Mégis nagyra nőtt

Gosztonyi András megelőzi a korát. Már tizenöt évesen a Kaposvár felnőtt keretével edzett, tizennyolc évesen az MTK játékosaként bemutatkozott az NB I-ben, s a húsz éven aluliak világbajnokságán bronzérmet szerzett magyar válogatottban is úgy vált alapemberré, hogy még a tizenkilencedik életévét sem töltötte be. Tegnap óta pedig úgy kapott kocsit használatra a Saab jóvoltából, hogy még nincs jogosítványa. Szó se róla, magasan kezdte, pedig annak idején azért is választotta a labdarúgást a kosárlabdával szemben, mert azt jósolták neki, nem fog nagyra nőni.

Úgy tűnt, ön futotta a legtöbbet a magyar csapatból. Ezt a statisztika is alátámasztja?
– Fogalmam sincs. Mentem, ahogy tudtam, s szerencsére bírtam is. Örülök, ha ez másnak is feltűnt.
– A kosárlabda- mellett atlétamúltja is van?
– Dehogy, csak jók a génjeim…Sohasem végeztem külön futóedzést, legfeljebb annyi előnyöm lehet, hogy rendszeresen nálam idősebbekkel készültem, így hozzászoktam a nagyobb terheléshez.
– Az előző idényhez képest szembetűnő változás, hogy most már nemcsak tízezres tempóban, hanem sprintben is jól fut. Ez is csak úgy, magától jött?
– Részben igen, hiszen még növésben vagyok. Az viszont igaz, hogy gyorsultam. Két éve még csak 4,17, idén viszont már 3,84 másodperc alatt futottam a harminc métert a felmérőn. Talán kicsit felnőttesebben is játszom, végre már a szakállam is serken…
– Ha már a növésnél tartunk, tényleg azért választotta a futballt a kosárlabdával szemben, mert azzal ijesztgették, nem fog nagyra nőni?
– Igen, ez is benne volt. Azt jósolták, hogy 174 centi leszek, ehhez képest már most 184 vagyok. Tizenöt éves koromig űztem párhuzamosan a két sportágat, akkor azonban választani kellett. Édesapám, aki kosarazott, inkább a futball irányába terelt, de rám bízta a döntést. Csak az volt a kérése, hogy szeressem, amit csinálok.
– A világbajnokságon egyszer sem estek pánikba, ami a magyar csapatoktól szokatlan. Ez annak is köszönhető, hogy önök már a rendszerváltozás után eszméltek?
– Lehet, bár én éppenséggel november 7-én születtem…
– Az autókereskedésben úgy fogalmaztak, akkor használhatják a kocsit, amikor hazalátogatnak. Már tudnak valamit, amit mi még nem?
– Az MTK játékosa vagyok, az a feladatom, hogy a klubomban minél jobban teljesítsek.
– Ez így túl hivatalos. Szeretne külföldre menni?
– Tényleg nem csak rajtam múlik. Idővel természetesen igen.
– Ha ön döntene, együtt tartaná ezt a csapatot az U21-ben, majd a felnőttek között is, vagy mindenki boldoguljon, ahogy tud?
– Ez sem az én asztalom. Tavaly szinte ugyanebben a felállásban Eb-elődöntőt játszottunk, most pedig bronzérmesek lettünk a vb-n. Remélem, van jövőnk. Közösen is.