Harmincnégy bejelentés érkezett az idén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) ellen. A panaszosok, akik a bank kiemelt ügyfelei, ugyanazt kifogásolják: a bank bombabiztos értékpapírt árult nekik, de amikor azok értéke a töredékére csökkent, erről elfelejtette értesíteni őket. Mi több, az ígért hozamokat annak ellenére fizette a pénzintézet, hogy a papírok majdnem teljesen elértéktelenedtek – így akik nem böngészik át alaposan a számlakivonatot, azok továbbra sem veszik észre, hogy elvesztették a pénzüket.
A magyar ügyfelek elértéktelenedett befektetései mögött a megroppanó amerikai jelzáloghitelek, az ezekre épülő egzotikus és földi halandónak átláthatatlan kötvények összeomlása, valamint az ilyen papírokat kibocsátó belga KBC bank (a K&H anyabankja) drámája áll, amely pénzintézet most többek között a magyar ügyfelekkel fizettetné meg felelőtlenségének árát.
Az ügy károsultjai között sztárok, politikusok, televíziós személyiségek is akadnak – többükkel sikerült beszélnünk, ám nevüket nem vállalták a cikkben, mert attól tartanak, hogy megszólalásuk esetén elpárologna a remény, hogy a bank kártalanítsa őket.
A történet évekkel ezelőtt kezdődött: a K&H privát bankos kapcsolattartói elkezdtek ügyfeleiknek különböző kötvényeket ajánlgatni. Tudni kell, hogy a kiemelt ügyfelek számára ajánlott „privát banki szolgáltatás” lényege épp az lenne, hogy a betétesek pénzére kiemelten odafigyel a bank. A pénzintézet honlapján megtalálható információk szerint a K&H Bank prémium szolgáltatását mindazoknak ajánlja, akik „50 millió forint feletti vagyonukat igényközpontú, magasan képzett tanácsadókkal szeretnék megőrizni és óvatosan gyarapítani”. A tagsági díj negyedévente ötvenezer forint, amiért az ügyfél a tanácsadáson túl számos egyéb szolgáltatást vehet igénybe, például a banki kapcsolattartó akár a lakására is elmegy a pénzügyeket intézni.
A bank belga anyavállalata, a KBC által kibocsátott papírokat a londoni tőzsde körüli utcákról nevezték el: Oxford Street, Regent Street… Ezeket kínálták a kiemelt ügyfeleknek: váltanák át befektetésüket ilyen kötvényekre. Ezek a papírok úgynevezett CDO-kötvények, amelyek mögött hitelek, más kötvények vagy egyéb eszközök állnak fedezetként. Így ebbe a papírba sok más, magas kockázatú értékpapír van „becsomagolva”.
*
Méghozzá olyan konstrukcióban, hogy a CDO-papír valós értékének meghatározása még a profi minősítők számára is megoldhatatlan feladatnak bizonyult – ezért is történhetett, hogy a CDO-k kitüntetett szerepet játszottak a 2008. őszi pénzügyi világválság kirobbanásában: nyilvánvalóvá vált, hogy sok ilyen papír mögött rossz jelzáloghitelek állnak.
Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a hitelválság kapcsán a Magyar Narancsnak adott interjúban így jellemezte a CDO-kat: „Az Egyesült Államokban már a hetvenes évektől kezdve gyakorlattá vált, hogy bizonyos hiteleket összecsomagoltak, értékpapírrá – kötvénnyé – alakítottak, és eladták a befektetőknek. […] [A kilencvenes években] kezdtek ezekbe a CDO-kba kis subprime hiteleket keverni. Mint egy nagy tepsi pogácsába egy egészen kevés mérget. Csakhogy senki nem tudja megmondani pontosan, hol a méreg a tésztában, mennyire egyenletesen oszlik el, vagy mennyire koncentrálódik, egyáltalán mennyi méreg került mennyi tésztába. Kiszaggatták a pogácsát, megsütötték, majd hordták szerteszét: vett belőle boldog-boldogtalan, bankok, befektetési bankok, hedge alapok, banki leányvállalatok – mindenki, akinek vonzó volt, hogy ezek a kicsit mérgezett pogácsák a picinykét magasabb hozam mágikus ígéretét hordozták. Látszólag a kockázat legcsekélyebb jele nélkül – hisz a méreg láthatatlan maradt. […] Így aztán ezek az értékpapírok – kötvények, CDO-k – szétszóródtak a világban, jutott belőlük Európába és Ázsiába, Dél-Amerikába és Afrikába, tán még a Holdra is.”
