A soha le nem hívott hitel
Hazánk megszerezte az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatását is, ám ezekre azért volt szükség, hogy a segítséget soha ne kelljen igénybe venni – e szavakkal mutatta be tavaly októberben Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a Magyarországnak nyújtott 20 milliárd eurós hitelcsomagot. A volt kormányfő ennek kapcsán többször leszögezte, hogy a nemzetközi szervezetek semmit nem kértek a hitelért cserébe, a kölcsön nagysága pedig azt igazolja, hogy a magyar gazdaság erős. A miniszterelnöki bejelentés után hazánk azonnal rákényszerült a nemzetközi hitel első részleteinek lehívására, a magyar állampapírokat ugyanis nem vásárolták, s az ország nem volt képes a lejáró adósságait fizetni. Arra azonban, hogy „az IMF nem kért a hitelért cserébe semmit” megfogalmazásnak nem volt valóságalapja, csak később derült fény. A valutaalaphoz írt szándéklevelünk kemény megszorításokat tartalmazott a társadalom szinte valamennyi rétege számára, egyben meghatározta a hitelezők szoros felügyeletét.
Hazánk a nemzetközi keretből több részletben eddig 13 milliárd eurót hívott le, a legújabb IMF-részlet lehívása pedig folyamatban van. Miután hazánk az IMF-kvótájának tízszeresét kérte kölcsön, ezért jóval magasabb kamatot kell fizetnünk, mint a többi, velünk egy időben megsegített ország. A le nem hívott összegek után ezenkívül úgynevezett rendelkezésre állási díjat kell fizetnünk, ez a teljes hitelcsomag negyed százalékát teszi ki. Lehívással jövő év március végéig élhetünk, ám közgazdászok szerint a keretünket várhatóan már idén decemberig kimerítjük. A visszafizetésre három és öt év közötti futamidőt szabtak meg a hitelező szervezetek, azaz a törlesztés terhe már a következő kormány vállát fogja nyomni.
Miért döntött úgy az IMF, hogy újra megnyitja Budapesten az irodáját? Nem volt megfelelő az együttműködés a washingtoni székhelyük és Magyarország között?
– Nem erről van szó. Az IMF jelenleg 82 irodát tart fent a világon azokban az országokban, ahol a hitelprogramjaink futnak. A budapesti iroda megnyitása tehát a megszokott hitelezési eljárás része, a negyedévente esedékes felülvizsgálatot is könnyebb így elvégezni. A kirendeltség nemcsak a magyar hatóságokkal kíván együttműködni, hanem kommunikációs célokat is szolgál, így például a média képviselőivel is tartani kívánja a kapcsolatot. Ha tehát a különböző sajtóorgánumoknak kérdésük van a valutaalap tevékenységével kapcsolatban, akkor mi szívesen segítünk.
– Meddig lesz nyitva az iroda?
– Amíg Magyarország vissza nem fizette a felvett hiteleket, ez a valutaalap általános eljárása. A hitelezési programunk várhatóan jövő tavasszal ér véget, ezután kell megindulnia a törlesztésnek. Azt, hogy önök milyen gyorsan tudják visszafizetni a kölcsönöket, még nem tudni. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy az IMF nemrég megváltoztatta a hitelezési gyakorlatát, így a segítségre szoruló országoknak most már lehetőségük van arra, hogy előtörlesszenek. Az tehát, hogy Magyarországon mikor zár be az IMF-iroda, nagyban függ a kormány, az ország teljesítményétől. Minél előbb kapjuk vissza a pénzünket, annál előbb távozunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármely országot is arra kényszerítenénk, hogy a határidő lejárta előtt fizesse vissza a kölcsönt.
– Egyébként ki fizeti az irodájuk költségeit?
– Az IMF áll minden költséget.
