Le(csengő) barackok

Egyre bosszantóbb és érthetetlenebb az a sokéves gyakorlat, amit a hivatalos források megpróbálnak hivatalosan beletuszkolni a fejembe. Hogy tudniillik az úgy volna rendjén, hogy Szabó bácsi meg Szabó néni, akik évtizedek óta málnát termelnek Nógrádban, szépet, gyönyörűt és finomat, idegenedjenek el a málnásuktól. Amikor a kis piros bogyó megjelenik a málnabokron, akkor Szabóék minden aktuális munkát félretéve málnát szüretelnek. De nemcsak ők, Szabó bácsi nagyfia, a gyerek az iskolaszünet miatt, de még a szomszédék Ilikéje is besegít, ha szabad még ilyet, és Gyurcsány nem osztott ki a szomszéd megsegítése címén néhány év fogházban eltöltendő büntetést.
Szóval telik a sok málnás rekesz, és én mindjárt el is vesztem a fonalat. Mert azt hinném, Szabóék felkerekednek, kocsiba rakják a málnát, vagy epret, cseresznyét, köszmétét, meggyet, irány a nagyvárosi piac, ahol is a szép friss és gusztusos áru szemvillanás alatt elkél. Hát ez valahogy évtizedek óta álom csupán, miközben az aktuális gyümölcs faluhelyen lerohad a fákról, szedetlenül szárad le a bokrokról. A fogyasztónak nem lenne tiszte tudni, hogy a felvásárlásba bekapcsolódó lánckereskedők hogyan és miként használják ki a tehetetlen őstermelőket. De persze tudja. Tudja, hogy a termelők idegeivel játszva minimálisra nyomják az árakat, sőt az sem érdekli őket, ha rárohad a termés a gazdára. Megérdemli. Nem akarja elfogadni a filléreket! Ami pedig eljut hozzánk vagy a plázák és a szupermarketek zöldségesstandjaira, az selejten innen és selejten túl, alig valami. Gyümölcsnek ható szemfényvesztés. A nagyobb szupermarketekben a zöldség-gyümölcs kínálat nemcsak szegényes, de többször selejtes is. A zöldség még csak-csak elmegy, mert a sárga- és fehérrépa hősiesen állják a szállítást, a hagymához sem kell különös gondosság, de a gyümölcsök…, az más.
Ha szorgos fogyasztók vagyunk, akkor megtapasztaljuk, hogy a plázákban és a szupermarketekben valahogyan olyan dinnye, olyan körte, barack vagy eper található, amelyekből hiányzik az íz, az aroma. A honi kereskedelem arra büszke, hogy Brazíliából hozhat dinnyét, Spanyolországból barackot és olaszból szőlőt. Ezeket vagy félig éretlenül szállítják ide, vagy a külföldiek gusztusa a sterilen ízetlen gyümölcsöt preferálja. Egy jó magyar görögdinnyét, egy honi őszibarackot, egy tálca minőségi epret nem sikerült még az idén beszerezni. Az életben azért nem ilyen lehangoló, hiszen a Szedd magad! akciók bizonyítják, hogy mézédes, finom, hars és leves gyümölcsök várták évekig a szorgos háziasszonyokat. Azt is tudni illik, hogy a fővárosban alig-alig van zöldség-gyümölcs kis bolt.
Amelyik viszont megmaradt, annak híre van, és az igényes vevő kénytelen keresztülutazni a városon egy friss főzetnyi szegfűgombáért. Menjünk be a sarki szupermarketbe reggel. Még van némi igyekezet és rend arra nézvést, hogy a friss vagy annak sugallt gyümölcsök bedobozolva, bezacskózva várják a vevőket. Délután már csak a szétmoncsolt, összenyomorgatott, tépett és ütődött maradék árválkodik a polcokon. Ha nem penészesen, mint ebben a szezonban az eper, ha nem mozog a kukactól, mint a többnapos cseresznye, és nem fonnyadtan ráncos, mint az isten tudja, honnan idetévedt alma. Vettem egy műanyag rekesznyi őszibarackot. Látszatra szabályos gyümölcs. A tetején található szemek kőkemények, az alján viszont az egész sor barna a rothadástól. Szóval egyegységnyi ehetetlen barack. Kidobott pénz. Talán valamelyik piacra kéne kimenni. És ezzel visszajutottunk mondókám elejére.