Innováció vagy halál

A pénzügyi válság közvetve az elmúlt évtizedben megrekedt amerikai tudományos kutatás és fejlesztés miatt alakult ki, írja a Business Week június 3-i számában Michael Mandel, a lap vezető közgazdásza. E hipotézis első hallásra meglepő, hiszen Amerikát hagyományosan a legfejlettebb ipari államnak és így a világ technológiai fejlődését hajtó motornak tekintjük. Ez a szerző szerint csak látszat. Bár az információs technológia látványos fejlődésen ment át az elmúlt években – az interneten telefonálunk, tartjuk a kapcsolatot valóságos és virtuális ismerőseinkkel, és néhány másodperc alatt hozzájuthatunk az információhoz, amelyre korábban hetekig kellett várni, míg a könyvtárközi kölcsönzéssel megigényelt könyv megérkezett –, az új találmányok hatása mégsem mutatkozik meg az ország gazdasági helyzetében.
Tíz évvel ezelőtt számos új találmány került a figyelem középpontjába, amelyektől azt várták, hogy rövid időn belül hatalmas hasznot hajtanak, alapvetően megváltoztatva életünket. A várt fellendülésben reménykedve milliók vettek fel hitelt, amelyet az ígéreteknek híven emelkedő fizetésből terveztek törleszteni. Ilyen találmányok voltak a génterápián alapuló gyógyszerek, miniatürizált gépek garmadája, mesterséges szövetek és maga az internet. Többségük messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illetve végül a kiszervezett gyártás miatt Ázsiában, leginkább Kínában teremtett munkahelyeket és profitot. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege romlott, az export a bruttó hazai termék (GDP) tizenegy százalékán stagnált 2006-ban, de a behozatal évi 2,7 százalékkal növekedett.
Az innovációs ágazat mélyrepülése a terület vállalatainak tőzsdei szereplésén érhető tetten igazán. A Standard & Poor pénzügyi elemzőcég felmérése szerint a gyógyszeripari és biotechnológiai cégek részvényárfolyamát összesítő index harminckét százalékkal, az informatikai cégeket tömörítő index pedig huszonkilenc százalékkal esett 1998 vége és 2007 vége között (jó fél évvel a pénzügyi válság kirobbanását megelőzően). A másik intő jel az lehetett volna, hogy az egyetemek természettudományos, technológiai szakjairól kikerült végzősök munkabére nemhogy nem emelkedett (amely egy fellendülő kutatási környezetben elvárható lett volna), de 2,8 százalékkal csökkent. A gyógyszeripar termékei sem teljesítettek jól. Az egészségiparba áramló milliárdok ellenére alig javult a 65 éven felüliek halálozási rátája.
Az új találmányok ipari hasznosulása bizonyos esetekben nem maradt el, csupán több időt vett igénybe a kereskedelmi siker, mint azt a tíz évvel ezelőtti irracionálisan felfokozott hangulatban várták. Talán ezt a sémát követi a massachusettsi Organogenesis vállalat története is, amely 1998-ban a világon elsőként dobott piacra egy szert, amely az élő bőrt volt képes pótolni. A termék azonban nem lett sikeres, mert túl drága volt, és gondot okozott a szállítása. A cég csődbe ment, befektetők jöttek-mentek. Mára sikerült letörni a költségeket és megoldani a logisztikai nehézségeket, így napjainkban a gyógyszer évi húszszázalékos forgalomnövekedést produkál.
Sok közgazdász szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az innovációs szektor gyenge teljesítménye milyen szerepet játszott a krízis kialakulásában. Mandel szerint bármi is váltotta ki végső soron a gazdasági recessziót, a kutatás és a fejlesztés felfutása mindenképpen elősegítheti az újbóli ipari fellendülést. Ahogy a múltban sem, úgy most sem várható azonban, hogy egyetlen iparág fejlődése az egész gazdaságot növekedési pályára állítja, így fontos, hogy az informatikai szektor mellett a valóságos termékeket előállító ágazatok is sikeresek legyenek.
(M. Cs.)