A káosz rendőrsége

Meglehetős zavaradottságra utal az az intézkedéssorozat, amelyet a rendőrség produkált a hét végén. Azt követően, hogy a Fővárosi Ítélőtábla fellebbviteli tanácsa múlt csütörtökön jogerőre emelte a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló elsőfokú ítéletet, nyilvánvaló volt, a rendvédelmi hatóságnak fogalma sincs, mit kellene tennie.
A tanácstalanságot Bencze József országos főkapitány úgy próbálta leplezni, hogy nyilatkozatokat tett: a testület határozottan kiáll majd a törvényességért. Mihelyt azonban konkrétumokról kellett volna beszélnie, világossá vált: Bencze valójában fél, nyomasztja a felelősség.
A rendőrfőnök a közönség tudomására hozta: semmi olyan összejövetelt nem engedélyeznek, amely a bíróság jogerős ítéletét próbálná kritizálni. Ez a kijelentés erősen vitatható, hiszen az igazságszolgáltatás döntését tisztelni kell ugyan, de az nincs előírva, hogy ne mondhatnának róla véleményt akár az érintettek is. Sőt, a nyilvános tárgyaláson elhangzott szóbeli indokolás arra enged következtetni, hogy az ítélet alapos elemzést követel. Még nem volt példa rá, hogy a szervezetként be nem jegyzett mozgalom szervezetének feloszlatását kimondták volna.
A rendőrség vezetői az ítélethirdetés után azt a koncepciót dolgozták ki, hogy garázdaság szabálysértésére hivatkozva mindenképpen megakadályozzák a demonstrációt. Vagyis azt, hogy a gárda egyenruhájában vagy az ahhoz hasonló öltözékben a köztéren megjelenő emberek kifejezzék álláspontjukat. A határozott fellépés szándéka dicsérendő lenne, ha a hatóság emberei nem gabalyodtak volna bele már az események kezdetén az állítólagos jogi ellentmondásokba. A bíróság a gárdát mint zárt alakzatban felvonuló, egyenruhát viselő testületet nevezte félelemkeltőnek, önmagában a fehér inget és a fekete nadrágot nem tiltotta be. Bencze érvelése alapján a rendőrség az utcán bárkit bármikor lekapcsolhatna, se vége se hossza nem lenne az önkényes megítélésnek. A Jobbik elnöke ráadásul nem viselt hasonló öltözetet. Azzal, hogy őt hátrabilincselt kézzel mégis a rendőrautóhoz vonszolták, és előállították, valószínűleg csak azt érték el, hogy a jelenetet rögzítő képek hatásos propagandaeszközként szolgálnak majd. Akár öt százalékot is javíthatnak a radikális párt népszerűségén és majdani választási eredményein.
Az ügy mostani állása szerint hiba volt az is, ahogyan a Erzsébet téri gyülekezést megítélték. Mód lesz ugyanis rá, hogy hónapokig vagy akár évekig tartó vita bontakozzék ki a gyors reagálású véleményközlés, a spontán tüntetés mibenlétéről. Így történt ez azt követően is, hogy a rendőrség a Medgyessy–Nastase találkozó után feloszlatta a Kempinski Hotel előtt tiltakozó emberek demonstrációját. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ennek kapcsán tudatta a magyar állammal, hogy a véleménynyilvánítás adott esetben bejelentés nélkül is megilleti az embereket.
A rendőrség az elmúlt hét évben, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány működése alatt tüntetések tucatjait tiltotta be, oszlatta fel politikai megfontolásból, jogi alap nélkül. A rend védelmére nem maradt ereje. Teljességgel elveszítette hitelét. Ehhez járult, hogy a szaktárca vezetője személyesen is beavatkozott egyes rendőrségi eljárásokba, emellett a gyülekezést korlátozó büntetőparagrafusokat terjesztett elő. Határozott, törvényes, arányos, olykor kemény hatósági fellépésre ugyanakkor minden korábbinál nagyobb szüksége volna a társadalomnak. Az újabb átszervezések ígérete nem segít. A kormányzatban tapasztalható káosz és fejetlenség – a hét végi események is tanúsítják – csak növeli a rendvédelem bizonytalanságait. A helyzetet a polgárok mértéktartó viselkedése mentheti meg.