Magyar rizst a szaúdiaknak?

Befektetési alapon keresztül szereznének arab pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy abból a hazai rizstermesztést felfuttassák. Az alapötlet szerint az alap biztosítaná a forrásokat a termeléshez, a gazdálkodó pedig a földet, illetve a munkát. Az arabok így rizshez, a hazaiak pedig pénzhez és biztos termelési lehetőséghez juthatnának.

Egy oxfordi vendégeskedése során, a véletlennek köszönhette Róna Péter közgazdász az ötletet, hogy az arab országok számára termelhetnének rizst a hazai gazdálkodók. Lapunk megkeresésére arról számolt be, hogy az említett angliai üzleti vacsorán az ottani szaúdi kereskedelmi attasé vezetője mellett ült, aki arról számolt be, hogy országa 1,2 millió tonna rizst kénytelen importálni. Mivel az indonéziai és thaiföldi rizsexporttilalom egyre nagyobb gondokat okoz, a közel-keleti ország új lehetőségeket keres. Hazaérve Róna Péter korábbi munkatársának, Blága Lászlónak, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. jelenlegi vezérigazgatójának számolt be ötletéről, aki elgondolkodott a lehetőségen. Róna Péter elmondása szerint nem fűződik az ügyhöz üzleti érdeke, ám amennyiben létrejön a tervezett cég, akkor annak igazgatóságában foglalna helyet.
Az alapötlet szerint Hunrice néven létrehoznának egy befektetési alapot, amelynek részvényeit valamelyik közel-keleti ország befektetőinek adnák el. Számításaik szerint hosszabb távon összesen 57 ezer hektárra lehetne kiterjeszteni a jelenlegi 2600 hektárról a hazai rizstermesztést. Ehhez több lépcsőben 200 millió eurót (körülbelül 56 milliárd forintot) kellene bevonni, amivel a földeken megteremtenék a technológiai feltételeket, ezen belül pedig főként az öntözési rendszert fejlesztenék ki. A Hunrice lényegében úgynevezett integrátorcégként segítené a gazdálkodókat. Ez azt jelenti, hogy biztosítaná a termelési feltételeket, amiért cserében a gazdálkodók leszállítanák a megállapodásban szereplő rizsmennyiséget. Róna Péter számításai szerint a termés 70-75 százalékát kellene leadniuk a gazdáknak, tehát a bevétel mintegy 25 százaléka náluk maradna, miközben a Hunrice biztosítaná a termeléshez szükséges feltételeket. Vagyis – tette hozzá – szó sincs arról, hogy arab országok cégeinek szeretnének földbérleti jogot biztosítani, vásárolni pedig a törvények alapján sem tudnának termőföldet.
Róna Péter barátja, Blága László arról számolt be a Heti Világgazdaságnak, hogy a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. az alapötlet nyomán egy üzleti tervet mutatott be tavaly nyáron az agrártárcának. Ebben harminc évre, 15 milliárd forintos költségvetéssel és 15 ezer hektáros terület bevonásával számoltak. A megtérülési idő ez esetben viszont már húsz év lehet. A Hunrice alapkezelő forrását Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek befektetői adnák. Az alapkezelő hat, egyenként 2500 hektár bérelt földön gazdálkodó társaságot hozna létre. Ezen cégek kilencvenszázalékos tulajdonosa az alapkezelő lenne, tíz százaléka pedig a hazai gazdaságoké maradna. A 15 ezer hektáron becslésük szerint ötvenezer tonna rizs teremne, amit az arab országokba exportálnának. Blága szerint a felvásárlási ár annyi profitot hozna, hogy a harmincéves futamidő utolsó tíz évében a magyarok gond nélkül megvásárolhatnák az e célra létrehozott társaságokat. Blága verziója annyiban tér el Rónáétól, hogy negyedakkora területtel és költségvetéssel számolt, másrészt pedig az arabok, a befektetési alapon keresztül, mégis földbérlőké válhatnak.