Tény ugyanakkor, hogy Király Júliától éppenséggel a K&H kiemelt ügyfelei még ma is nyugodtan alhatnának. Emlékezetes, hogy a hitelválság kirobbanásának idején a Magyar Nemzeti Bank alelnöke tavaly őszszel még arról beszélt, hogy a válságnak a magyar gazdaság szereplőire közvetlen hatása nem lesz, és áttételes hatása sem lesz nagyobb, mint a korábbi krízisek idején történt „kilengések”. Talán még akkor sem lett volna késő megnyomni a vészcsengőt, hátha többen időben felébredtek volna. Ám ez a „kilengés” most eléggé fejbe vágta a Kereskedelmi és Hitelbank CDO-kból vásárló ügyfeleit: harmincmilliárd forintnyi megtakarításuk után futhatnak kétségbeesetten.
Mindenesetre az ma már nyilvánvaló, hogy a CDO-t biztonságos befektetésnek nevezni finoman szólva felelőtlenség volt. Kérdéses tehát, hogy a budapesti K&H Bank miért jellemezte legmegbízhatóbb ügyfeleinek – akik külön fizettek azért, hogy a bank befektetéseiket óvja – a CDO-kat az államkötvényeknél is biztonságosabb, ám azoknál némileg magasabb kamatozású befektetésnek. A KBC Dorset Street CDO-kötvényajánlója például ezt a papírt „közgazdasági szempontból ideális” döntésként, alacsony kockázatú, az anyabank tőkéje által védett befektetésként jellemzi. És bár a CDO-kötvényeket tízéves futamidővel árulták, néhány ügyfél most azt állítja, csak az aláírás után jöttek rá, hogy valójában harmincöt éves (!) lejáratú papírokat vásároltak.
Eközben e kötvények egyik jellemzője, hogy nincsenek jelen a tőzsdén, így értékük változása sem követhető nyomon a laikusok által. Sőt az ügyfelek azt sem tudják, pontosan milyen papírokat tartalmaznak, a pillanatnyi értéket is egy úgynevezett indikatív érték határozza meg, vagyis az, amit a bank gondol az árfolyamról.
Ennek következtében e papírokból nehéz idő előtt kiszállni, hacsak a bank vissza nem vásárolja őket az ügyfelektől.
Nem véletlen, hogy egy brit elemző, Neil Collins a The Spectator hetilapban már 2007 őszén pókerpartihoz hasonlította a CDO-k körüli kereskedést. Ki a balek az asztalnál? című cikkében – ekkor ugyanis már sokak számára nyilvánvaló volt, hogy ezek a papírok „mérgezettek” – Collins így fogalmazott a CDO-kötvénypiacról: „Most oly mértékben forrong, hogy magával söpör minden, megfelelő bástyák nélküli pénzügyi vállalkozást. A másodlagos hitelpiac összeomlásakor az igazi kérdés mégis az, kinek a kezében vannak az értékpapírban kifejezett kockázatos tartozások. Úgy tűnik, hogy minden eddiginél relevánsabb a régi pókeres mondás: ha nem tudod megmondani, ki a balek az asztalnál, akkor te vagy az. A kockázatos értékpapírcsomagokat ugyanis azok, akik ismerték annak veszélyeit, továbbadták olyanoknak, akik azzal korántsem voltak tisztában. Ezen ügyfelek teljes mértékben bíztak ügynökeik döntéseiben.”