– Kollégája, James Morsink legutóbbi budapesti látogatásakor azt mondta, hogy a húszmilliárd eurós hitelcsomag az idén még fedezni tudja a magyar finanszírozási igényeket, a jövő év azonban már kérdéses. Hogyan látják: Magyarországnak szüksége lesz egy újabb IMF-kölcsönre?
– Erről később döntünk. Egyelőre a 2009-es év finanszírozását vizsgáljuk, a 2010-es tervekkel még nem foglalkozunk. Jelenleg csak azt tudom megismételni, amit kollégám mondott. Magyarország pénzügyi helyzetét folyamatosan értékeljük az ugyancsak hitelt nyújtó Európai Unióval együtt. Amennyiben a 2010-es finanszírozáshoz újabb forrásokra lenne szüksége az országnak, arról év vége körül születhet meg a döntés. A hitelre vonatkozó igényt azonban mindig, így ebben az esetben is a magyar félnek kell jeleznie felénk, és neki kell kezdeményezni a kölcsön felvételét.
– Vannak azonban, akik már a tavaly októberi hitelfelvétellel sem értettek egyet. Ezek a közgazdászok azt mondják: Magyarországnak nem volt szüksége a hitelre, s a kölcsön csupán a nemzetközi pénzügyi körök igényét szolgálta azzal, hogy a beáramlott spekulatív tőke kivonásához biztosította a devizafedezetet.
– Ez egy félreértés. Tavaly októberben Magyarország borzasztóan rossz helyzetben volt, egyrészt az eladósodottsága, másrészt a befektetői környezet romlása miatt. Hazájukat kizárták a pénzpiacokról. Reális volt a félelem, hogy az ország nem tudja megújítani a hiteleit, nem tudja törleszteni a lejáró adósságát. A magyar kormány először az Európai Uniót értesítette a helyzetről, és a velük folytatott konzultáció után döntött úgy: az EU és a valutaalap segítségét kéri. Az unió és az IMF kölcsöne segítséget nyújtott Magyarországnak abban, hogy stabilizálhassa helyzetét.
– Azoknak sincs igazuk, akik azt állítják: még a pénzkibocsátás is jobb lett volna az IMF-hitelfelvételnél?
– A pénzkibocsátás semmiképpen nem lehetett volna megoldás egy ilyen súlyos helyzetre, sőt: Magyarország megítélését még tovább rontotta volna, ha fedezetlen pénzkibocsátás mellett döntenek az illetékesek. Egy ilyen lépés tovább rombolta volna a bizalmat, még inkább elbizonytalanítva a befektetőket. Újra hangsúlyozom: ha Magyarország nem vette volna fel az általunk nyújtott kölcsönt, akkor még rosszabb helyzetbe került volna. A jegybank devizatartalékai nem lettek volna elegendőek a probléma kezelésére.
– Ha már a jegybanknál tartunk, osztja a véleményüket, miszerint hamarosan újabb, mintegy 180 milliárd forintos megszorításról kell döntést hozni, máskülönben nem tartható a jövő évre kitűzött költségvetési hiány?
– Amennyiben a hozzánk elküldött kormányprogramot maradéktalanul végrehajtják, és a gazdaság az idén az általunk jelzett 6,7 százalékkal zsugorodik, akkor az idei – 2,9-ről 3,9 százalékra felemelt – hiányterv teljesíthető. Jelenleg csak a 2009-es célok végrehajtásával foglalkozunk. Úgy látjuk, jövőre a gazdaság teljesítménye már csak 0,9 százalékkal lesz kisebb az ideinél. Ha ehhez még hozzászámítjuk azokat a kiadáscsökkentő lépéseket, amelyeket a kormány most javasol, akkor valószínűleg tartható lesz a 2010-re meghatározott deficit. Biztonsággal ugyanakkor semmi nem állítható, hiszen a tervek teljesüléséhez az is szükséges, hogy a kormányzati tervek maradéktalanul teljesüljenek, s hogy a gazdaságban valóban csak kis mértékű visszaesés legyen jövőre.
