Reneszánsz költőnk, Janus Pannonius sorai jutnak eszembe, ahogy a leendő középkori élménypark falujának közepén állunk: „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat.” Lenyűgöző a látvány: körülöttünk a munkások serényen dolgoznak, éppen a parasztházak tetőzetét fedik náddal. Erre csörgedez hamarosan a falu felső részén álló vízi malom felől egy patak – tudom meg az alkalmi idegenvezetőmmé szegődött Vida Viktória projektmenedzsertől –, a malom mögött pedig a solymászatot bemutató, ötszáz férőhelyes színpad és lelátó építkezése kezdődik nemsokára. A falu vályogfalú házaiban majdan a fazekasmester, a kosárfonó és a kovács műhelyében a vendégek is kipróbálhatják a népi mesterségeket. Parasztcsárda is várja hamarosan a látogatókat, ahol hagyományos, szabad tűzön sütött ételek készülnek.
Elindulunk a város felé. Megtudom: a bikali élménypark ötlete három éve született meg, a kész tervek benyújtása után azonban egy esztendőt kellett várnia a Hella 91. Kft.-nek míg a dokumentáció jogerőssé vált. A cég az ellenzéki vezetésű Baranya megyei önkormányzattal karöltve – amely több más megyei turisztikai fejlesztés ötletgazdája és mentora – pályázott a Dél-dunántúli operatív program forrására, és ötletük nyert is. A beruházás ötven százalékát ítélte meg az illetékes grémium, amit azonban a mai napig nem folyósított, ezért a társaság önerőből és hitelből fogott hozzá az élményfalu megvalósításához. Az építkezés első üteme lassan lezárul.
A munkákat a területrendezéssel kezdték: a hét és fél hektáros terület nagy részét sitt borította, amit a korábban ott működő tsz hagyott örökül. A tulajdonos szándéka az, hogy a legapróbb részletekig megidézze Mátyás korát. A cél a tökéletes illúzió.
– Érzékcsalódást akarunk kelteni, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy a reneszánsz élménypark nem rekonstrukció, helyén falu, város soha nem állt a középkorban – mondja Vida Viktória. Hozzáteszi: a cég tulajdonosa, Kollár László és munkatársai jó ideje nyitott szemmel jártak a világban, figyelték a külföldön alkalmazott technológiákat, építészeti stílusokat, és két évet töltöttek korabeli oklevelek tanulmányozásával is.
A középkori városba – amelyet hat méter magas fal óv – a déli kapun át lépve érünk, ahol strázsák fognak állni a megnyitó után. A település házain a korra jellemző építési technológiák köszönnek vissza: tapasztott, festett falak, amelyeket gerendák tagolnak. Az építkezéshez 650 ezer, bontásból származó, válogatott téglát, húszezer cserepet és százötven köbméter faanyagot vettek, hogy minél korhűbbnek tűnjenek az épületek.
– Az illúzió érdekében úgy építettük meg a házakat, hogy a látogatók ne találkozzanak mai technikával. Padlófűtést és mennyezethűtést alkalmazunk, így az épületekben nem lesznek radiátorok, légkondicionáló berendezések. Minden vezetéket a falban vezetünk, a világítást az épületekben álgerendákba rejtjük, este az utcán pedig elektromos fáklyák biztosítják a fényt – magyarázza lelkesen Vida Viktória. Mindehhez naponta 600 kilowatt energiára lesz szükségük, amit körülbelül 60–90 geotermikus földszonda biztosít majd. Ezekre szintén pályázatot nyújtott be a tulajdonos.
A város kanyargós, majdan macskakővel borított utcáján sorra tárulnak fel a település titkai. – Itt pék árulja majd helyben, kemencében sütött finomságait, mellette a Szekszárdról érkező Petrics Szilveszter mézeskalács-készítő és gyertyaöntőmester dolgozik majd a kíváncsi szemek előtt. Családja 1825 óta űzi e mesterségeket. De lesz az utcában sárkányfűárus, ahol gyógyfüveket vásárolhatunk, kőfaragó, ötvös és pénzverő is.
Az élmények után vagy előtt betérhetünk egy városi vendéglőbe, ott különböző lepények készülnek alig több mint fél év múlva. Továbbhaladva apródképzőhöz érünk, falai között hétpróbás hadsegédeket képeznek majd. Hogy hány próbát állnak ki a gyerekek, az ügyességükön és az itt eltöltött időn múlik majd; az élményparkban kézműves- és apródtáborokat is indítanak.
Továbbsétálunk az óváros épülő házai között; a kétszintes épületek aljában szabó, fafaragó és üvegfúvó dolgozik nemsokára. Átélhetjük azt is, milyen lehetett egy reneszánsz korabeli városban élni: az épületek emeletein tíz, a főtér patrícius házaiban további tizennégy, míg a reneszánsz palotaként újjászülető korábbi tsz-szárítóban harminc szobát alakítanak ki.
Közben elérünk az északi kapuhoz, amelynek bástyájáról látjuk a magunk mögött hagyott várost; a távolban, az ezerötszáz nézőt befogadó lovagi tornák helyszínén éppen edzik a Kisbérről érkezett ménest. Az aréna már áll, ám a városfal és a közte fekvő területen a park második ütemének építése nem kezdődhetett el, támogatásáról még nem döntöttek az illetékesek. De a Magyarország dicső korszakának bemutatását célzó parkot úgy tervezték, hogy az első ütemben megvalósuló falu és óváros zavartalanul képes működni a később felépítendő piac, reneszánsz kastély és román kori templom nélkül is.
A park nemcsak hagyományainkat ápolja majd, de enyhít a környék munkahelygondjain is. – A reneszánsz élménybirtok építkezése már most is száz család megélhetését biztosítja, a jövő márciusra tervezett megnyitó után pedig száznegyven embernek adunk munkát. Harminc külsős mestert is alkalmazni fogunk, valamint az élelmiszer- és kézműves-beszállítóknak is biztos partnerei leszünk – sorolja a terveket Vida Viktória. Emellett a Pécsi Regionális Képző Központtal karöltve animátorképzést is szerveznek, s az abban részt vevők, továbbá a vendéglátó-, színész- és kézművestanulók, lógondozók is Bikalon tölthetik gyakorlatukat a tervek szerint. A lovagi tornákon részt vevő lovagok jelentkezését már most is várják.
Ukrajna
Zelenszkij a legkorruptabb ukrán