Ekkoriban a K&H még ajánlott ilyen kötvényeket ügyfeleinek. Hogy aztán egy évvel később szinte észrevétlenül, homályos közleményben tudassa velük: a visszavásárlási garancia megszűnt. Sokan csak utólag értették meg, mit jelent egy tavaly ilyenkor keltezett banki értesítés, amelyben a tudomásukra hozták, hogy egyoldalúan felmondják a CDO-kötvényekre garantált likvid másodpiacot, vagyis azt a szerződéses vállalást, hogy maga a bank vásárolja vissza a kötvényeket, amennyiben a tulajdonos nem tudja másnak eladni őket.
Pedig itt már nyilvánvalóvá válhatott volna, hogy a magyar partiban ki lesz a balek az asztalnál…
Az összeomlásnak később voltak jól látható jelei: a Fitch hitelminősítő intézet például már tavaly márciusban leminősítette és figyelőlistára helyezte a KBC csoport által kibocsátott egyes CDO-kötvényeket. Igaz, erről a magyar bank „elfelejtette” értesíteni az ügyfeleit, pedig olyan kötvény is akad, amelyik a legmagasabb, AAA osztályról öt lépcsőt esett vissza. A privát bankos kapcsolattartók akkor sem figyelmeztették az ügyfeleiket, amikor – a gazdasági világválság legelső szakaszában – a papírok értéke zuhanni kezdett, így az ügyfelek arról sem tudtak dönteni, hogy kis veszteséggel ugyan, de megpróbálnak-e gyorsan kiszállni az üzletből.
A pénzpiaci válság hatására a KBC bank számára – amelynek komoly érdekeltségei vannak Közép- és Kelet-Európában is – a válság miatt a belga központi és tartományi (flamand) hatóságok több lépcsőben öszszesen 22,5 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomagot, egész pontosan kezességvállalást voltak kénytelenek biztosítani. A belga sajtó elsősorban a pénzintézet amerikai kapcsolatait okolja a nehézségekért, de a KBC elismerte, hogy tavaly hitelveszteségei voltak többek közt Magyarországon is. A csontvázak sorra dőltek ki a szekrényből – egyes CDO-kötvényeket kénytelenek voltak nullára (!) leírni –, és ez kiverte a biztosítékot a helyi politikusoknál is. Dirk Van Mechelen pénzügyminiszter liberális politikustól szokatlan hangnemben fakadt ki a bank vezetői ellen, így fogalmazva: „Megbocsáthatatlan hibákat követtek el a maximális profit utáni határtalan kapzsiságukban.” Talán nem független az eseményektől az sem, hogy ebben az időszakban a bank egyik vezetőjén szívműtétet kellett végrehajtani.
A Fitch leminősítése, de még a válság miatti értékvesztés is visszhangtalan maradt, így a károsultak zöme véletlenül vette észre később, hogy mondjuk az ötvenmillió forintnyi megtakarítása hárommillió forintot sem ér! Mivel a K&H az idén áprilisban a kötvények utáni hozamot rendben kifizette, elképzelhető, sokan még nem is tudják, hogy a befektetett pénzük időközben odaveszett – nem kevesen ugyanis csak azt követik, hogy a pénzük megfelelően kamatozik-e, és nem ellenőrzik folyamatosan a tőkerész értékét.
A bank honlapját kutatva rábukkantunk egy Tájékoztatás a Regent Sreet kötvények tulajdonosai részére című közleményre, de ez olyan bonyolult szaknyelven van írva, hogy a laikus csak azt érti meg belőle: valami baj van valahol. Erre egyetlen példa: „Az aktuális kamatfizetési időszak vonatkozásában megerősítjük, hogy a kamat összege 100 százalékban kifizetésre kerül, és az Ön befektetett tőkéje érintetlen marad legalább az aktuális kamatfizetési időszak végéig, mivel a CDO-referenciaportfólióhoz tartozó adósokat érintő semminemű – a következő kamatfizetést megelőzően bekövetkező – hitelesemény (pl. csőd) nincs hatással sem az Ön befektetett tőkéjére, sem a kamatfizetésre, egészen a következő kamatfizetési időszak kezdetéig.” A nyakatekert mondatok elemzésére nekünk is szakértőkhöz kellett fordulnunk, akik úgy fogalmaztak: a tájékoztató tipikus „homokba dugom a fejem” mentalitásról árulkodik, hiszen azt mondja: a fordulónapig nem történt esemény, ergo nincs baj. Igaz, hogy másnap lehet akár százszázalékos is a tőkevesztés, de ez majd csak a következő értesítéskor derül ki!
