Az erdővagyon is veszélyben

Bajnai Gordon a legtisztességesebb üzletember, akit ismerek – jelentette ki néhány napja a köztévében Dessewffy Tibor, Gyurcsány Ferenc bizalmasa. Bajnai Gordon miniszterelnök egy másik „legtisztességesebb” üzletember, Oszkó Péter által kidolgozott módszer segítségével arra készül, hogy egy kicsit titokban megszabadítsa a magyar embereket a víz- és az erdővagyonuktól. Ha a szándék megvalósul, akkor egy újabb hatalmas vagyonvesztést szenved el a magyar társadalom.

Munkatársunktól
2009. 06. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Bajnai-kormány végjátékának utolsó óráit kizárólag arra használja fel, hogy az ország még megmaradt természeti kincseit – mint például a vizet, az erdőket – valamilyen módon kivonja az állam fennhatósága alól, és magántulajdonosok kezére játssza át. Bajnaiék az utolsó nemzeti erőforrásaink kiárusítását igyekeznek ugyan némileg leplezni, de az idő sürgetése miatt egyes esetekben már a látszatra sem képesek ügyelni.
Közismert, hogy a Gyurcsány– Bajnai-korszak elsődleges céljai között szerepel az ország vízvagyonának privatizációját lehetővé tevő intézkedések meghozatala. Oszkó Péter pénzügyminiszter – még ügyvédként – részt vett a vízművek privatizációs modelljének kidolgozásában. A konstrukció két részből állt. Első lépésként racionalizálásra és a hatékonyság növelésre történő hivatkozással létrehoznak egy csúcsvízműcéget, amely a többi vízműcég felett gyakorolja a tulajdonosi jogköröket. A második felvonásban a csúcs- vízműcég részvényeinek vagyonkezelői jogát adnák át magánbefektetőknek. Vagyonkezelőként a magántársaság a vízműcsoport felett teljes körű döntési, irányítási és szinte kizárólagos tulajdonosi hatalmat gyakorolhat.
*
Az Oszkó-féle vízmű-privatizációs modell első fejezetét a kormány már megvalósította. A magánosítás befejezésére eddig feltehetően csak azért nem került sor, mert a Bajnai–Oszkó páros szándékai kiszivárogtak, és komoly, erőteljes társadalmi nyomás lépett fel a vízvagyon védelméért. Az Oszkó-konstrukciót azonban nemcsak a vízművek esetében akarja bevetni a hatalom, hanem egy másik, jelentős nemzeti vagyonrészünk, az erdők kiárusításának előkészítésénél is ezt a modellt kívánja alkalmazni. A kormány – a vízvagyonhoz hasonlóan – nem közvetlenül akarja az ország erdővagyonát privatizálni, hanem az erdőgazdaságok feletti tulajdonosi jogok átadásával akarja átjátszani magántulajdonba a víz melletti másik értékes nemzeti kincsünket, az erdőket.
Az országban jelenleg 19 állami erdőgazdaság működik. A kialakított működési rendszerük sikeresnek bizonyult, hiszen a 19 cég esetében veszteséges üzleti év alig-alig fordult elő. Pénzügyi helyzetük stabil, együttes éves, adózás előtti nyereségük 2,5-3,5 milliárd forint. Az államháztartásba évente nettó 6-7 milliárd forintot fizetnek be, miközben az általuk kezelt állami erdővagyon bővül, a közcélú feladatok ellátása pedig elismerten magas szintű.
A társaságok a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez tartoznak, működésük megszervezésében kellően önállók, a döntési kompetenciák tekintetében közel állnak a klasszikus – versenyszférába tartozó – részvénytársaságokhoz, így kellő rugalmassággal tudnak reagálni az üzleti környezet felgyorsult változásaira. Ezt a bizonyítottan jól szervezett és eredményesen működő rendszert akarják Bajnaiék – az Oszkó-modell alkalmazásával – ésszerűsítésre és a hatékonyság növelésére való hivatkozással átalakítani. Létrehoznának egy úgynevezett vagyonkezelő holdingot, amely megszerezné a 19 állami erdőgazdaság vagyonkezelői jogát. A koncepció amellett, hogy törvénysértő – ugyanis a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint részvényeken nem lehet vagyonkezelési jogot létesíteni –, egyértelműen az erdővagyon speciális privatizációját készíti elő. A 19 erdőgazdaság feletti tényleges tulajdonosi és döntési hatalom a csúcsszervként működő vagyonkezelő holding kezébe kerülne. A későbbiekben az államnak nem kell a holdingot formálisan eladnia, elegendő lesz a holding feletti vagyonkezelői jogot átjátszania egy magánbefektetőnek, amivel megvalósul a magyar erdővagyon privatizációja.
Bajnaiék azonban az erdők bújtatott magánosítása mellett a nyílt privatizációtól sem riadnak vissza. A kormány tervei között szerepel ugyanis az erdőgazdaságokhoz tartozó tevékenységek némelyikének kiszervezése, privatizációja profiltisztítás címén a faipar és vadhúsfeldolgozás területén. Az állami tulajdonban álló, Nyugat- és Észak-Európába szállító, három nagy – a zalahápi, csurgói, gyöngyösi parkettagyárat – először egy cégbe akarják koncentrálni, majd az így létrejövő, jelentős, 3-4 milliárd (!) forint tőkéjű faipari feldolgozó társaságot eladni.
A tervezett privatizáció másik területe a vadhúsfeldolgozás. Az erdőgazdaságok évente 2000 tonna nagyvadat értékesítenek 780 millió forint értékben. A kormány az Öreglaki Vadhúsfeldolgozó Kft.-ben és a Vadex Zrt.-ben folyó vadhús-feldolgozási tevékenységet akarja – a parkettaüzemekhez hasonlóan – koncentrálni, majd privatizálni. A Magyar Nemzet birtokába került dokumentum 2010 januárjáig terjedő időszakra – naptári napokra lebontva – tartalmazza a kormány tervezett privatizációt előkészítő lépéseit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.