– A hitelfeltételek kidolgozásakor figyelembe vették, hogy a magyarországi korrupció csökkentésével is lehetne javítani a költségvetés állapotán, mégpedig elég sokat? Tavaly 1400 milliárd forintot tett ki az állami beruházások értéke, ennek azonban jelentős részét elvitte a korrupció. A közélet megtisztítását miért nem kéri az IMF a kormánytól? Ez meglehet, több eredményt hozna, mint az áfaemelés…
– Egyrészt az önök által említett beruházásokról akkor döntött az állam, amikor a hitelprogramunk még nem kezdődött el. Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon jelentős az adóterhelés, s hogy az állami újraelosztás is igen magas. Mi azonban csak azt a cselekvési programot tudjuk értékelni, amit a kormány elénk tesz. Nem diktálhatunk minden apró részletet. Amennyiben a kabinet olyan intézkedéscsomagot mutat be, amely növeli az állami pénzek felhasználásának hatékonyságát, és csökkenti a korrupciót, akkor mi azt üdvözöljük, és támogatni fogjuk. Országukat az államadósság igen magas szintje teszi sebezhetővé, amit a lehető leghamarabb csökkenteni kell.
– Március elején az IMF egy olyan jelentést hozott nyilvánosságra, amelyben – erős önkritikát gyakorolva – egyesre értékelte saját teljesítményét a nemzetközi pénzügyi válság gyökereinek felismerésében. Történt-e bármilyen felelősségre vonás emiatt a szervezetüknél?
– A globális válság jeleit senki nem ismerte fel időben. Annak ellenére, hogy a krízis első jelei már 2007 augusztusától megmutatkoztak, a feltörekvő piacok még legalább egy évig jól teljesítettek. Az igazat megvallva, mi már a kezdetektől figyelmeztettünk: az amerikai jelzálogpiaci válság tovább fog gyűrűzni, s a likviditási problémák fizetőképességi gondokat okoznak. 2008 februárjában az IMF vezetése például arra figyelmeztette az országokat, hogy a globális gazdaság összefogott ösztönzésére van szükség. Azt azonban nagyon nehéz volt megjósolni, hogy a pénzpiacok válsága hogyan és mikor válik gazdasági válsággá, és hogy ez miként érinti majd a feltörekvő piacokat. A Lehman Brothers befektetőcég csődje után begyűrűző krízis mérete a politikai elitet is meglepte.
– Az IMF az amerikai kormánynak is javasolt megszorításokat?
– Négy évig dolgoztam az IMF amerikai gazdaságért felelős közgazdászaként, így meg tudom erősíteni: a valutaalap jelentéseiben kemény üzeneteket fogalmazott meg az amerikai kormány felé. Látnunk kell ugyanakkor, hogy az amerikai gazdaság most teljesen más helyzetben van, mint a magyar.
– Míg más országokban a globális válságra kamatcsökkentéssel válaszoltak, így is próbálva élénkíteni a gazdaságot, addig Magyarországon kiugróan magas maradt az irányadó ráta. Miközben sok helyen nulla felé közelít a kamatszint, addig nálunk eléri a 9,5 százalékot. Nem gondolja, hogy a magas kamat gátolja a gazdaság beindulását?
– Magyarország más helyzetben van, mint azok az államok, ahol igen alacsony az irányadó ráta. Más országok nem küzdöttek olyan hitelességi problémákkal, mint Magyarország. A magyar gazdaság sérülékeny, és az országnak arra van szüksége, hogy fenntartsa a pénzügyi stabilitást. A stabilitás fenntartása roppant fontos a pénzügyi rendszer fenntartásának szempontjából, ezért a Magyar Nemzeti Banknak óvatos kamatpolitikát kell folytatnia. Egyszerre több szempontot is szem előtt kell tartania: figyelnie kell az inflációt, a gazdasági növekedést és a forint árfolyamának mozgását.
