovák és a magyar parlament közötti párbeszédért aggódott.