Hunvald álneve üzenet

Különös egy lovagkor ez, ahol Medgyessy Péter szt-tiszt a francia becsületrend tulajdonosa lehet, Hunvald pedig lovag. Vagyonának zárolásakor az ügyészség nyilvántartásba vette értékeit: nagy értékű óragyűjteményét, öt ingatlanát és tizenkét autóját

Kezdő újságíróknak valamikor azt tanították: az nem hír, hogy egy kutya megharapott egy postást. Hír az, ha a postás harapja meg a kutyát. Lehet, hogy ma már ez is érvényét vesztette. Ahhoz kell egy rendezett társadalom, hogy valamiről kijelentsük: nem, ez a dolog azzal az emberrel abban a tisztségben nem fordulhat elő. A rendészeti miniszter nem foghatja bűnözők pártját. A kisebbségi képviselő nem károsíthatja meg a hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozó gyerekeket. A főrendőr nem verethet agyba-főbe nemzeti ünnepen védtelen járókelőket. Az egészségügyi tárca vezetője nem járhat élen lobbicsoportok eszközeként a magyar egészségügy szétverésében. Az oktatási miniszter nem adhat ki a tanárok, tanítók tekintélyét gyengítő rendeletet. A megválasztott polgármester nem lehet a rábízott kerület lakosainak kifosztója.
Mindez, tudjuk, nem így van. A felsorolt példák csak egy rendezett társadalomban, működő demokráciában természetesek. Ma ezek csak afféle levegőben lógó, tényekkel nem igazolható, idealisztikus kijelentések, nagyjából mindegyiknek az ellenkezője az igaz. Ott tartunk, hogy a szabály elkerülése a szabályszerű. A visszaélés a természetes. A botrány az, ami nem meglepő. A csalás, a hazudozás nem különleges, sokan már nem is ítélik el. Hozzászoktunk, mint sejtjeink a rákkeltő színezékekhez, adalékanyagokhoz.
Néha azért kérdezzük meg magunkat, egymást: másképpen nem lehet?
A hatalmas ingatlanpanamába bonyolódott, jelenleg letartóztatásban lévő erzsébetvárosi MSZP-s polgármester, Hunvald György viselt dolgait elég részletesen taglalta a sajtó. Jó érzés tapasztalni, ahogyan a baloldali média kezd fölzárkózni híradásainak tárgyilagosságában a jobboldali orgánumokhoz. Néhány éve ez még egészen másképp volt: gondoljunk csak a Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető cégek gyanús ügyleteiről való hallgatásukra.
Az erzsébetvárosi panamában eddig összesen tizenhat önkormányzati ingatlant értékesítettek gyanús körülmények között, s a zsebből zsebbe került vesztegetési pénzek összesen 346 millió forintra rúgnak. Az éveken át zavartalanul folytatott korrupciós ingatlaneladások a nyomozás eddigi adatai szerint 970 millió forint kárt okoztak az erzsébetvárosi önkormányzatnak. A csalással, károkozással vádoltaknak voltak további terveik is, csak hát közben lebuktak. Megdöbbentő, hogy milyen későn. Megdöbbentő, hogy az MSZP–SZDSZ-kormányok idején éveken át lehetett lopni, csalni, vesztegetni, gyanús eladásokba bocsátkozni egy önkormányzat élén. Gondoljunk csak bele: az egyik legszegényebb, legtöbb idős ember által lakott kerületről van szó. Milyen lehet ott élni egy nyolcvanéves embernek azzal a tudattal, hogy szűkebb pátriája élén csalók, korrupt nyerészkedők állnak, akik a saját zsebüket tömik? Más önkormányzatoknál még a kerület lapjában is azt javasolják az idős embereknek, hogy ne engedjenek be a lakásukba idegeneket. Erzsébetvárosban vajon mit tanácsolnak? „Ne tessék beengedni a polgármestert és párttársait!”? Vagy ezt javasolják: „Ha csöngetnek, s az illető igazolja magát, hogy önkormányzati tisztségviselő, azonnal tessék hívni a rendőrséget!”?
Hunvald György bizonyosan sok akciófilmet látott, mert letartóztatása előtt megpróbált a hatóság elől elmenekülni. Vidékre utazott, és kivett egy szállodai szobát. A recepción bejelentkezett, s mint a filmekben látta, nagy ravaszul nem a saját nevét írta a kötelezően kitöltendő adatlapra.
