Vízfüggöny

Nini! A fényképen ez a szájherfliző ifjú csak nem a Bajnai-kormány pénzügyminisztere? Régen volt, amikor Oszkó Péter vállig érő séróval a Blue Spot nevezetű zenekarban éppen a Rolling Stones Honky Tonk Woman című számába segített be. Nekünk ilyen színes politikusok jutnak: Gyurcsány táncol, Fodor Gábor néhai punkzenész, Kuncze Gábor kérdezni tanul, Simonyi András volt nagykövet gitározik. Ez az az Oszkó Péter, aki néhány hónapja mint a Deloitte magyarországi elnök-vezérigazgatója azt mondta, hogy eszébe sincs otthagyni a cégét, és két gyermeke nevelése is fontosabb, mint a pénzügyminiszteri szék. Aztán mégis igent mondott a miniszterelnöknek, hogy az úgynevezett válságkezeléssel kivezessék az országot abból a gödörből, amelybe többek között a miniszterelnök haverja, barátja, milliomos miniszterelnök társa vezetett minket.
Oszkó Péter személye alaposan felbőszítette a közvéleményt. Egy milliomos, aki „adóoptimalizálásából”, kendőzetlenebb fogalmazásban adóelkerülésből szerezte a hírnevét, és feltehetően a vagyonát is, nem igazán megnyerő a köznép szemében. Kinevezése pillanatban is épp az offshore cégek alapításáról, azok szervezéséről és működtetéséről tartották a fejtágítókat az arra befizetőknek. Aki pedig éveken keresztül használt offshore cégeket, az törvényesen ugyan, de megkárosította a magyar államot, mert az itthoni magas adót elkerülve külföldön fizetett jóval kevesebbet. Ezeket a helyeket ma divatosan adóparadicsomoknak hívják, de nem azért, mert ott paradicsomban adóznak. Oszkó Péter így jelenős vagyonra szert téve most négyszintes villát épít egy körpanorámás budai telken. Az ingatlant 232 727 232 forint jelzálog terheli, amelynek havi törlesztőrészlete 1,75 millió forint, amihez ötmilliós havi jövedelem kell. A házban, amely 450 négyzetméteres, lift, teremgarázs, edzőterem, gombnyomásra nyíló ajtók lesznek, a bogarak ellen eredetileg vízfüggöny védett volna, de ezt sztornózták. Oszkó nem lehet szegény ember, hiszen mint adótanácsadó 250 ezer forintos órabérért adott úgynevezett adóoptimalizációs tanácsokat. Ugyanakkor, ha utánaszámolunk ennek a háznak a jelzáloga akkora, amelyet egy orvos, tanár vagy beosztott mérnök életében meg nem keres. És ezt nem a proletárdüh mondatja, hanem a szomorú felismerés.
Ebben az országban senkit nem érdekelne Oszkó Péter rezidenciája, ha a keresetek stabil életszínvonalat biztosítanának az átlagembernek. De kapitalizmus ide vagy oda, a hatalmas vagyonok nagy többsége nem munka által szerezett jövedelemből származik, hanem a kapcsolati tőkéből, az állami megbízásokból, a kiválasztottak körének mutyizásából, valamint a mérhetetlen korrupcióból. Nem a vízfüggöny idegesíti az újpesti lakótelep lakásának tulajdonosát, hanem az, hogy a 80 négyzetméter három szobájára még ötmilliós hitelt sem adnak, és mintha a lakosságnak negyvenmilliónál lenne a hitelezés plafonja. Nem a belső lift idegesíti a családokat, hanem a kormány kétszínűsége: befagyasztja a családi pótlékot, lerövidíti a gyes meg a gyed időtartamát, és a nők önmegvalósításáról hazudozik. Nem az küldi a temetőbe a nyugdíjasok tömegét, hogy Oszkó Péter adóparadicsomban tartja a pénzét, hanem az, hogy azt a nyomorult néhány forintot, amivel kipótolták a röhejes nyugdíjakat, egy tollvonással elvették. A legaljasabb döntés még hátravan: az ingatlanadó, amit Oszkóék örökölhetővé alakítottak. Ha nem fizet a mama, majd fizetnek a gyerekek. A halálra éheztetés is egy civilizált kivégzési módszer. A jégtáblára kirakást már ne is említsük.