Úgy tudjuk, a pénzük elvesztését sérelmező panaszosok némelyikével a bank egyéni alkuba kezdett, ötvenszázalékos kárenyhítést ajánlott fel „az évek óta fennálló jó viszonyra való tekintettel”, de egyeseknek még többet ígért, nem tudni pontosan, milyen alapon. A K&H viszont nem készpénzzel, hanem egy egyelőre homályos konstrukciójú értékpapírcsere ígéretével nyugtatgatja a CDO-ügy károsultjait, akik közül sokakat tavaly ősz óta tart bizonytalanságban.
A panaszosok egy része beadványt nyújtott be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez. Akadnak olyanok, akik úgy vélik, a PSZÁF túl lassan reagált a beadványukra, és azt is sérelmezik, hogy a hatóság nem értesítette őket a vizsgálat eredményéről, és a bankot elmarasztaló határozatot csak utánjárással tudták megszerezni. Úgy tudjuk, ezután több ügyfél beperelte a bankot, teljes kártérítést követelve.
A PSZÁF a lehető legnagyobb, tízmillió forintos büntetéssel sújtotta a K&H-t, ám a határozat teljes szövegét csak azoknak a károsultaknak adja ki, akik igazolják, hogy a határozatra szükségük van joguk érvényesítéséhez. A PSZÁF honlapjára feltett pár soros tájékoztatóból is kiderül, hogy a pénzintézet súlyosan megsértette a tőkepiaci törvényt, de a vádirattal felérő teljes dokumentum nem elérhető.
A felügyeletet természetesen mi is megkerestük kérdéseinkkel. A válaszból kiderül: a K&H-ügyben eddig harmincnégy panasz érkezett be hozzájuk, és bár nem mindegyik panaszos jelezte beadványában az értéket, akik megtették, azok kára összesítve megközelíti a hárommilliárd forintot. (A PSZÁF egyébként tudja a kárérték összegét, hiszen vizsgálatot folytatott a pénzintézetnél, de a pontos összeget nem árulhatja el, mert az üzleti titok.)
Megkérdeztük azt is, véleményük szerint hogyan fordulhat elő, hogy az elértéktelenedett kötvények után is rendben fizetik a kamatot, és ezt a választ kaptuk: „A hozamot a kibocsátók fizetik a kötvények után, melyek működő cégek, ugyanakkor a papíroknak nincs likvid piacuk.” Ezt a mondatot sem egyszerű értelmezni, ugyanis senki sem tudja, pontosan milyen papírok vannak az egyes kötvények mögött, így aztán azt sem, miből fizeti a kibocsátó a hozamot. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a kötvény értékét a kibocsátó nullára írja le, de azért a hozamát kifizeti.
Kíváncsiak voltunk arra is, megállapodhat-e a kárrendezésről a bank eltérő módon az egyes ügyfeleivel, még akkor is, ha azok ugyanolyan kötvényeket vásároltak. A válasz igen, mert ezzel nem sértenek semmilyen szabályt, ráadásul az értékesítés módja eltérő volt ügyfelenként. A bankot elmarasztaló határozat szövegét azért nem hozzák nyilvánosságra, mert – írják – az üggyel kapcsolatos iratokba (miután azok banktitkokat tartalmaznak) a releváns jogszabályok szerint a sajtó nem, csak az ügyfél tekinthet be.
