Jóllehet, a most befejeződő tanév alapvető tapasztalatainak, legfontosabb tendenciáinak összegzéséről még korai lenne beszélni, bizonyos következtetésekről már nem csupán lehet, de kell is szólni. Annál is inkább, mivel a kisebbségi, köztük a kárpátaljai magyar oktatás jövőjét fenyegető folyamatok nemcsak hogy nem szűntek meg, hanem éppen ellenkezőleg, tovább erősödtek.
– Ez valóban így van, noha azt kell mondanom, hogy az oktatásra vonatkozó, a kisebbségi jogokat biztosító törvényi keretek összhangban vannak az oktatáspolitikát meghatározó koncepciókkal, legalábbis a deklarációk szintjén, amelyek szerint Ukrajna az európai normákat követi, ám a gyakorlatban minden egyes törekvés a nemzetállam felépítését szolgálja. Megcáfolhatatlan tény ugyanis, hogy Ukrajna a bolognai folyamathoz való csatlakozást sem elsősorban a lényegi kérdések, köztük az oktatás minőségének, a korrupció visszaszorításának, a felsőoktatás hatékonyságának és nemzetközi versenyképességének a fokozására használja fel, hanem – a nemzetállami ideológia logikáját követve – az oktatás homogenizálására irányuló intézkedései legalizálására, politikai céljai megvalósítására.
– A nemzetiségi oktatási rendszer ellehetetlenítését 2007-ben még az akkori szocialista miniszter kezdte, amire a 2007-ben tartott előre hozott parlamenti választást követően az államfő nevéhez fűződő Mi Ukrajnánk Népszövetség által a kormányba delegált Ivan Vakarcsuk még inkább ráerősített. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy az ukrán politikai elit körében nemzeti konszenzus alakult ki a kérdésben.
– Ez kétségtelenül így van, amit jól szemléltet az is, hogy Vakarcsuk szocialista elődjének nemcsak minden egyes intézkedését jóváhagyta, hanem az ominózus 461. számú, az ukrán nyelv oktatásának javítását célzó rendeletével még rá is erősített azokra. A rendelet szerint a jövőben a szaktantárgyak egy részét előbb két nyelven, majd pedig csak ukránul oktatnák, miközben jelentősen növelnék az ukrán nyelv- és irodalomórák számát. A rendelet a hatályos törvényekre, így a nyelvtörvényre, az oktatási törvényre, a Regionális Nyelvek Európai Chartájára, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó egyezményekre hivatkozik, ugyanakkor a kisebbségi nyelvek fejlesztésére, megőrzésére, támogatására vonatkozólag egyetlenegy határozati pontot sem tartalmaz.
– A következmény pedig máris szembetűnő. Az ön megfogalmazása szerint a 2007-ben és 2008-ban foganatosított miniszteri rendeletek alapjaiban rengették meg a kárpátaljai magyar közoktatás rendszerét.
– A szülőkben főképpen a felsőfokú tanintézmények felvételi rendjét szabályozó miniszteri ukáz váltott ki félelmet. A dokumentum szerint ugyanis a nemzetiségi iskolákban tanulók anyanyelve, amelyből már az idén sem kellett a végzősöknek emelt szintű vizsgát tenniük, a felvételizés szempontjából teljesen elveszti jelentőségét, mivel a teszteket 2010-től már csak az állam nyelvén, azaz ukránul fogják készíteni. Erre pedig a szülők egy része úgy reagált, hogy gyermeke későbbi boldogulása érdekében már a 2008–2009-es tanév megkezdése előtt ukrán tannyelvű iskolába íratta be/át csemetéjét. A beiskolázási mutatók szerint, ha a helyzet nem változik, a következő évtizedben átrendeződhet a magyar oktatás intézményi hálózata. Megszűnhetnek az elemi iskolák, elemivé válhatnak az általános iskolák, s általánossá néhány középiskola. Mindez rövid távon egyebek között veszélybe sodorja a jövendő magyar értelmiség kinevelését, hosszabb távon pedig a magyar oktatási rendszer felszámolásához, a kárpátaljai magyarság teljes asszimilációjához vezethet. Jól jellemzi a kialakult helyzet drámaiságát az is, hogy az ukrán tannyelvű iskolák tananyagára épülő ukrán nyelv és irodalom tesztvizsgán elért eredmények miatt a magyar tannyelvű középiskolákban érettségiző diákok 43 százaléka a múlt esztendőben már csak azért nem nyújthatta be a kérelmét egyik felsőoktatási intézménybe sem, mert nem érte el a továbbtanuláshoz szükséges minimális 124 pontszámot.
katona
Lövöldözésben sérült meg több katona az amerikai hadsereg bázisán
