És ha?

A vasárnap éjfél előtt vagy hétfő hajnalra virradóan a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kislétán fegyverrel megölt 45 éves B. Mária és súlyosan megsebesített lánya elleni merényletnek cigány a szellemi felbujtója. Ezt a balliberális sajtóból tudhatjuk, amely köztudomásúan tiszta forrás: „akik gyilkolnak éjszakánként azok nem felindultságból, hanem előre kitervelt módon, a legaljasabb módon, ahogy gyilkolni lehet! mocsok tetű orbanviktor, meg az a sok üresfejű barbár, aki ezt a vadparasztot követésre alkalmasnak találja”.
Ezt a kommentárt – megőrizve annak eredeti helyesírásával, amelynek minősége az internetes hely patrónus kormánya hétéves teljesítményének hű tükre – a Népszabadság online-on a lap kislétai helyszíni riportja váltotta ki. És mint szintén balliberális forrásból „tudjuk” jó ideje, Orbán Viktor minimum cigány.
Ez az egyik bőr. A lehúzott másik bőr, mint megszoktuk, a „szélsőjobb”, „rasszista” elkövető. Azt pedig szintén ugyanezen tiszta forrásból tudjuk, hogy a hazai pályán a jobboldal és a szélsőjobb átfedi egymást. Az a tény, hogy Pénzes Sándor, Kisléta véletlenül szocialista polgármestere kizártnak tartja, hogy rasszista indítékú gyilkosságot követtek volna el, nem számít, mert a raszszistabiznisz fővárosi különítménye már az ellenkezőjével vádolja a magyar népet. Mint szokta: alaptalanul és galádul. A Mortimer-esettől a pécsi gyilkosságig. Már amikor kiderült. Vagyis kiderült, hogy a fröccsöntött „rasszista” vádból cigány elkövető lett. A többit sajnos a tehetetlen és erőforrásait az autósok tartalék izzóinak ellenőrzésére fecsérlő rendőrség képtelen kideríteni. Vagy nem is akarja.
De várjunk még! A helyszínen termett megélhetési rasszistázók egyike, Iványi Gábor igazi lelkészi szókinccsel jelentette ki: „egy gyáva féreg már álmukban gyilkolja a cigányokat”, majd behívta az ENSZ kéksisakosait. Másikuk, Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, volt SZDSZ-es képviselő kijelentette: „egyértelműen” rasszista indíték állhat a gyilkosság mögött.
Az, hogy a kormány illetékes fő tisztségviselői Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztertől Bencze József országos rendőrkapitányig minden bizonyíték híján ugyancsak rasszista indítékról beszélnek, nem igazán meglepő. A szélsőjobb terrorcselekménye bizonyítására a szélhámosságtól sem visszariadó Draskovicsról tudjuk, mindenre képes politikai napirendje „alátámasztására”, míg a rendőrkapitány által irányított rendőrségnek az ártatlanok gyilkosként bemutatása melletti elkötelezettségét csak az múlja felül, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények tetteseit képtelen elfogni, ha azok elkövetésével kormánypolitikusok közvetetten vagy közvetlenül a „jobboldalt” vádolják.
Miután demokráciában esélyegyenlőség van, bizonyíték híján spekulálni nekünk is szabad: e merénylet körülményei arra mutatnak, hogy a tetteseket nem igazán a „rasszista szélsőjobb” térfélen kell keresni. Számos országtól eltérően ugyanis Magyarországon a „rasszista szélsőjobb” nem egészen az: kezdve attól, ahogyan az emlékezetes Hollán utcai jegyiroda elleni tüntetés előtt a Jászai Mari téren a „nácikhoz” beszélő idős, magát holokauszt-túlélőként bemutató asszonyt e tömeg lelkesen megtapsolta, vagy a cigányokat védő gátat építő Magyar Gárda nehezen írhatók le e fogalommal. Ráadásul nincs olyan szélsőséges honlap, amely dolgos cigányokat külön támadna. Ennek alátámasztására – ismét roppant kínos – „csupán” empirikus bizonyítékok állnak rendelkezésre: kéretik őket átfutni.
Ellenben az a tény, hogy közvetlenül a Cozma-gyilkosság és most, a Draskovics-fiaskó után is tisztességesen élő cigányok estek áldozatul, azt mutatja, itt valami nem „stimmel”. És az sem, hogy a válság sújtotta országban a rendőrség pillanatok alatt a nyomravezetői jutalmat 100 millió forintra duplázza akkor, amikor jobb gazdasági időkben a legszörnyűbb gyilkosság esetén is csupán közfelháborodásra hajlandó akár egymillió forintos ilyen díjat kitűzni. Nem. Ahogyan a korábbi cigány áldozat, úgy B. Mária és vele élő lánya kiszemelésekor is a jelek szerint a tetteseket politikai kalkulus vezette.
Emlékezetes Joseph Conradnak a múlt század fordulója után írt nagyszerű regénye, A titkosügynök, amelyben a terroristák Londonban arról tanakodnak, hogy mit robbantsanak fel. Az ördögien hidegen számító terroristáknak azért esik választásuk a greenwichi csillagvizsgálóra, mert tudják: ha egy senkinek nem „ártó” objektumot robbantanak fel, mindenki rettegni fog, hogy ő is lehet áldozat. A gyilkosok mintha hasonlóan gondolkodtak volna: ha tisztességes cigányokat ölnek, minden cigány rettegni fog. Kitől? „Természetesen” a szélsőjobbtól, amely nálunk – hála a médiának – átfedi a jobboldalt. Márpedig akár a Cozma-gyilkosság után Tatárszentgyörgyön, ahol a felgyújtott házból menekülő apát és ötéves kisfiát lőtték le ismeretlenek, a Magyarok Nyilai-ügyben végzetesen felsülő Draskovics esetét követően politikailag égetően szükség volt ismét a jobboldalra „lőni” és tovább szítani azt az etnikumok közötti polgárháborús hangulatot, amelyet az SZDSZ és segítségével az MSZP itt húsz éve tüzel.
A kislétai gyilkosság után egy svájci internetes portál azt írta, Magyarországon az elmúlt hónapokban sorozatosan támadtak meg romákat, de „egyetlen esetben sem találták meg a tettest”. Ami a tetteseket illeti, a jobboldalnak nincs lelkiismeret-furdalása. Tőle több száz millióra is növelhetik a nyomravezetői jutalmat. Az FBI-on kívül behívhatják a kéksisakosokat is – hátha ők netán a bűnözőket lövik le. De remélni egyet remél. Azt, hogy – mivel nincs tökéletes bűncselekmény – e tettek elkövetőit is elkaphatják. Netán a jövő évi választások után.