A Figyelő gazdasági hetilap szerint ezekben a napokban több száz CDO-károsult perelhet, mivel „a károsultak szerint abban a pillanatban szembesültek azzal, hogy a bank megtévesztette őket, amikor értesítést kaptak a CDO-k visszaváltásának megszüntetéséről, a másodpiaci likviditás hiányáról”. Mivel ez tavaly júniusban történt, és az ügyfél megtévesztésének jogcímén egy éven belül lehet keresetet indítani, a károsultak a 24. órában vannak! Érdekes a lap egy korábbi cikkére reagáló olvasó levele is, aki számára így állt össze az ügy kronológiája: „Az anyacég, a belga KBC bank szinte biztosan tisztában volt a tényekkel. Észlelve a pénzpiaci válság [a levélíró valószínűleg itt a világválságot megelőző 2007-es likviditási válságra gondol – A szerk.] révén létrejövő veszteségeit, utasítást adott a magyar leányvállalatának, a K&H Banknak arra, hogy gyorsan szivattyúzzon ki pénzt az ügyfeleitől a lyukak betömésére. Erre enged következtetni egyrészt az események időrendisége is. Ugyanezt a gyanút támasztja alá, hogy a kötvényvásárlással csomagban értékesített hitelek megítélése és óvadékolása rekordgyorsasággal, minimális formalitásokkal zajlott.”
Az olvasó feltevése természetesen csupán hipotézis, amely mögött nincsenek bizonyítékok, legfeljebb abba jól illő tények és értesülések.
Természetesen megkerestük a K&H Bankot is, hogy nyilatkozzanak a különös ügyben. Nyilatkozó nem került, ám a sajtóosztály válaszolt az írásban feltett kérdéseinkre. (A Figyelő cikkével összevetve kiderült, egyes pontoknál szóról szóra a nekik pár hete elküldött szöveget másolták át a Magyar Nemzetnek küldött levélbe is.) „Nagyságrendileg mintegy 30 milliárd forint a névértéke ezeknek a kötvényeknek” – válaszolták, ám az érintett ügyfelek számát nem árulták el, és üzleti titoknak minősül az is, eddig hány panaszossal állapodtak meg a kárrendezésről.
Arra a kérdésünkre, hogy miként tudnak most is hozamot fizetni, ezt válaszolták: „A kötvények továbbra is, még a jelenlegi változékony piaci körülmények közt is teljesítenek. Az ügyfelek a befektetéseik után járó teljes kamatot megkapják. Azonban olyan hiteleseményekre került sor – valamint a kockázatos piacra való tekintettel további hasonló eseményekkel kell számolnunk –, amelyek azt követően, hogy megerősítésre, értékelésre és elszámolásra kerülnek, hatást gyakorolhatnak az értékpapírok névértékének visszafizetésére, valamint a további kamatfizetésre.” A legutolsó mondatot sajnos nem tudjuk értelmezni, egy fontos gondolat azonban még volt a válaszban: „A K&H vezetése kiemelten kezeli az ügyet. Az elkövetkező hónapokban egyenként vizsgálja meg az összes ügyfél ügyét, akik CDO-mögöttessel rendelkező kötvényeket vásároltak. Nagyszámú magasan képzett szakértő vizsgálja a befektetések aktuális állapotát és a helyzet tisztázására irányuló kérelmeket. Amennyiben egy alapos vizsgálat a banknál hiányosságokat tár fel, a K&H Bank megpróbál megoldást találni az ügyféllel. Minden esetet egyformán kezelünk, ahol a befektetők hasonló helyzetben vannak, habár egyenlő bánásmódot nem garantálhatunk annak a ténynek a fényében, hogy minden esetnek megvannak az egyedi és megkülönböztető jellemzői.”
A károsultak nagy része arról panaszkodik: nem elég, hogy a bank megtévesztette őket, és elveszítették megtakarításaikat, még bocsánatkérésre sem futotta erejükből, csak húzzák az időt.
– Ha a K&H Bank így bánik a kiemelt ügyfeleivel, akkor mire számítson Mari néni, aki néhány tízezer forintját viszi be hozzájuk? – teszi fel a kérdést egyikük, aki most már akkor is boldog lenne, ha egyetlen forint kamat nélkül ugyan, de visszakapná sokévi munkájának megtakarításait.
A K&H Bank különben az idén májusban rangos elismerésben részesült. Az EMEA Finance magazin a „Legjobb külföldi tulajdonú bank Magyarországon – 2008” címet adományozta neki.
Ha az értékpapírok minősítésének gyakorlatát vesszük alapul a pénzintézetek világában, igazából nem is érdemes megkérdezni, mi alapján.
atomerőmű
Reális cél lehet „Paks III”