– Amikor a magyar kormánynyal tárgyalásokat folytattak a szükséges intézkedésekről, figyelembe vették a társadalom tűrőképességét is? Tisztában vannak például azzal, hogy a megszorítások óriási szociális feszültségeket okoznak?
– A társadalom tűrőképességéről meglehetősen nehéz pontos képet kapni, és mi nem szociológusok, hanem közgazdászok vagyunk. Tudjuk, hogy az intézkedések nehézségeket okoznak. Éppen ez volt az egyik oka annak, hogy – immár kétszer – felülvizsgáltuk az idei évre vonatkozó államháztartási hiányt. Különbséget kell tennünk ugyanakkor a rövid távú megtakarító intézkedések és a hosszú távú reformlépések között. Úgy gondoljuk, ez utóbbiak tudják megalapozni a magyar gazdaság fejlődését. Magyarországnak jelenleg nincs nagy pénzügyi mozgástere. Mindenképpen növelni kell az ország iránti bizalmat, helyre kell állítani az egyensúlyt. Az új adóintézkedések szerintünk jó irányba mutatnak, mert csökkentik a munkára rakódó adóterheket. Ha a gazdaság újra növekedési pályára áll, és nagyobb lesz a pénzügyi mozgástér, akkor jelentősebb adóreformra is lehetőség nyílik.
– Milyen jellegű adatokat kell a magyar kormánynak és a jegybanknak önök felé kiadnia a magyar államháztartásra vonatkozóan?
– Nincs erre vonatkozó szigorú szabályozás. Szigorú figyelemmel kísérjük például, hogy a hitelprogramban szereplő intézkedéseket elfogadja-e a parlament, s hogy a költségvetési célok teljesülnek-e. Mindehhez természetesen ismernünk kell az államháztartásra, a tartalékokra és a pénzintézetek helyzetére vonatkozó adatokat. Mindent, ami a hitelprogramunk ellenőrzéséhez és a helyzet megértéséhez szükséges.
– Mi az oka annak, hogy az ország által felvett IMF-kölcsön egy részét a bankoknak kell adni? Miért kell megsegíteni az OTP-t és az FHB-t?
– Tavaly októberben, amikor Magyarország hitelért fordult hozzánk, a magyar célkitűzések egyik legfontosabbika az volt, hogy fennmaradjon a magyar bankrendszer stabilitása. Minél előbb helyre kellett állítani az ország iránti bizalmat. Ennek a feladatnak a része volt egy biztonsági háló létrehozatala a bankok számára, megőrizve ezzel a stabilitásukat. A magyar bankokat a devizaszükségletük miatt kellett megsegíteni. Ezeknek a pénzintézeteknek a nyugat-európai bankokkal kell versenyezniük. Az IMF biztonsági hálója bizalmi célokat szolgál a bankok számára, nem kötelező azt igénybe venni.
– Mit gondol, az IMF miért nem örvend népszerűségnek a világban? Miért van az, hogy ha az emberek meghallják az önök nevét, akkor félni kezdenek, és bizalmatlanná válnak?
– A félelem valószínűleg oda vezethető vissza, hogy a valutaalap mindig csak akkor érkezik egy országba, amikor az már nagyon nagy bajban van, amikor súlyos válsággal küzd. Mi akkor érkezünk, amikor az ország gazdasági helyzete már riasztó. Éppen emiatt sokan összekapcsolják a nevünket a krízis okozta bajokkal. Nem árt azonban tudni, hogy az elmúlt években az IMF sokat változtatott a politikáján. A valutaalap a mostani válság kapcsán sokkal nyitottabb politikát folytat. Ehhez kapcsolódik az is, hogy világosan elmondjuk, miért vagyunk jelen egy adott országban, milyen okok miatt szorult az ország a mentőövünkre. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy mi történt volna akkor, ha az IMF nem nyújtott volna segítséget. Csak ezeket a szempontokat figyelembe véve lehet megfelelően értékelni a tevékenységünket.