Az újságok először nem adták hírül, milyen néven jelentkezett be a szökésben lévő korrupt polgármester, de valahogyan mégis kiderült: Hunvald György a sajátja helyett a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjének nevét írta be a szállodai recepción. Különös, hogy ezt a fejleményt mindenki csak Hunvald tréfás kedvének tulajdonította, holott ez korántsem humor, inkább patologikus jelenség, és persze mélységes cinizmus. Ez a névválasztás valójában üzenet a főügyészségnek. Annak a felborult világnak a bizonyítéka, ahol nevetséges a törvény, és még nevetségesebb az igazságügy. Hunvald cinizmusát ugyanaz táplálja, ami Kulcsár Attila önbizalmát, midőn egy lapunknak adott interjúban fölsorolta, hogy a Fővárosi Bíróság mi mindenben fogott mellé, és lekezelően hozzátette: ügyfelei tudhatták, hogy ha nejlonzacskóban kapják a milliókat, az nem lehet szabályos. Hogy a nejlonzacskót tartó kéz az ő keze volt, az Kulcsár Attila számára alighanem lényegtelen mellékkörülmény.
Ez a társadalom erkölcsileg olyan gyenge, az igazságügyi szerveknek oly kevés tekintélyük van, hogy még a bűnözők is félvállról veszik, megvetik őket, gúnyt űznek belőlük. Hunvald pestiesen szólva hülyére vette a Központi Nyomozó Főügyészséget, fityiszt mutatott nekik. Mit jelent az, hogy a főügyészség emberének nevét írta be a sajátja helyett? Azt, hogy „lehetnétek ti is a helyemben!” Nincsen félelem egy Kulcsár Attilában vagy egy Hunvald Györgyben, arról meg aztán ne is álmodjunk, hogy bűntudat kél bennük – ehhez katartikus változásokon kellene keresztül menniük. Zuschlagról hallottam, a börtönben orosz irodalmat olvas – nem tagadom, fölötlött bennem, ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy rálásson arra a kisszerű bagázsra, amelynek a közepén tevékenykedett. De jobb, ha félretesszük idealizmusunkat, mert álkulcs lesz e vaskor megértéséhez. Miért is venné komolyan Hunvald annak a társadalomnak az igazságszolgáltatását, amelyben munka nélkül is folyósítják neki a fizetését? Miért kellene tartania attól a világtól, ahol úgy utalnak át neki fél évre nyolcmilliót, mintha mi sem történt volna? S a lényeg valahol ez a „mintha mi sem történt volna”. Kapitális gazemberek rabolhatnak, fosztogathatnak, emberek sorsa, családok tragédiái, életek múlnak rajtuk, s amikor lebuknak, minden marad a régiben, nem éri őket kár, sőt, az érdeklődés középpontjába, a média tenyerére kerülnek. De hát miféle értékítélete lehet egy olyan társadalomnak, amelyben nincsenek, vagy folyamatosan nevetségessé vannak téve az értékek? S ha a társadalom a fehérgalléros bűnözőivel szemben nem képes értékítéletet megformálni, akkor ők ugyan miért ítélnék el önmagukat? Bűnük saját szemükben csak egy van: hogy lebuktak. Hogy nem voltak elég ügyesek.
Meglepett, hogy Hunvald György tagja egy máltai lovagrendnek. (Ebből is több van, Hunvald a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetségébe tartozik olyan hozzá hasonló lovagokkal együtt, mint Schmuck Andor, Bárándy Gergely vagy Lasz György, az In-Kal Security vezetője.)
Különös egy lovagkor ez, ahol Medgyessy Péter szt-tiszt a francia becsületrend tulajdonosa lehet, Hunvald pedig lovag. (Tagságát a lovagrend csak felfüggesztette.) Vagyonának zárolásakor az ügyészség nyilvántartásba vette értékeit: nagy értékű óragyűjteményét, öt ingatlanát és tizenkét autóját. (Ha már lovag, legalább tizenkét lova lett volna!) Emlékeznek még az MSZP suttogó propagandájára, amelyet szerencsétlen, primitív emberek szájából oly sokat hallhattunk 2006-ban a választások előtt? Hogy meg kell tartani az MSZP–SZDSZ-kormányt, „mert mindenki lop, ezek meg már megszedték magukat, és ha egy új garnitúra jön, azok megint megszedik magukat”? Sok naiv ember hitte ezt el, és szavazott ismét a szocialistákra. Pedig a hetente kiderülő ügyekből ma már világosan látszik, hogy a baloldalon nincsen gátja a szerzésnek. Akik csak materiális javakban képesek gondolkodni, azoknak mindig több és több kell. Hunvald beérhette volna két kocsival. De neki tizenkét autó kellett, és ha nem bukik le, idén karácsonyra még vett volna magának hármat.
Kívánjuk neki azt, hogy tizenkét autójához tizenkét ülepe nőjön a börtönben.